Dorina sz.sz.:
Rezgésre keltem fel.Vagyis inkább..keltünk fel.A telefonom nagyban zenélt.Randy-n kívül mindenki kómásan nézett rám.Igen..Randy fel sem kelt rá.xD
-Bocsi skacok..-kértem bocsánatot a többiektől,majd előbányáztam az IPhone-om.'Ismeretlen' állt rajta.Kómás fejjel felültem Mike öléből,ahogy Janet is.
-Igen tessék?Dorina Fairy!-vettem fel udvariasan.
-Szia kicsi lány!!-köszönt egy ismerős hang.Jerry.
-Szia!-mondtam már-már mosolyogva.
-Bocsi hogy nem a sajátomról hívlak.Otthon hagytam..De azért hívtalak hogy haza kéne jönnöd...-itt kiakadtam.
-MII?!..Dehogyis!..
-Tudom,tudom.Michaeléknél vagy.De.,..-közbe vágtam.
-Semmi de!!Nem megyek és kész!Főleg ha megint egy hülye partyra akarsz el rángatni...-jelentettem ki.
-Héy!Az én hülye partym hozott titeket megint össze..mármint nem úgy!....-kötözködött.Cuppogva meg forgattam a szemem.
-Had mondjam végig,oké?-kérlelt.
-Mond...-morogtam,és durcisan vissza ültem a helyemre.A többiek kicsit furán néztek rám,ahogy felkaptam a vizet,meg minden.
-Na szóval..Tudod ki menedzsere vagyok most,igaz?-kérdezett meg.
-Ja..-nyögtem ki unottan.Amúgy most Justin Timberlake menedzsere.Utálom azt a pasit.
-Elmegyünk egy hétre ..Muszáj,mert Justin-t meg kérték hogy lépjen fel egy-két városban.És ezek után meg egy turné indul.Világ körüli turné.Nekem is mennem kell.És nem foglak több mint egy évig "elhagyni".Szeretném...-jajj ne..Kérlek ne mond ki ezt a szót.
-...ha jönnél velünk.-basszus..-.-'
-De...-félbeszakított.
-Kérlek.Az unokahúgom vagy.Nagyon hozzám nőttél.Vagyis én hozzád nőttem.Nem lennék nyugodt ha nem lennél velem.Kérlek.-ááá...ez nem lehet igaz.
-Michaelékkel vagyok.Semmi bajom nem lesz.-mondtam simán.Erre a névre mind oda kapták a fejüket.
-Tudom.Megbízom Michael-ben.Ha te is.De....ez komplikált.Kérlek.Gyere velünk.-nem értem ezt az embert.
-Nem akarok.Jerry kérlek ne!-itt már gyűltek a könnyek a szememben,azzal a tudattal hogy megint elszakadok tőlük.
-Tudom hogy csak most találkoztatok újra.De...én nyugodtam lennék ha jönnél!..-hallottam hangjában az apai féltést.
-Kérlek Jerry ne kényszeríts!!Nem akarok menni!!Nem akarom megint elveszíteni a testvéreimet!!-tört ki belőlem a sírás.Michael és a többiek is értetlen fejet vágtak.Donk és Michael oda ültek mellém szorosan és átöleltek,majd próbálták megérteni a helyzetet.
-Cssssss...Ne sírj!!!-nyugtatott Jerry a telefonon keresztül.Próbáltam meg nyugodni.
-Jerry.Kérlek.Nem akarok menni.Főleg nem azzal a nyálas kis fickóval!!-párdon.
-Tudom hogy nem szereted Justin-t.De nem miatta kell jönnöd hanem miattam.De majd egy 10 perc múlva vissza hívlak,most sürgősen le kell tennem.Szeretlek,puszi.
-Ne,várj!!-ordítottam a telefonban,majd hallottam hogy sípol,jelezve hogy lerakta.Lassan elemeltem a fülemtől a készüléket,míg mind végig kisírt szemeimmel bambultam előre.
-Mi történt??-kérdezték meg egyszerre,félénken,fájdalmasan.Nem haboztam.Össze szedtem a megmaradt energiámat és elmondtam nekik.
-Jerry volt az.Mondta hogy szeretné ha vele mennék....-itt megakadtam.
-...Justin Timberlake világturnéjára...-sírtam.Mind lefagytak.Főleg Mike.
-Mi??-kérdezte meg elhaló hanggal az említett személy.
-Nem engedhetünk el megint...-mondta ezt már Donky.Sírva Janet nyakába borultam.Rögtön vissza ölelt.Csitítgatni kezdtek.Mikor lenyugodtam Michael-re néztem,akinek szintén egy könnycsepp gördült végig az arcán.Bele néztem gyönyörű,csillogó szemeibe,ami most a fájdalomtól csillogott,ahogy a többieknek is.Rám nézett.Lágyan megfogta a kezemet,és az ölébe húzott.Megöleltük egymást.Pár perc így telt el.Csendben,és csak a sírást lehetett hallani,és szoros feszültséget érezni.Megszólalt a telefonom.Rögtön felkaptam,tudtam hogy Jerry az.
-Itt vagyok kis csillag!-szólt bele a telefonba.
-Jerry!Kérlek!Had nem menjek.Elleszek egy darabig itt,majd otthon.Nem fogok meghalni!-értetlenkedtem.
-És különben is.24 éves vagyok!Nem egy 5 éves!Kérlek...-könyörögtem rögtön.Hallottam hogy fúj egyet.Ez amolyan: 'nemistudomszívem' sóhaj volt.Reménykedtem.Mindig akkor csinál ilyet,ha megenged valamit.
-Had beszéljek Michael-el,kérlek!-hallottam lágy hangját.Kicsit furán néztem,majd rá Mike-ra.Ő is rám nézett.
-Jerry veled akar beszélni...-csengett értetlen hangom,miközben Michael felé tartottam a telefont.Rögtön elvette.
-Hallo?Jerry?-szólt bele.Míg ők társalogtak az előtérben engem Donk és a többiek nyugtattak,már majd nem nyugtatót kellett adni nekem.De reménykedtem hogy ebből lesz valami.Vagy 5 perc múlva Michael tért vissza telefonnal a kezében,mosolyogva.Tudtam hogy sikerült lebeszélnie róla,így már én is mosolyogtam felé.
-Nem kell mennem?-csillogott fel barna szemem,ami most feketére váltott.Michael mellém ült még mindig vigyorogva.
-Nem.Nem kell menned..-jelentette ki boldogan,én meg rögtön a nyakába borultam örömömben.
-Jajj Mike!Köszönöm hogy lebeszélted róla!!-hálálkodtam neki.
-Ez csak természetes.De..a legjobb.-tolt el magától,csak annyira hogy lássa az arcomat,ami most már a boldogságtól ragyogott.Vártam mit mond.
-Megbeszéltem Jerry-vel,hogy nálam fogsz addig lakni..de mivel nekem is lesz egy pár hetes turném nem sokára,persze velem jössz!-jelentette ki.Nem tudtam hogy most sikítsak örömömben,vagy ugráljak.Fülig érő vigyorral a képemen a nyakába borultam.Mindenki mosolygott a boldogságtól.
-Köszönöm Mike!..-köszöntem meg,miközben még mindig szorongattam.
-Ez a minimum..-hallottam hangjában hogy elmosolyodik.
-De..Ugye nem fogok zavarni?-néztem rá tök komolyan.Komolyan is gondoltam.Michael arcán megjelent a düh.
-Hogy a manóba kérdezhetsz ilyet??-mérgelődött.Csak mosolyogtam rajta.Megint nyakába borultam.
-Köszönöm..-köszöntem meg ismét.Michael vissza ölelt,majd egy puszit nyomott az arcomra,én meg vissza ültem a helyemre rendesen,és Donkot is magamhoz öleltem.Mind boldogok voltunk,mint ezelőtt.Michael mondta hogy Jerry ide jön a többi cuccommal,elköszönni.
-Nem megyünk el a hátsó boltba fagyiért?-kérdezte meg Michael egy kis idő után.Nagyon meleg volt.Baromira meleg volt,már bocsánat.
-De!-mondtuk egyszerre és már indultunk is az udvarra.Az udvaron mindenféle játék van ahogy azt említettem,köztük vannak boltok(ahol ingyen kaphatsz akármit),vendégházak(de jó.Majd oda fogok átköltözni ha látom hogy már Michael agyára mentem.XD. Fúúh..de jó hogy most ezt nem hallotta.Megölne emiatt.) meg mindenféle kis kertes ház,kis konyha,bogrács,stb.Mikor oda értünk a bódéhoz kértünk mind fagyit,majd sétáltunk egyet.Mikor már megettük,úgy döntöttünk bemegyünk a moziterembe nézni egy filmet,miután Jerry megérkezett.Így előbb a házba mentünk vissza.A medencék mellett mentünk.Én ahogy mindig,Donk és Randy között mentem.Nem tudom miért.Ahhoz képest hogy Michael-el sokkal jobb a kapcsolatom,mint Randy-vel,valahogy mindig így megyünk: A legszélén Jackie,majd mellette Jermaine,aztán Tito,Marlon,Michael,mellette Janet,majd én és Randy.Mindig így van.Megszokás.Mikor a medencék mellett haladtunk el,Randy épp a szélénél jött.Gondoltam egyet,és blaccs..Belelöktem szegényt,egy kézzel.Szakadtunk a nevetéstől.Randy gyorsan a felszínre lökte magát levegőért.Gyilkos pillantást vetett rám,de persze mosolygott.Az ilyeneket nem szoktuk komolyan venni.Csak poén.Játszunk.Na jó.Talán akkor kapjuk fel egy kicsit a vizet az ilyenen,ha alapból mérgesek vagyunk valamiért.De ez nem szokott gyakran megesni.
-Jössz te még az én utcába!-csóválta fejét egy gonosz vigyorral,majd kimászott.Lefröcskölt minket,majd megölelt.azzal a céllal, hogy én is vizes legyek.
-Ne már!!-löktem el magamtól nevetve.Tiszta víz lettem.Bosszúból kinyújtottam rá a nyelvem,majd megint meglöktem,de ezúttal nem esett bele.Nem is ez volt a célom.Nevetve egymás mellett mentünk a házba.Akarom mondani kastélyba...°-° Ez a "ház" felér annak.Michael hirtelen futni kezdett.Nem értettük.Majd leesett a dolog.Megjött Jerry.Mi is befutottunk,át a házon,és ki az első udvarra,ahol egy limuzin állt,Jerry meg a csomagjaimat pakolta ki.Mosolyogva oda futottam megölelni.Többiek is jöttek utánam.Kezet fogtak vele,Donkot megölelte,majd neki kezdett a kis beszédének:
-Nagyon vigyázz magadra rendben??Egy év és 3 hónap hosszú idő!!Szeretnélek épségben visszakapni,éretted?-mutogatott mutató ujjával.
-És lehetőleg ne pasizz be!Na jó..azt lehet.De maradj szűz,oké??-szigorodott el,de tudtam hogy csak az agyamat akarja húzni.
-Jerry!!-szóltam rá.A srácok nagy nevetésbe törtek ki,velem együtt.
-Amúgy se vagyok már szűz,de tök mindegy...-mormogtam,amit csak Jerry hallott.Fájdalom és szomorúság ült ki az arcára.
-Hiányozni fogsz!!De majd beszélünk telefonon!!Szeretlek..-ölelt magához,mikor már a többiek elcsendesültek.
-Én is!Vigyázom..De te is magadra..-pusziltam meg.
-Akkor én megyek is...Szia!-adott egy búcsú puszit,lepacsizott a többiekkel,Janet-el pusziszkottak majd beült a limóba.
-Sziasztok!-köszönt,majd becsukta az ajtót.Integetve néztük ahogy elhalad a kocsi,majd a srácok segítettek bevinni a csomagjaimat.Mikor ezt is megtettük elmentünk a mozi terembe.Kiválasztottunk előbb egy filmet.A film címe: Tükrök.Ez egy horror film.Kíváncsi vagyok rá.Még nem láttam.Én valahogy úgy kerültem be hogy Tito és Michael között ültem.Megint egy fura érzés keletkezett bennem,de mindegy.Vettünk popkornt is,colaval.Nézni kezdtük.Hát mit ne mondjak...elég durva egy film.24 éves fejjel is ezt mondom.És ahogy láttam a többiek sem voltak oda érte.Nagyon ijesztő volt.Egyszer véletlen megszorítottam Michael kézfejét.Ő pedig megfogta a kezemet rendesen.Elég fura érzés kavargott bennem.Egész végig Mike kezét fogtam,ami kicsit nyugtató volt számomra.Mikor vége lett a filmnek,mind síri csendben mentünk ki.És észre sem vettem,hogy Michael-el még mindig fogjuk egymás kezét.Nem volt ellenemre.Hisz nem vagyunk együtt.Csak a leges-legjobb barátok vagyunk.És nálunk ez a természetes.
-Ez a film valami brutálisan szörnyű..-szólalt meg halkan Marlon elgondolkozva.
-Ja..-egyeztünk bele.Mike lágyan meglóbálta össze kulcsolt kezünket.Nem néztem rá.Csak előre,és gondolkoztam.Hirtelen egy kép villant be előttem.Dylan.Miközben épp erőszakol.Összeborzongtam.Majd ekkor egy sokkos dolog történt velem.: Anyám és apám szelleme előttem suhantak át,miközben valamit suttogtak.Hirtelen megállt bennem az ütő.Lefagytam.Azt sem tudtam,hogy most sikítsak,vagy elrohanjak.Köpni nyelni nem tudtam.Michael-ék elég furán néztek elfehéredett arcomra,miközben ledermedve arra a pontra bámultam,ahol szüleimet láttam.
-Jól vagy?-kérdezte meg Jermaine kicsit ijedten.Többiek is így néztek rám.De nem foglalkoztam velük.Dermedten bámultam folyamatosan,hófehér arcommal.
-Dorina?-legyezgettek előttem Mike-ék.'Mit jelenthet ez?Láttam apám és anyám szellemét...miközben víz hangzó hangjukkal súgnak valamit...' Mélyen gondolkoztam,mikor eljutott az agyamig hogy vagy 2-3 perce meg sem mozdultam.Megráztam fejem,mintha ezzel jobb lenne,és rájuk néztem.
-Bocsi...csak..elgondolkodtam.-legyintettem zavartan majd tovább mentem.Ijedt fejjel jöttek utánam,zavarodottan.Mikor felmentünk nagy csendben a szobába,ahol Janet és én vagyunk,leült mindenki a kanapéra.Kis kínos csend következett,de azt Janet törte meg.
-Mirgi arga bargaj?Törgötérgént vargalargamirgi?(Mi a baj?Történ valami?)-kérdezte meg tőlem,a titkos nyelvünkön.A fiúk megint ilyen : 'namármegintígybeszéltekahogyminemértjük' fejjel néztek ránk.Hirtelen az én agyamon is végig futott.'Tulajdonképpen én sem tudom..'
-Érgén serge turgudorgom...(Én se tudom..)-gondolkoztam el.Ez ennyivel be is fejeződött.Vagy még sem? Michael vagy 5 perc elteltével meg kérdezte ugyan azt amit Donk,miután a fiúk és Janet lementek inni,és rágcsálnivalóért.
-Baj van?-hangja fájdalomtól csengett.Szerintem kicsit fáj neki is,hogy ilyen nagy a feszültség.Meg szerintem aggódik értem.Mindig elmondja..
-Aggódom érted...-na tessék.Meg mondtam.Legszívesebben most mosolyogtam volna,de túlságosan is el voltam gondolkodva.
-Semmi bajom...-hazudtam.'Áhh..ezt nem kellett volna..Michael szinte a vesémbe lát.Most azt fogja hinni hogy hazudom neki.Ami jogos.'
-Tudom hogy nem mondasz igazat..-mondta halkan,de végig rám nézett.Hangjában ugyan úgy éreztem a fájdalmat,és a csalódottságot.Lehet megharagudott?Hogy nem mondtam igazat?
-Michael én...-folytattam volna,de ekkor Michael mellett,kicsit hátrébb megint megjelentek a szüleim szellemei,és hangokat hallottam.Kábé ugyan úgy nézhettem ki,mint a legelsőnél,csak most nagyobbat ugrottam.
-Dorina!!Dorina!-próbált magamhoz téríteni ijedt arcával.Szinte fizikailag éreztem ahogy sugározza az aggódottságot.De nagyon megijedtem.
-Dorina..Kezdesz furának tűnni!!Mi a baj??-térdelt le elém Mike fájdalmas képpel.De én még mindig a gondolataimmal voltam elfoglalva.' Vajon jelenthet ez bármit is??Vagy csak beképzelem magamnak?Vagy ez csak egy álom?' Minden esetre megráztam fejem,hogy magamhoz térjek,majd Michael ijedt tekintetével találtam szembe magam.
-Kérlek.Tudom hogy van valami baj.Mond el!-parancsolta,kérlelően.'Lehet hogy Michael az egyik leges-legjobb barátom,de...nem tudom hogy ezt elhinné-e nekem?'
-Őőő...-dadogtam.Várta a kis "mesémet".Valami mást akartam mondani.Tudom.Nem szép dolog titkolózni,és hazudozni a legjobb barátomnak,de...ez más.Így ki kellett találnom valamit.
-Az igazat!!-parancsolt rám.'Komolyan..mintha a fejembe látna..°-°'
-Michael...-szenvedtem.
-Ne nézz hülyének..de..Hirtelen megjelentek a szüleim szellemei,miközben valamit súgtak,de számomra érthetetlen..-rövidítettem le a dolgot.Vártam mit reagál.Kicsit meglepődött.
-Tényleg?-kérdezte meg meglepődve.Fájdalmasan rábólintottam.
-Te tiszta hülye vagy..-jelentette ki.Meglepődtem.Sose mondott nekem még ilyet,ilyen lenézően.
-Mi??-értetlenkedtem.
-Paranoiás vagy!Szellemek nem is léteznek..-nevetett fennhangon.Furán néztem rá.Majd még tett pár ilyen megjegyzést és én sírni kezdtem.
-Miért mondasz ilyeneket??-sírtam.
-Mert megérdemled!!Szajha...-majd elő húzott egy kést,és leszúrt.Vérezni kezdtem.
-Dorina!!Dorina...Kelj fel!!-hallottam egy kellemes hangot,miközben kezemet végig simította.Kinyitottam barna szemeimet,és körül néztem.'A moziteremben vagyok..MII??Akkor ezek szerint ez csak egy álom volt,miközben elaludtam a film alatt??'
-Jól vagy?-mosolygott rám Mike,majd nyújtotta a kezét.
-Őőő...aham..-bólogattam.Megfogtam a kezét,felhúzott a székből és úgy indultunk kifele,hogy a fiúk ökörködtek előttünk.Mi Michael-el és Donk-al hátul mentünk.Az álmom miatt eléggé különös érzések kavarogtak bennem.Olyan feszült voltam,amit persze a "testvéreim",Donky és Mike észre vettek.
-Valami baj van?-kérdezték kórusban.Ezen elmosolyodtam.
-Csak..volt egy fura álmom.Nem lényeg.-legyintettem.Érzeték hogy nem akarok róla beszélni,így nem faggattak tovább.Elsétáltunk ökörködve a házhoz,majd a konyhát vettük célba.Nagyon éhesek voltunk.Tényleg.Pedig a film felénél tele ettük magunkat kukoricával.Mindegy.Mikor mindenki tele ette magát, felmentünk Michael szobájába.Kicsit ökörködtünk,beszélgettünk,majd eszembe jutott hogy nekem még van 3 nagy utazótáskányi ruhám,meg cuccom.Mivel jól elvoltak,így nem jelentettem be hogy átmegyek a mi szobánkba kipakolni.Átsétáltam,Bubbles is jött mellettem.Mosolyogva beszélgettem vele.Komolyan mondom,Bubbles-el olyan beszélgetni mintha egy emberrel beszélgetnél.Jó érzés amúgy.És nem vagyok bolond,hogy egy állattal beszélgetek.Nem tudom miért mondják azt az emberek hogy aki a háziállatával beszélget meg van őrülve??És?Mi van akkor?Szeret vele beszélgetni.Mert úgy érzi hogy meghallgatják.És mert közel áll hozzá az állat.Na erről ennyit.
-Bubbles!Ide hoznád nekem azt a pólót ami ott van az ágyon összehajtva?-kértem meg tőle.Nagyon okos állat.Gondoltam megpróbálkozom.Hát ha.És be is jött.Bubbles oda ment az ágyhoz és oda hozta nekem a pólót amit kértem tőle.Hisz én a szoba másik felében voltam.Mikor kipakoltam,furcsálltam hogy még nem jelentkeztek értem.xD..Már nem azért.Általában ilyenkor már észre szokták venni ha eltűnök.xD De nem nagyon akartam vissza menni.Elfáradtam.Így ledőltem az ágyra háttal.A plafont kezdtem bámulni,mikor éreztem hogy besüppedt mellettem az ágy.Oda kaptam a fejem.Bubbles volt.Kezében egy fényképet tartott.Oda nyújtotta hozzám.
-Szeretnéd hogy elmondjam ki kicsoda?-kérdeztem meg.Hevesen bólogatott.Mosolyogva elvettem tőle a képet amin mindenki rajta volt.Michael egész családja,és az én egész családom.De itt még 12 évesek voltunk.Bubbles leült mellém,én meg egy párnát raktam fejem alá,és így feküdtem mellette.Mondani kezdtem neki,ki kicsoda.Okosan figyelt,mint egy gyerek,akinek épp' mesét mondanak.
Michael sz.sz.:
A szobámba ökörködtünk,mikor észre vettem hogy Dorina nincs köztünk.'Ez a csaj...' Mosolyodtam el.
-Mindjárt jövök.-pattantam fel a helyemről,bólintottak,majd mentem a lányok szobája felé.Ki volt nyitva az ajtó,és már is kihallatszott ahogy Dorina beszél.Oda mentem halkan,és bekukucskáltam.Bubbles és Dorina az ágyon feküdtek,Daisy-nek meg egy képkeret volt a kezében,és csimpánzomnak magyarázta ki kicsoda.Bubbles oda mutatott az egyikre.Gondolom meg "kérdezte" hogy kicsoda ő.Én nem láttam hogy milyen kép az.
-Az pedig ott a kicsi Michael..-kuncogott fel.Bubbles megint mutatott valamelyik személyre.
-Ő pedig Michael anyukája,Katherine,mellette az apukája,Joe,és ő mellette meg az én anyukám és apukám..Linda,és Bob.-mondta mosolyogva,de hallottam hangjában a fájdalmat.'Úgy sajnáltam hogy elvesztette a szüleit...és ez nekem is fáj.'
-Ő itt Janet.Ő meg La Toya,Michael nővére.Mellette van Rebbie,ő is Mike nővére.-mosolygott Bubbles-re.Megint rámutatott valakire a képen.
-Ő pedig a kicsi Jackie.-mikor ezt kimondta,Bubbles nevetni és ugrálni kezdett.Dorina édesen felnevetett.Gondolom Bubbles azért "nevetett" mert Jackie-re ugrott rá reggel.Én is mosolyogtam.
-Ő pedig Tito,mellette Jermaine aztán...-és elsorolt mindenkit a képen.Mikor befejezte,besétáltam vigyorogva.Mosolyogva nézett rám mikor észre vett.
-Szia..-köszöntem.
-Szia.-tette le a képet a polcra.
-Mit csinálsz?-kérdeztem meg vigyorogva,mintha nem tudnám,miközben le ültem mellé.
-Bubbles-nek végig soroltam mindenkit ezen a képen,ahol még csak 12 évesek voltunk.-mosolygott angyali mosolyával.Kicsit még beszélgettünk,én már Dorina mellett feküdtem,plafont nézve,mikor valaki megjelent az ajtóban.
-Mr.Jackson.1 óra múlva ott kell lennie a dedikáláson!Kezdjen készülődni!-figyelmeztetett a sofőröm.'Igen..mindig ő figyelmeztet ha nem készülődöm.A menedzserem szerintem már ott van.'
-Rendben.Köszönöm!-szóltam oda neki.Távozott,majd felültem.Dorina követte példámat.
-Mikor jössz?-kérdezte meg.
-Őőő...Nem tudom.-mondtam viccesen.Felkuncogott,majd felállt a helyéről.Én is így tettem.
-De szerintem olyan 3 órás lesz a dedikálás.-bólintott.Egymás mellett mentünk át az szobámba.A többiek szüntelenül ökörködtek,még mindig.Donk nézett egyedül tv-t a szoba másik végében.
-Skacok!Nekem mennem kell a dedikálásra!El kell készülnöm!Sipirc a szobámból!!-invitáltam ki őket mosolyogva.Mikor kimentek készülődni kezdtem.
Dorina sz.sz.
Mikor kimentünk Mike szobájából,Janet mellett sétáltam.A többiek lementek a nappaliba,mi meg a folyosón sétáltunk.Olyan furának tűnt nekem.Valami nincs rendben.
-Valami baj van?-kérdeztem meg.Sóhajtott egyet.
-Nekem elmondhatod!-mosolyogtam.Próbáltam oldani kicsit a feszültséget.
-Semmi csak...néha utálok nő lenni!!-nevetett fel.Értettem a célzást.Vele nevettem.
-Hidd el..Én is utálom ezt az egészet!..-jelentettem ki.
-És fáj a hasad,vagy mi?Fejed?-kérdeztem meg.
-A hasam...-fogta meg a hasát.
-Nekem van olyan teám ami ezt csökkentené.Nekem segített.Kérsz egyet?-kérdeztem meg.
-Igen,köszi!-mosolygott.Megindultunk a közös szobánk felé.Szerencsére Jerry berakta a teámat is,ami kifejezetten nőknek van,erre a célra.Mivel ez a szoba akkora volt mint egy normális méretű ház,volt csap is,és egy kisebb konyha is.De nem lehetett sütni itt,csak egy kis hűtő,mikró és pult volt.Szekrények,tele finomságokkal,meg poharakkal tányérokkal egyebekkel.Szóval mint egy normális konyha,csak nincs gáz.Levettem egy bögrét,megtöltöttem vízzel,beraktam a mikróba melegedni.Addig beszélgettünk.Mikor lejárt a mikró,kivettem,és bele raktam a teafiltert.3 percig benne hagytuk,majd oda adtam Donky-nak.
-Tessék!Meglátod!Ez segíteni fog!-mosolyogtam.
-Köszi!-vette el.Belekortyolt.A pulton ülve iszogatta,és beszélgettünk.Hirtelen megjelentek a fiúk,Michael-el együtt,aki már elkészült,gondolom elköszönni jött.Megláttak minket.Tito nagyon be volt már pörögve.Oda jött Janet-hez.
-Hmm..Tea!Köszi!-kapta ki a kezéből,és belekortyolt,de ebből semmi jó nem sült ki.
-Fúúúj..!!!-köpte ki.Nevetni kezdtünk.
-Ez a tea valami iszonyat pocsék!!-tartotta a kezében a bögrét.
-Igen nagy okos!Mert ez a tea,kifejezetten nőknek készült!!-vettem ki a kezéből a bögrét mosolyogva.Nevetni kezdtek,Tito meg undorodva nézte ahogy Janet megint belekortyolt.
-Nézd a jó oldalát!Nem lesznek menstruációs zavaraid!-poénkodtam Tito-val,majd nagy nevetés tört ki.
-Na én megyek csajok!Sziasztok!-ment oda Donk-hoz Michael,elköszöntek,majd tőlem is,és ment is kifele.Íme Michael.Így néz ki:
Imádom a haját!:P
Mikor Donky megitta a teáját,úgy döntöttünk kimegyünk az udvarra a fiúkhoz,akik épp' az egyik körbe-körbe forgolódó játékon ültek.Meg vártuk míg lejön Tito és Randy a játékról,majd mentünk az állatkerthez.De most nem oda ahol voltunk délelőtt,ez nem volt fedett.Szabad volt.Kint a természeten.Persze kerítések voltak.Volt ott mindenféle elefánt,kos,őz,szarvas és még sorolhatnám.De én Window-ot akartam látni.
-Most menjünk el Window-hoz!-mondtam a skacoknak.
-Csak akkor ha megígéred,hogy nem mész be!!-mutogattak mutatóujjukkal.
-Na jó..-adtam meg magam.Csak had láthassam már.Elmentünk oda,bementünk a nagy fedett helyre,és oda mentünk Window és Joy ketrecéhez.Window rögtön megismert.Oda jött és várta hogy simogassam.Elkezdtem simogatni,közben a többiek is a többi állatot.Nyulat,kis gidákat.
-Kint szoktak ők egyáltalán lenni a levegőn?-kérdeztem meg.Szegények.Remélem nem egész nap csak itt vannak bent.
-Igen.Őőő..Ott van az a kis kapu.Ha akarod kiengedheted őket.Nem kell azért bemenned hozzájuk,kívülről nyílik!-mondta Jermaine.
-Köszi!-köszöntem meg,majd oda is mentem a kis ajtóhoz.Tudták mit jelent.Mindkettő oda jött és várták hogy kiengedjem őket.Kinyitottam,és nagy fény tört befele.Még kicsit sár volt a vihar miatt,de sütött a nap.Kimentem,megkerültem a faházat,és meg néztem milyen helyük van itt kint.Jó nagy hely volt.Volt itt minden,amire szükségük van.Szikla,fű,fák,jó sűrűn.Kis patak,tó és húst is láttam ott.Gondolom a gondok dobta be.Widow nagyon gyönyörű párduc.Magával ragadott.Íme Window:
És itt van Joy.Ő is szép.:)
Elnézegettem ahogy játszottak.
-Ja itt vagy!Én meg azt hittem már megint bent vagy a párducoknál.-jött ki Janet utánam vigyorogva.
-Nem.Nem merek be menni.De nem azért mert félek tőlük.Michael-től félek!-poénkodtam,majd Donk felnevetett.
-Amúgy..segített a tea?-kérdeztem meg tőle.Mosolyogva bólintott.
-Örülök neki.-majd vissza fordultam Windowhoz,aki épp' egy sziklán állt.Gyönyörű volt.Legszívesebben bementem volna hozzá.
-Úgy bemennék hozzá!-nyafogtam vágyakozva.Janet felnevetett.
-Ne menj be!Bátyám megöl!Meg én is!-fenyegetett viccesen.
-És ha nem tudja meg?-csillant fel a szemem,és Donky-hoz fordultam.
-Mindenképpen megtudja.Vagy nem..-gondolkozott el.Elmosolyodtam.
-Ez egy sátáni vigyor!-mutattam számra és mentem a ketrec kiskapujához.
-Nem nem nem!!-nyúlt értem gyorsan Janet.
-Dehogy mész be!!-parancsolt rám.
-Kééérleek!!Ha tényleg igaz barát vagy nem szólsz Mike-nak,megengeded.-próbáltam manipulálni.Nála ez mindig bevált,mert bűntudata lenne.Jóó..nem szép dolog.De minden vágyam az volt hogy megint megsimogassam Window-ot.
-ÁÁ...-szólalt meg.Becsukta szemét.Vagyis összeszorította szemeit.
-Menj!-mutatott az ajtó felé.Ez olyan lehetett mintha azt mondta volna: Ne is lássalak!
-Köszi!-nyomtam egy puszit az arcára.Láttam rajta hogy nem volt biztos abban amit mondott.Megbánta hogy beengedett.De ezzel majd később foglalkozom.Janet féltő pillantást vetett rám,és figyelte ahogy Window-hoz közeledem.Window észre vett.Rögtön oda jött hozzám,és nekem dőlt,várva hogy simogassam.Mosolyogva meg is tettem.Leültem a fűbe.Window mellém feküdt,és hanyatt vágódott.Dögönyözni kezdtem,de morgásra lettem figyelmes.De nem Window volt az.Hanem a hátam mögött állt Joy.
Meg mondom őszintén megijedtem.Window felemelte fejét és Joy-re nézett.Ő is morogni kezdett,de ő Joy-ra.
-Dorina!Azonnal gyere ki!!-ordibált Janet kétségbeesetten.Hiába.Ha felállok nekem annyi,mert Joy nekem támad.Szerintem nem nagyon vagyok szimpi neki.Vagy csak az a baja hogy a területén ülök,és dögönyözöm a társát.
-Mi történik??-jöttek ki a fiúk Janet-hez,de amint meg láttak a két morgó vadállat között..Egyik-másik majdnem eszméletét vesztette.Joy ugrott egyet,de nem nekem.Csak megakart ijeszteni.De erre Window felpattant és elém ment morogva.Kicsit megnyugodtam,mert éreztem megvéd.De...ennek nem lesz jó vége.Megölik egymást,ha ezek egymásnak esnek.
-Mi a francot keresel te ott bent?????!!!!-ordibált már szintén kétségbeesetten Jackie.Hát igen.Ő a legidősebb,szóval ő lenne értem a felelős.De szerintem nem ezért akadt ki.Hanem hogy Michael megöl ha ezt megtudja,és a testi épségemért.Joy és Window csak morogtak eszeveszettül előttem.Hirtelen Joy neki esett Window-nak.Megijedtem.Félre mentem,de nem akartam ki menni,annak ellenére,hogy a srácok ott kiabáltak befele hogy menjek már ki.Aggódni kezdtem Window-ért,de végül ő nyert.Joy mérgesen elment,megkuporodott valahol,Window meg vissza jött hozzám.Mint egy kutya.°-°
-Köszönöm..-köszöntem meg,mintha értené.Megnyalta a kezemet.'És ezek az állatok nincsenek beidomítva?°-°Szerintem...na mindegy.'
-Dorina Fairy!Most azonnal gyere ki onnan!!Ez parancs!!!!!!-ordibált Tito.Simogatni kezdtem Window-ot.Meg akartam neki hálálni.Láttam egy vödröt a ketrec mellett.Oda mentem,kinyúltam a kerítésen,megfogtam egy húsdarabot,és oda adtam Window-nak.Élvezettel rágcsálta el.Én eközben meg kimentem.
-Te nem vagy eszednél..!!!
-Meg is halhattál volna!!!!
-Úgy csinálsz mintha ezek háziállatok lennének!!!
-Még is mit gondoltál???!!
-Komolyan mondom le kéne téged kötözni valahova!!!!-megöleltük egymást.De én még mindig Window-on gondolkoztam.'Még is..ha nincs kiidomítva,akkor miért viselkedik velem úgy mintha egy kutya lenne?'Ez a kérdés nagyon foglalkoztat.
-Michael-nek egy szót sem!!-jelentette ki Jackie.Bólintottunk.'Ez elég nehéz lesz,hisz Mike megfogja érezni hogy van valami baj.
-Nem vagytok éhesek?-tereltem a témát.Már este fél 7 volt.'Hogy elszaladt az idő.°-°'
-De!Menjünk..-mondták kórusban.Elindultunk a ház felé.Megkértük a házvezetőnőt hogy készítse ki a vacsinkat,majd mikor ez is meg volt,leültünk enni.Csendben telt el.Épp a nappaliba vettük az irányt,mikor hallottuk hogy Michael megjött.
-Sziasztok!-mosolygott ránk.Összerezzentünk.'Nem tudom hogy fog sikerülni eltitkolni előle a mai napot.?:S'
-Sz-i-a...-köszöntünk egyszerre dadogva.Furán nézett ránk.
-Valami baj van?-kérdezte meg,miközben a cipőjét dobta a cipős szekrénybe.
-Őőő..Nincs!!-jelentettem ki.Rám szegezte vesébe látó szemeit.Lekaptam róla a tekintetem,és elindultam a többiekkel a nappaliba.Nem sokáig bírtam a feszültséget,mikor Mike már lejött átöltözve,várva mondjuk el neki mi történt.De így se törtünk meg.De én már akkor sem bírtam.
-A szobában leszek!-álltam fel,és felfutottam a lépcsőn a Janet-el közös szobánkba.Ledobtam magam az ágyra,majd elő vettem az IPhone-om.Felmentem Facebook-ra.Beszélgetni kezdtem a másik legjobb barátnőmmel,Barby-val.Ő a másik leges-legjobb barátnőm,Janet mellett.Hosszasan beszélgettem vele.Megnyomtam pár LIKE gombot a megjegyzéseire,stb.Mondtam neki hogy Neverland-en vagyok Michaelékkel.Még vagy 10 percet beszélgethettünk,mikor Michael jelent meg az ajtómba.Fájdalmas tekintettel rám nézett,és oda sétált az ágyamhoz.Lefeküdt mellém.A plafonra nézett.
-Tudom hogy titkoltok valamit...-csengett lágy,kellemes hangja,amiben volt egy kis fájdalom is.
-Elmondod mit?-nézett rám csillogó szemeivel.'Nem tudom mit csináljak..?Ha elmondom nekem annyi...ha nem mondom el,nekem annyi...összeveszünk.De..áhh...'
-Semmi..-csengett hangom,amiben még én is éreztem a hazugságot,akkor még Michael!Rám meresztette szemeit.
-A többiek se mondják el.Te miért nem?-szólalt meg csalódott hangjával.'Igen..régebben ha valamit nem akartak neki elmondani,mindig én mondtam el..így 100%osan megbízik bennem,és 1000%osan elvárja hogy most is elmondjam neki.'
-Michael..-"nyafogtam".
-Mond el!-ez már kicsit hasonlított a parancshoz,de..még mindig halkan,lágyan,és kellemesen beszélt ahogy mindig.Sóhajtottam.
-Ha elmondom,megölsz!-fejeztem be ennyivel,és az arcom elé tartottam a kütyüt.Írni kezdtem Barby-nak,mi a szitu,persze Mike nem látta.Barbynak is elmondtam a mai napot,azt is hogy nem kéne Michael-nek megtudnia.Meg kérdeztem tőle mit csináljak.
-Soha az életben nem bántottalak még...-ezek szerint kicsit félre értette.
-És nem is áll szándékomba...-mondta.Ránéztem,majd vissza.
Barby üzenete:
'Mond el neki az igazat.Csak megért!:) Tegyél egy próbát..Ha kiakad,akkor játszd azt hogy megsértődtél,és majd bűntudata lesz!:P:P Na jó..csak vicceltem.Mond el neki mi az igazság.!:) 'Elmosolyodtam az üzenetén.'Nem is rossz ötlet,tettetni hogy megvagyok sértődve.:P ' Amúgy chat-en beszélgettünk.Nem üzenőfalon.
Dorina üzenete:
'Rendben..köszi..:) Teszek egy próbát..:) Ha meg kiakad,akkor "megsértődöm",és csak megoldjuk!:P:P..' Elküldtem,majd Michael felé néztem,aki már-már könnyes szemével engem nézett.Gondolom fájt neki hogy nem mondtam el.Felültem,vele szembe.
-Na jó..Elmondom..De!!-mondtam,mielőtt túlságosan is beleéli magát.Felült,így egymással szemben voltunk.
-Nem akadsz ki,nem szidsz le,nem ordibálsz,és nem pofozol meg!-az utolsót poénnak szántam.
-Még mit nem...-nézett rám.Az utolsóra gondolta.Bólintott a nézésemre,várva hogy beleegyezik-e,hogy nem reagál semmit.Vettem egy nagy levegőt,és neki kezdtem.
-Ma a többiekkel bementünk a faházba.Az állatkertbe,itt hátul...és háát..Mondták ne menjek be megint Windowékhoz.Nem is mentem,mind addig amíg nem engedtem ki őket,a levegőre..-itt kitágult szemekkel rám nézett,de mivel megígérte,hogy nem akad ki,megvárta míg befejezem.
-Nagyon be akartam menni.Janet-et...manipuláltam,hogy beengedjen.Igazából meg is bánta,de mindegy.Majd mikor bementem,Window kedvesen fogadott.Simogatni kezdtem.Leültem a fűbe,ő meg lefeküdt mellém,kinyúlt és várta hogy dögönyözzem.De egyszer csak a hátam mögül morgásra lettem figyelmes.Megfordultam,és Joy állt ott,rám morgott.-itt láttam hogy majd nem kiakadt,és mondta volna a magáét,de leállította magát.Ijedt tekintettel figyelt tovább.
-De Window megvédett.Mikor észre vette hogy nekem akar ugrani,elém állt és morgott Joy-ra.Egy darabig csak ezt csinálták,majd mikor félre húzódtam,aggódva néztem őket,hogy nehogy megöljék egymást,Joy neki esett Window-nak.Szerencsére egyiküknek sem esett baja,Window győzött.Joy-t elkergette,majd vissza jött hozzám.Kicsit különös dolog történt,mert ...Megköszöntem neki,mintha értené,erre megnyalta a kezemet.Hálámat kifejezve adtam neki egy húst,amit elrágott,miközben kimentem.De azt tudni kell,nem a többiek hibája,ők egész végig ott álltak és ordibáltak nekem hogy menjek ki most azonnal!Nem ők tehetnek róla..hogy én ilyen hülye voltam.Sajnálom.Sajnálom hogy bementem,de..Window...annyira más.Vagy be van idomítva,vagy ilyen alapból a természete,de engem nagyon megfogott.Nem tehetek róla.Tudod jól hogy a kedvenc állatom a fekete párduc.Imádom őket.Sajnálom,ha ezért mérges leszel rám.-fejeztem be bűnbánó arccal.Michael mérges pillantást vetett rám.Majd egy csalódott sóhajjal,elhagyta a szobámat.'Mérges...király.' Utána mentem.Gyors léptei szaporábbak lettek,mikor hallotta hogy futok utána.
-Mike várj!!Michael!!-szólongattam utána,de nem reagált.
-Most mi a bajod??-kérdeztem meg azt a kérdést,amit nem kellett volna.Mérgesen megfordult és rám nézett.
-Hogy mi a bajom??-kiabált szinte.Megszeppentem.
-Az a bajom,hogy meg mondtam neked NE menj be oda!!De te akkor is bementél!!Meg is hallhattál volna!!-itt félbe szakítottam.
-De nem haltam meg!..-jelentettem ki,már-már én is dühösen.
-De ha Joy akkor neked esik,te most nem lennél itt!!!Még is...?...Hogy van neked annyi eszed,hogy bemész oda???Ha???-kiabált.Kicsit megijedtem.Akkor beszélt így velem először és utoljára,amikor kis félre értés esett a Dylan üggyel.De ez komolyabb volt.
-De nem haltam meg!!Itt vagyok,nem??-kiabáltam már én is a dühtől.
-De akkor is!!!Azt hittem neked ennél több eszed van,hogy nem mész be egy olyan helyre ahol KETTŐ vadállat is van,mellesleg BE SINCSENEK IDOMÍTVA!!!De ezek szerint sík hülye vagy!!!-kiabált.Már a sírás szélén álltam.Nagyon megbántott most.Feladtam a veszekedést.Könnyes szemmel bólintottam egy kicsit,ami annyit tesz:' te győztél',megfordultam és bevonultam a szobámba sírni.
Michael sz.sz.:
Nagyon mérges voltam rá!De amikor könnyes szemmel jelezte,én győztem,miután azt mondtam neki hogy sík hülye,megbántam.Bűnbánó arcommal megfordultam.Láttam hogy mindenki ott áll és néz.Mármint a srácok.Olyan pillantásokat vetettek rám,hogy megijedtem.Mérgesen elmentek,majd én meg a saját szobámba.Előtörtek a könnyeim.'Még is hogy mer bemenni egy ilyen helyre??...Mindig is tudtam,hogy nem fél semmitől,de...azért tiszteletben tarthatná azokat is akik aggódnak érte..De ez esetben...Megbántam hogy úgy beszéltem vele.Mostanában egyre gyakrabban történik ez...De még is miért??Mintha..valami..kialakulna köztünk..áhh!!Ez baromság!Csak barátok vagyunk..de amennyire én hülye megbántottam,...kétlem hogy visszafogad legalább a barátjának.Miért vagyok ennyire hülye???Talán..lehet hogy azért akadok ki ilyeneken nagyon,mert nem rég kaptam vissza a leges-legjobb barátnőmet,és jobban szeretnék rá vigyázni???Vagy talán....többet érzek iránta mint...szimpla barátság??...Nem tudom!!Csak azt,hogy nagyon megbántottam..Emiatt utálom magamat!Szeretem őt..nagyon..de nem tudom,milyen értelemben.Amiket mondtam nem gondoltam komolyan.Csak a düh beszélt belőlem.' Neki döntöttem a fejemet a falnak,és így folytak könnyeim egymás után.Kis idő után,kopogásra lettem figyelmes.Nem szóltam ki.Nem volt annyi erőm se.Majd mikor megunta a kopogást az illető,benyitott.Donk volt az.Letöröltem könnyeim,majd felültem rendesen,törökülésbe.A lábfejemre néztem,majd éreztem ahogy besüppedt az ágy előttem.Donky elém ült,példámat követve,törökülésbe.Rám nézett.De annyira bántott a lelkiismerete,hogy nem tudtam 3 mp-nél tovább Janet szemébe nézni,ami azt sugározta: 'Nem kellett volna ilyet mondanod Dorina-nak.. '
-Ugye tudod hogy nagyon megbántottad?-szólalt meg lágy hangjával.Nem néztem rá.
-Beszéltél vele..?-nyögtem ki rekedt hangommal.
-Igen...-sóhajtott.
-Mit...mit mondott?..-még mindig nem mertem ránézni.Legszívesebben elsírtam volna magam.
-Azt hogy amit mondtál,fájt neki.Még soha az életben nem mondtál neki ilyet,és nagyon megviselte.-mondta szomorúan.
-Hidd el...nekem is fáj.Nem akartam neki ilyet mondani..De..mérges voltam,amiatt hogy ...áh..tudod miről beszélek..-néztem rá,majd vissza.Túlságosan is fájt volna még egyszer elmondani,vagy hallani.
-Tudom..És azt is hogy nem gondoltad komolyan!De...neki ez akkor is fájt.Tudod miért?-kérdezte meg.Ránéztem.
-Miért?..-kérdeztem vissza elhaló,de még is kíváncsi hangommal.
-Mert,te mondtad neki.-itt azt kívántam bár meghalnék."Hogy lehetek én ilyen hülye,és szerencsétlen???Megbántom a legjobb barátnőmet!..." Sóhajtottam egyet.
-Mit gondolsz..? Megbocsájtana nekem?-kérdeztem meg,reménykedve.Egy enyhe mosolyt csalt arcára,miközben bólintott.Összeszedtem magam,felálltam és elindultam Dorinaék szobája felé.Kopogtam egyet.Nem válaszolt.Még vagy 2× kopogtam,de meguntam,így benyitottam.Az ágyán feküdt könnyes szemmel,épp' akkor tette le maga mellé az IPhone-ját.Bűnbánó arccal néztem felé.
-Mond...-sóhajtott egyet fájdalmasan.Becsuktam magam mögött az ajtót,és oda csoszogtam hozzá.Leültem mellé.Csillogó szemeivel engem nézett.Vettem egy nagy levegőt,és neki kezdtem.
-Nagyon..nagyon sajnálom hogy olyat mondtam neked!...Nem gondoltam komolyan!Te is tudod...Csak a düh beszélt belőlem.Nem tehetek róla.Féltelek.Ahogyan Janet-et is.A testvéreim vagytok.És téged különösebben azért féltelek ennyire,mert..most kaptunk csak vissza pár napja.Nem akarlak megint elveszíteni.Sajnálom.De tudod jól hogy szeretlek..!Soha nem bántanálak,és soha nem mondanék neked ilyet komolyan!Tényleg!Bocsáss meg nekem,kérlek..Hülye voltam..Tudom..De abban a pillanatban,mikor ezt mondtam neked,megbántam.Megtudsz nekem bocsájtani?-néztem rá reménykedő tekintettel.Rám nézett könnyes,csillogó,gyönyörű szemeivel.Majd hirtelen angyali mosolya megjelent arcán.Ez az én számra is előcsalta mosolyom.
-Persze hogy megbocsájtok.Én is szeretlek!..És ne haragudj.-ölelt meg.Vissza öleltem.Beszippantottam finom,gyümölcsös illatát.Nyomtam egy puszit mosolygó arcára.
-Akkor szent a béka?-poénkodtam.
-Nem.Nem szeretem a békákat.Inkább a békét!-kacsintott.Megöleltem vigyorogva,majd kimentünk a többiekhez.Mindent elmondtunk nekik,amit tudniuk kellett..vagyis azt hogy kibékültünk,majd együtt tvztünk.Mikor már kicsit álmosak voltunk,felmentünk a lányok szobájába és ott aludtunk mi is,természetesen.Mindenki elkészült.Én Janet és Dorina között aludtam.Elköszöntünk egymástól,leoltottuk a villanyt,majd a lányok két oldalamon szorosan hozzám bújtak.Vissza öleltem,és Dorina fejére hajtottam az enyém,majd kis idő múlva elaludtunk.
