Eternal Friendship

Dorina sz.sz.:

Q sejtelmesen nézett rám.De mosolygott.Már kezdtem zavarba jönni.

-Mi az?-nevettem fel.

-Had kérdezzek valamit...-helyezkedett el rendesen a kanapé melletti fotelban.

-Kérdezz.-mondtam lazán.Igazából,ha figyeltem volna Q-re,tudtam volna hogy valami igazán komolyról szeretne beszélni.De most túlságosan is laza,boldog,és vidám voltam.

-Te és Michael..Várj!Erre nem így kéne rá kérdezni.Akkor úgy,hogy: Te még szűz vagy?-nézett rám igazán komolyan.Nagyon zavarba lettem.Nem is tudtam mit mondjak,vagy csináljak.Q igazi jó barátunk,bízunk benne,bízik bennünk,de akkor sem tudtam mi tévő legyek.

-Őőő..Miért?-tereltem,ne kelljen kimondanom egyenesen.Meg amúgy is ennek egy hosszú története van,Dylan-el.

-Csak kérdezem.Nagyon komolynak látszik a kapcsolatotok.Már messziről látni,hogy mennyire szeretitek egymást.Csak kíváncsi vagyok.-most elmondjam neki a történetet,vagy csak feleljek a kérdésére?

-Quincy,figyelj!-furán nézett rám,hisz a teljes nevén szólítottam.Még komolyabb lett.

-Nem..-sóhajtottam,és gyorsan még egyszer átgondoltam a dolgot.-Nem Michael az első..-sütöttem le szememet.Meglepődve nézett rám,de mielőtt félre értette volna a dolgot,folytattam.

-Nem úgy!Hanem..engem...akaratom ellenére vittek ágyba.-mondtam  ki amit mindig is utáltam.Quincy olyan fejet vágott,mint egy apa aki megtudja hogy lányát molesztálták.

-Mi???!Téged....Téged megerőszakoltak???-majdnem hogy csak nem durrant szét.

-Igen..-beszéltem halkan.Kicsit lenyugtatta magát.

-Hogy..Hogy történt?-kérdezett rá,hangján düht éreztem.Vettem egy nagy levegőt,és neki kezdtem.

-Emlékszel arra az alakra,aki tegnap szerelmet vallott nekem?-néztem rá.

-Ühüm..-gondolkozott el.

-Ő Dylan.Ő erőszakolt meg.Az egész úgy történt,hogy vele jártam,de hamar rájöttem,hogy csak ARRA megy,így amikor szakítani akartam vele,eléggé bevadult.Nagyon vad,és perverz.Elkezdett erőszakolni,persze én próbáltam akadályozni.De nem sok sikerrel.Mikor már kifogytam az erőmből,nagyon fáradt lettem,így csinálhatott velem amit akart.Majd meztelenül ébredtem,ő a kanapén ült,elégedetten.Nagyon féltem,és dühös is voltam.Letámadtam,hogy hogy mert velem ilyet csinálni,és amikor felhoztam neki,hogy feljelentem,előkapott egy pisztolyt..és lelőtt.-Q nagyon megijedt.Nem hitt a fülének.

-A kórházban ébredtem fel,nagy fájdalmakkal.Akkor már meg voltam műtve.Anyáék mellettem ültek,de rögtön el is mentek,vissza a munka helyükre.Akkor egy erős fájdalom nyílalt a seb helyemen.Majd egy orvos bejött,és elmondta hogy két dolog is veszélyben van: az életem és a méhem.Ha a méhemet nem sikerült megmenteni,soha nem lehet gyerekem,de azt mondták az életem fontosabb,végül mindkettőt sikerült megmenteniük.Kemény 1 hónapig küzdöttek az életemért.Majd egyszer csak az orvosom jött be,azzal a hírrel,hogy anya és apa meghalt.Sírni kezdtem,majd egy nagy szúrást éreztem ott ahol megműtöttek.Kiderült elpattant egy ér,belsővérzésem lett.Még 1 teljes hónapon át ápoltak,és az életemet próbálták megmenteni.Majd még egy hónapot benn kellett maradnom.Az a 3 hónap volt életem legrosszabb hónapjai.Számomra a pokol.Mind amiatt a féreg miatt.Tönkre tette az életemet.-kezdtem könnyezni.Q ledöbbenve nézett rám.

-Gyere ide!-tartotta szét karjait.Elkezdtem sírni.Szorosan öleltem.Majd hallottam,hogy Michael elkezdi énekelni az I Just Can't Stop Loving You-t.Kicsit megnyugodtam.Q egy puszit nyomott a fejemre.Elengedtem.

-Sajnálom.-mondta őszintén.

-Ugyan.-próbáltam mosolyogni.Kis időt csendben töltöttünk el.Végig tomboltak a gondolataim.Néha bekönnyeztem,néha meg csak sóhajtoztam.Q ahogy láttam,jobban vélte nem hozzám szólni,vagy bele kezdeni egy témába.

-Jól vagy?-kérdezte meg bátortalanul kis idő múlva.

-Ja.Igen.Ne haragudj!-töröltem le igyekezve arcomról a könnyeket.Megölelt.Rá tettem fejemet a vállára.Később Miranda lépett be.Akkor már nem öleltük egymást Q-vel.

-Sziasztok!-ült le mellénk mosolyogva.Én is mosolyogtam.Újra az a csaj akartam lenni,aki nem törődik a múlttal,csak a jelennel és a jövővel.Aki bolondozik,és kifáradhatatlanul nyomja a hülyeséged.Ön magam akartam lenni.Így elfelejtettem mindent.

-Mi a téma?-dőlt hátra.Q még mindig bizonytalan volt.De én felráztam.:P

-Semmi!Épp csak néma csöndben ültünk.Én azon gondolkodtam,hány ujja van egy küklopsznak!-vágtam gondolkodó fejet.Ezen mind a ketten nevetni kezdtek.

-Szerintem 5!-nevetett még mindig Miranda.

-Nem..Ha egy szeme van,egy átlagos embernek kettő,és 10 ujja van összesen,akkor egy küklopsznak nem lehet ugyan annyi ujja!!-vitatkoztam.Ezen elgondolkodtak.Már annyira viccesen belezavarodtak,hogy muszáj volt elnevetnem magam.

-Ugye tisztában vagy vele hogy ezt csak most találtam ki?-nevettem.

-Neked ilyen gyorsan jönnek a hülyeségek??Irigyellek!-mondta Mir komolyan,majd mindhárman szüntelenül vigyorogtunk.Mikor meghallottuk Michael nyugtató hangját,csendben a hangjára koncentráltunk,és füleltünk mit mond.

-Köszönöm!!Szeretlek titeket!!Nagyon!!Szeretném megköszönni minden egyes személynek akik segítettek felkészülni,és úgy általában is.-kuncogott.

-Köszönök mindent,szeretlek titeket!!Jó éjszakát!!-köszönt el rajongóitól.Nagy sikításokat lehetett hallani,majd egyszer csak nyílt az ajtó,és rajta mind az 5 táncos beszaladt ordibálva,pörögve.Lepacsiztam mindegyikkel.Majd mikor Mike is belépett vigyorogva,elégedetten az ajtón,miközben egy kis törölközővel törölte vizes arcát,felálltam a helyemről.Oda mentem mosolyogva hozzá,megöleltem.Viszonozta.Elhalkult mindenki,csak néhol suttogást lehetett hallani.Nem nagyon foglalkoztam velük.A következő pillanatban Michael megcsókolt.Mosolyogva viszonoztam,finom ajkait élvezve,túrtam bele hajába.Mögöttünk csak fütyülést,és "Húúúúú"-zást lehetett hallani.Kuncogva váltak el ajkaink.Megöleltem szorosan a nyakánál.Nagyon jó érzés volt.

-Mennyünk haza,vagy szeretnél még maradni?-nézett rám,csillogó szemeivel,azzal az édes mosolyával.

-Felőlem maradhatunk még.De ha haza szeretnél menni,haza is mehetünk.-vigyorogtam,rá hagyva a döntést.Elmosolyodott még szélesebben,nyomott egy puszit ajkaimra,megfogta a kezem,leült a fiúk mellé,engem ölébe ültetve.Beszélgetve,ökörködve piszkáltuk egymást.Majd kezdett feltűnő lenni,hogy Q eléggé fura.Nem vette a poénokat,nem nevetett,csak maga elé bámulva gondolkodó fejet vágott.

-Q!!-legyeztem kezem előtte.

-Igen?-zökkent ki gondolataiból.

-Valami baj van?-mosolyogtam rá.Nem azért!Csak jó kedvem volt.De nagyon aggódtam Q miatt.

-Nem.Nincs semmi.Csak gondolkodtam.De...-itt rá nézett órájára-..én asszem megyek.-cöh.mint egy tini.Asszem~ oké.xD

-Oké.-mosolyogtam rá.Megöleltem,többiekkel lepacsizott,és el is ment.Kis idő múlva már majdnem Michael ölében aludtam el.

-Mennyünk?-suttogta nevetve.

-Ühüm.-bólogattam csukott szemmel.Éreztem hogy elmosolyodik.Elköszöntünk a többiektől,majd Michael az ölébe kapott,és úgy vitt ki a kocsiba."Na de hát no.Nem volt már erőm.(A) )

-Szeretlek...-suttogta már az ágyban feküdve,arcomat simogatva.

-Én is.-nyögtem ki hulla fáradtan.Megcsókolt,majd nem szadizott tovább,átkarolva,édesen szuszogva el aludtunk.

És ilyenkor ne olvadjak el??:"D <3<3 *-*

Dorina sz.sz.:

Megfordított,így szemben voltunk egymással.Egyre gyorsabban csókolt,és követelődzően,így már nem bírtam,bármilyen rossz érzés volt,de elváltak ajkaim,az övétől.Fájdalmas tekintettel nézett rám,hogy félbe hagytam finom csókunk,de megértette hogy már nem kaptam levegőt (xD),így mosolygott,és egy puszit nyomott a számra.Elengedett,én meg vissza fordultam a hűtőhöz.Kivettem amit akartam,a pultra tettem,elővettem a zsemlét,majd készíteni kezdem a reggelimet.

-Te is kérsz?-néztem oda Mike-ra,majd vissza.Az asztalnál ült,és valami madzaggal babrált.Vagy zsinór.Mindegy.xD Rám nézett mosolyogva,tudtam mit jelent.

-Igen,köszi.-vigyorgott,és rám kacsintott.Megcsináltam Michael-nek 2,majd magamnak csak 1.Majd csinálok még ha kell.Oda tettem a tányért elé,amin a szendvicse volt,letette kezéből a cuccost,és elkezdte enni.

-Köszi.-nézett rám.Rá mosolyogtam,leültem mellé.

-Egészségedre.-beszélgetve megettük,nevettünk.Ennek a reggelinek kicsit olyan volt a hangulata,mint régen amikor kicsik voltunk,és náluk voltam,ettünk,és Joe nem volt otthon,így ökörködhettünk az asztalnál.Nem is voltunk annyira kicsik.Olyan 13-15 évesek.De jó volt!!!Imádom.Mikor végeztünk,elpakoltam,stb.

-Ma hány koncerted lesz?-ültem bele az ölébe.

-Őőő..Tudod ez jó kérdés..-elnevettük magunkat.

-Tényleg nem tudom.Q-vel,még nem beszéltem.-nyomott egy puszit ajkaimra.Bár láthatólag a puszi nem volt neki elég,így megcsókolt.Kivételesen,most nem csókoltam vissza.Kíváncsi voltam,meddig bírja,és mit reagál.

-Mmmm..-mormogott ajkaimba,és újra megpróbálkozott.

-Na..!-szólt rám,majd újra.Igazából elég nehéz volt neki ellenállni,de csak játszani akartam vele.:P

-Most miért...?-nézett rám gyönyörű szemeivel,ami a vágytól LÁNGOLTAK.Elnevettem magam,majd kiengesztelésül,megcsókoltam.Nem kellett várnom,máris vissza csókolt.Mikor elváltak ajkaink,felálltam az öléből,és mintha éreztem volna,hogy a telefon meg fog szólalni,mentem a telefon felé..és megszólalt.Kicsit fura volt a helyzet,de mindegy.Felvettem a telefont.Vezetékes amúgy.

-Igen,tessék?Dorina Fairy.-szóltam bele.Mike is furán nézett rám.Vagyis inkább értetlenül.

-Szia Kicsilány!-szólt bele egy ismerős hang.Mosolyogni kezdtem.

-Szia!!-direkt nem mondtam ki a személy nevét,Michael miatt.(Amúgy meg csak Q. az.xDD)

-Michael a közeledben van?-kérdezte.

-Én is nagyon-nagyon szeretlek...-mondtam szerelmesen,mosolyogva hozzá,és a pultnak dőltem,mint a tini lányok amikor a nagy Ő -vel beszélgetnek.Michael hirtelen oda kapta a fejét,féltékeny arccal."Komolyan mondom,Michael olyan féltékeny tud lenni,hogy az valami eszméletlen..Ha már csak rá nézek egy srácra,már izél' hogy me' tetszik nekem,meg minden.xD,..-.- ..De mostanában csak megsértődik rajta."  Q elnevette magát a telefonba.

-Már megint bosszantod a pasidat?-nevetett.

-Igen..-mondtam válaszként,de közben szerelmesen,mintha szerelmet vallottam volna..xD..Mike fölpattant,fura arckifejezéssel jött oda elém.

-Igen ráérek.-mosolyogtam.Q még jobban nevetni kezdett,de Mike már nem bírta tovább.

-Kivel beszélsz??-vette volna ki a kezemből a telefont,de nem hagytam.

-Michael hagyjál!Most társalgok...egy ismerősömmel..!-színészkedtem.Egyre furábban nézett,kikapta a telefont a kezemből.Rá ugrottam,hogy adja vissza.

-Haló?-szólt bele.

-Heló Kölyök!Q vagyok!-nevetett.Michael arckifejezését nem lehet leírni,hisz szakadtam.Rám nézett már-már mosolyogva.

-Teeee..!!Na megállj!!-tette le a kezéből a készüléket,és elkapott a derekamnál.

-Neee!!-sikítottam nevetve.Elkezdett csikizni,majd felkapott az ölébe,és megcsókolt.Meglepett.

-Olyan buta vagy.Már megijedtem.Azt hittem elveszítelek.-mondta halkan,fejemnek támasztva az övét,és szomorúan nézett rám.Bűntudatom lett,de csak játszottam!!

-Ne haragudj.Csak hülyéskedtem.-mosolyogtam rá,közben meg a hajába túrtam.*-* Egy féloldalas,szexy mosolyt eresztett felém,és megcsókolt,mikor hangokat hallottunk.

-Hahóó!!Van itt valaki??-elfeledkeztünk Q-ről..xD Kiugrottam Michael öléből,megfogtam a telefont,és Michael-nek adtam,hisz Q valójában vele akart beszélni.Ráharapott ajkára,mosolyát elrejtve,majd rácsapott a fenekemre.Furán néztem.Nem szokott ilyet gyakran csinálni,de csak mosolyogtam,majd egy: " Ezt nem úszod meg" fejjel néztem rá,huncutul,és elmentem,be a szobába.Bekapcsoltam a laptopom,lefeküdtem az ágyra,felmentem facebook-ra,twitterre,stb. Megnéztem az értesítéseimet,vissza jelölgettem azokat akik bejelöltek,majd válaszolgattam a bejegyzésekhez,hozzászólásokhoz.Mikor ezzel kész lettem,Mike jelent meg.Rámosolyogtam "rosszkislány" mosolyommal,majd vissza néztem a laptopra,és folytattam amit abba hagytam.Oda feküdt mellém.Hátát a falnak támasztva,ahogy én is.Éreztem hogy engem néz.Már szinte égetett tekintete.Oda néztem hozzá.De rögtön mosolyogni kezdtem.Édesen,de még is huncut fejjel nézett.Megcsókoltam,rögtön viszonozta.Már kezdett "bedurvulni",így elszakadtam tőle.Most nincs kedvem ehhez.:/ Ezek szerint ő ezt látta rajtam,így beletörődött,megölelt,nyakamba fúrta fejét,és derekamnál simogatott kezével.Nagyon kellemes volt így.Éreztem,hogy megvéd,bármitől,és bárkitől.Éreztem,hogy feladna értem mindent,még az életét is.Éreztem hogy annyira szeret,inkább meghal,minthogy másé legyek.Ezek a dolgok,szinte szó szerint sugároztak belőle.Minden porcikája arra volt felkészülve,hogy bármikor megvédjen.Teljes biztonságban éreztem magam!Annyira kellemes volt a dolog,hogy mire ahhoz jutottam,hogy vissza nézzek laptopomra,és közben megkérdezzem tőle,hány koncertje lesz,el is aludtam.Bealudtam.Fizikailag éreztem szeretetét.Teljes szívemet simítja.Ilyen dolgot most tapasztalok először,Michael-nél.

*******

-Kincsem!Édes Szívem!-keltegetett Szerelmem.

-Hmm?-bújtam csukott szemmel hozzá.Éreztem hogy mosolyog.

-1 óra múlva koncertem lesz.Készülődnöm kell,meg minden.Tudod jól,hogy nem szeretlek felkelteni,de nyugodtabb lennék,ha jönnél.Ott a váróteremben van kanapé,ha nagyon fáradt vagy ott is aludhatsz,szerintem a skacok is ott lesznek.-mosolygott fejem felett,arcomat simogatva.

-Jó..-nyögtem ki.Felkuncogott,majd elment készülődni.Hiányzott.Az érintése,a védelmező ölelése.Áhh..Gondoltam egyet,mint egy csaj aki bepiált,mentem a fürdő felé,ahol Mike van.Szemrebbenés nélkül,még mindig kómásan,kinyitottam az ajtót,majd láttam,hogy Michael áll velem szemben értetlen mosollyal,nem volt rajta fölső,csak nadrág.Oda mentem hozzá,mint egy 6 éves kislány az anyukájához alvás után,és szorosan megöleltem.Persze rögtön vissza ölelt.Olyan finom volt ez az ölelése is.

-Készülődnöm kéne ám.-nevetett halkan,de még mindig szorítottuk egymást.

-Csak még egy kicsit.-motyogtam.Michael felismerte a kényszer-gyerek "betegségemet",így lefröcskölt hideg vízzel.Rögtön,mint aki most kelt fel.Ugrottam egyet,el tőle,megtöröltem vizes arcomat,és felélénkültem.Már is okosabbnak néztem ki,mint egy 6 éves.xD "Amúgy,ezt a "betegséget" nem szó szerint kell érteni.Csak nekem van egy olyanom,mindig is volt,hogy ha alvásból így felébresztenek ahogy most Michael,akkor egy 6 éves szintjére megyek le,és csak vízzel tudnak vissza hozni.Mindig is ilyen voltam.Persze ez mindenkinek aranyos,meg minden,én nem nagyon szeretem,mert megeshet,olyat teszek,vagy mondok,amit megbánnék,és 29  éves fejjel nem mondanék.Michael és a srácok is mindig csak mosolyognak.És elnevezték ezt: kényszer-gyerek "betegségnek",..xD Hülyék.<3

-Bocsi.-kértem tőle bocsánatot.Elvigyorodott,nyomott egy puszit a számra,végig simítottam meztelen testét,majd kimentem.Nem öltöztem át,csak egy pólót vettem fel,másikat,mert miközben aludtam,eléggé gyűrődött lett.Elmentem a másik fürdőbe addig fogat,arcot mosni,fésülködni,stb.Mikor én kész lettem,Mike már a szobában vette fel pólóját.Bementem még a telefonomért,becsúsztattam zsebembe,majd felvettem a cipőm,addigra Michael is teljesen elkészült,vissza szaladtam,még kikapcsolni a laptopom,mert azt elfelejtettem.xD Michael levette rólam,amikor látta hogy elaludtam,de a nagy okos nem kapcsolta ki.Na jó.Nem szidjuk.Szeretjük.xD Kifutottam,bezárta az ajtót,oda adta nekem a kulcsokat,telefonját stb,mert azért a koncertet nem lehet nála.Hogy nézne ki?Énekel azt egyszer csak: Oh.Elnézést gyerekek!Ez az anyukám,fel kell vennem!..és félre vonul.
Mikor mindent eltettem,nyomott egy puszit az arcomra,összekulcsolta ujjainkat,és így mentünk a limó felé.Michael kinyitotta nekem az ajtót,beszálltam,majd ő is,és beszélgetve,nevetve,csókolózva,értünk oda.:$ Fred beengedett minket,hátul már hallani lehetett a közönséget.Bementünk,megpillantottam Q-t.Mosolyogni kezdtem,mentünk felé.Mikor meglátott minket,gondolom ugyan az a gondolat volt a fejében,mint nekem.

-Szia Kicsilány!-vigyorgott.

-Szia Udvarlóm!-poénkodtam,megöleltük egymást,kaptam tőle puszikát is.x) Michael köszönésem miatt fura mosolyával nézett rám,majd leesett neki a dolog,édesen felnevetett,ráharapott alsó ajkára,majd magához húzott,és a nyakamba harapott.

-És mi volt a büntetésed??-húzogatta fel-le szemöldökét Q,mosolyogva,már rosszra gondolva.(Állat!xD)

-Hülye!-mondtam neki nevetve.Mikor Michael elengedett,észre vettem,hogy Miranda ismét ábrándozva néz minket nem messze.Zavarba lettem,kicsit elnyomtam magamtól Mike-ot,nem szeretem heccelni,az embert,és tudom,hogy nem jó érzés ez a dolog.Furán is nézett rám emiatt Michael,de mire rákérdezett volna,szóltak neki,hogy menjen az öltözőbe.Gyorsan azért megcsókolt,és futott is.

-Bemegyek a váróterembe,jössz?-bólintott nekem Q.

-Ühüm.-húzódott mosolyra a szám,és el is indultunk a terem felé.Bent voltak a táncosok is.Imádom őket,jól el szoktunk ökörködni.:) Amint megláttak,kanapéról felugráltak,és oda jöttek hozzám.

-Csajszii!!Nem láttunk már rég!-kezdtek neki,egy témába,mind az 5-en.

-Ja.1 napja.-mondtam poénkodva.Felnevettek,leültünk a kanapéra,de azért érzékelitek,KÍSÉRETTEL mentem oda a kanapéhoz.xDD Q már említette,hogy a táncos fiúk belém vannak zúgva,de én csak barátként tekintek rájuk.:) Jól elökörködtünk,míg Michael nem jött be szólni,hogy show time.Elindultak,rá néztem Mike-ra,pont találkozott a tekintetünk,elvigyorodott,kacsintott egyet,ami miatt mindig is elolvadok.Zavartan(én sem tudom miért),lehajtottam mosolyogva fejemet,majd mikor kimentek,Q-vel kezdtem el beszélgetni.

Dorina sz.sz:

"Párnám" föl-le emelkedett.Michael mellkasán pihent fejem,és nagyjából ugyan abban a pózban voltunk,mint ahogy elaludtunk.Szorosan megöleltem.Most valahogy semmi másra nem vágytam,csak az ölelésére.De még sem kelthetem fel szegényt,azzal,hogy: Ölelj már meg kérlek!..xDD Kicsit se szedné le a fejem,hogy ezért felkeltem.Na jó.Talán tényleg nem szedné le,de nem akarok bunkó lenni.Így ahogy csak tudtam oda furakodtam hozzá.Próbáltam vissza aludni,de pár perc múlva Michael mozogni kezdett.Gondolom felkelt.És az állapításom be is bizonyult,mikor hátamat megsimogatta lágyan,majd a fejemre adott egy puszit.Mosolyogva emeltem fel a fejem,és néztem rá.Mikor meglátott elmosolyodott azzal az angyali,édes mosolyával,ami tiszta szívéből jött,és amit én annyira nagyon szeretek benne.

-Már fent vagy?-kérdezte meg mosolyogva.

-Ühüm...-bólogattam,közben feljebb csusszantam mellé.

-Jobban vagy már?-tért komolyabb témára,felkönyökölt,rám nézett,eközben szeme lejjebb vándorolt,nem voltam betakarózva.Egy enyhe mosolyt csalt arcára,majd vissza nézett a szemembe.

-Igen..Köszi..-csaltam egy mosolyt az arcomra,de ebben az volt a nehéz,hogy eszembe jutott Dylan.Elfordultam,kikeltem az ágyból,és kimentem a konyhába."Még is...mennyire szerethet engem,ha utánam jött,JAPÁNBA!!??..Mindegy..Vagyis nem..De..én akkor se szeretek belé újra,mert tönkre tett.Aljas kis féreg..Bár ..nem tudom eldönteni hogy most,tényleg szeret,vagy csak...az a baja hogy..másé vagyok...és mást szeretek?Ez rejtély számomra." Leültem az egyik bárszékre,könyökölve fogtam fejem,mindkét kezemmel,gondolkodva.Majd egyszer csak egy kéz érintette meg a hátam,majd abban a pillanatban meg is ölelt hátulról.Tudtam, hogy Michael az.Természetesen felismertem az ölelését.(Meg különben is,rajta és rajtam kívül senki nem volt a házban,de mindegy.xDD)

-Minden rendben van?-ölelte át kezeimet is,és a nyakamhoz tette fejét.

-Igen..-sóhajtottam.

-Nem úgy látom.Mond el...!Dylan a baj?-hangja lágyan csengett,bár a fájdalmat is éreztem benne.Nem szeretem ezt mondani,mert mások azt hinnék vissza élek vele,és egoista vagyok,de szerintem ez egy igazi kapcsolat,ami Michael és köztem van.És igaz az a mondás: "Ha mosolyogsz,veled együtt mosolyog,ha nevetsz veled együtt nevet,ha sírsz veled együtt sír,ha valami bánt,hagyja hogy megosszad azt vele..!"..Szeretem Őt.Michael az életem.És ...áh..Elmondhatatlan hogy mennyire hálás vagyok neki ezért.

-Mondhatjuk...-suttogtam fájdalmasan,de elgondolkozva.Erre már nem válaszolt,csak nyomott egy puszit az arcomra,és elengedett.

-Elmegyek,felöltözöm..Mindjárt jövök!-ment be a szobába.

-Oké..-suttogtam,szerintem meg se hallotta,nagyon elvoltam gondolkozva.Még bambulva ültem,hirtelen kopogásra lettem figyelmes.Rögtön ránéztem az órára,mennyi az idő.7 óra 56 perc."Ki lehet az ilyenkor??" Gondoltam magamban.Egy szál lenge,gombos pólóban,és egy francia bugyival,elindultam az ajtó felé.Kinyitottam,bár a látvány nem nagyon nyűgözött le.Dylan állt az ajtóban,kész "macsósan",és végig bámult rajtam.

-Te mit keresel itt??-vágtam oda neki rögtön mérgesen,de vissza fogottan.

-Figyelj..!Tudom hogy utálsz...-itt félbe szakítottam.

-..mindennél jobban..!-mondtam neki szúrós szemekkel.Sóhajtott egyet.

-Tudom..!-vakarta meg tarkóját."Csak nem megbánta amit tett??-.-" Néznék nagyot,azt hiszem."

-De..megbántam.Szeretnék bocsánatot kérni,és...elmondani,hogy..Én pedig mindennél jobban szeretlek.!!-nézett mélyen szemeimbe.

-Hagyjál békén..!-vágtam oda neki,sziszegve,szúrós szemekkel.Azt akartam hogy erősnek,és határozottnak lásson,hogy még kicsit se merüljön fel benne,hogy én is szeretem,ami persze nem igaz.Láttam rajta egyre türelmetlenebb.Jobb kezével oda nyúlt,az én kezemhez,és magához húzott.Megijedtem.Ezt erőszakosan csinálta.

-Tudom hogy te is szeretsz..Ne tagadd!!Gyere vissza hozzám...kérlek..!-nyögte oda azt az utolsó kis szót.

-Engedj el..!-mondtam neki,kicsit ijedten.

-Addig nem....-nem tudta befejezni,mert Fred,a biztonsági őrünk jelent meg,a másik oldalról meg Michael."Na ez ütős kis menet lesz..!" Gondoltam.

-Valami gond van Ms Fairy?-állt Dylan mellé,szigorúan.

-Mi folyik itt?-majd mögülem Michael.

-Fred..Kérem!-nem kellett többet mondanom.Leszedte rólam Dylan-t,én meg hátrább álltam.Michael megfogta karomat.

-Jól vagy?-aggódott.Hát persze.Michael nem is ismeri Dylant,még sose látta,nem tudja hogy ő volt az.

-Köszönöm Fred!-mondtam oda a biztonsági őrnek,aki már elhurcolta Dylant.Bólintott egyet.

-Persze..-válaszoltam Mike-nak.

-Ki volt ez az alak?-értetlenkedett.Rá néztem,fájdalmas szemekkel.Rögtön tudta.Vagyis leesett neki.

-Ugye..nem az a Dylan?-beszélt halkan.Ráharaptam alsó ajkamra,elnéztem,és bementem,"válaszul" hogy de.Hirtelen nagy csend lett.Vissza néztem,és Mike sehol,ajtó ugyan úgy nyitva.Megfordult a fejembe sok minden.Majd kifutottam gyorsan.Azt láttam,amit nem nagyon akartam.Michael futva közeledett az elhaladó Dylan felé,Fred meg a kocsinál állt,nekik háttal gondolom nem vette észre őt.Úgy megijedtem.Michael lágy,kedves,félénk,visszahúzódó,imádni való ember,de tud durva is lenni,ha nagyon akar,ezért is pánikoltam be.

-Fred!!!!!-kiabáltam,gyorsan oda kapta hozzám a fejét,mutogattam Mike felé,majd oda is oda nézett,és nagy,de azért erős testével futni kezdett a fiúk felé,ahol Michael épp' beérte Dylan-t.Fred is tisztában van azzal,amivel én,Mike-al kapcsán.Nem nagyon foglalkoztam azzal milyen ruha van rajtam,vagyis hogy mi nincs,mint az őrült futottam feléjük,Michael-t lenyugtatni."Minek játssza az apa szerepet??Vagyis inkább a pasi szerepet??Mindegy..." Mezítelen lábammal,úgy futottam a kövön is,mintha lenne rajtam papucs.Majd mikor az aszfaltra értem,persze könnyebb dolgom volt.Michael már épp' lökdöste Dylan-t,és "beszólogatott" neki.Akkor láttam Michael utoljára ilyennek,amikor 16 évesen zaklatott egy fiú,és Jermaine-el rendezték le,akkor is ugyan ilyen volt bátyjával.

-Michael!!!-próbáltam lefogni,ahogy Fred is,bár be kell látnunk,nem volt könnyű dolgunk,hisz Michael-ről van szó,és akár hiszed,akár nem...erős...ahogy az akarata is.

-Michael csillapodj!!-fogtuk vissza Fred-el,ezúttal sikerrel.Én Michael vállait nyomtam hátra,Fred meg tartotta,ne tudjon kiszabadulni.Michael előtt álltam,Dylan meg mögöttem volt.Mike rám nézett,szemében a düh,és féltés lángjai.

-Jól van.Nyugi van haver!-szólt be flegmán Dylan a hátam mögül.Felé fordítottam fejem.

-Jól van,ellehet kussolni!!Menj haza!!-mint egy kutyának.Michael egy enyhe mosolyt csalt arcára beszólásom miatt,majd átölelt.Dylan féltékenykedve nézett minket,közben próbálta álcázni.Mikor elengedtük egymást,hátra néztem,de Dylan már vagy fél km-re volt tőlünk.Elment.Sóhajtottam egyet,majd Mike összekulcsolta kezünket,és elindultunk a ház felé,de leesett hogy én egy szál francia bugyiban,és egy lenge kis hálóingben vagyok.Hirtelen elengedtem Michael kezét,és futni kezdtem,be a házba.Onnan be a szobába,és a szekrényhez.Elővettem egy hip-hop-os gatyát,és egy mintás lila pólót,fehérneműt,és bevonultam a fürdőbe.Ledobtam magamról ami rajtam volt,és a zuhanyzóba léptem.Megnyitottam a vizet,és hagytam hogy testem minden kis négyzetmilliméterét benedvesítse.Megmosakodtam a gyümölcsös tusfürdőmmel,lemostam magamról,elzártam a vizet,és kiszálltam.Megtörölköztem,felkaptam magamra a piros fehérneműt,majd a kiválasztott cuccot,megfésülködtem,egyebek.A fejem már nem fájt,jobban is voltam.Próbáltam elfelejteni Dylant....Mikor kész lettem,ki mentem.Mike az ágyon feküdt tv-t nézve.Oda kapta hozzám a tekintetét.Majd elkeseredett fejet vágott,mikor végig nézett rajtam.

-Aaaa...Pedig reménykedtem,hogy törölközőbe jössz ki..-poénkodott.Felnevettem,majd oda mentem a szobai cipős szekrényhez,kinyitottam,kiválasztottam egy kék SUPRA-t,felvettem,(megjegyezném,Michael végig engem nézett) oda mentem az ágy széléhez,feltettem a bal lábamat,és felhajtottam a szárát,ahogy ennek a gatyának szokták.Elég hip-hop-osan néztem ki,és én ezt szeretem,nekem ez az igazi énem.Nem az a habos-babos,kis rózsaszín,elkényeztetett valami...És még táncolni is tudok,na ezt adjátok össze!;) Rámosolyogtam a még mindig engem bámuló Michael-re,és kimentem.A konyhát vettem célba,mert éhes voltam.Kinyitottam a hűtőt,majd hosszú gondolkodás után,kiakartam venni a szalámit,vajat egyebeket,de ekkor Michael ölelt át hátulról,és elég meg ijedtem,ugrottam is egy nagyot.De mikor rendesen átölelt,megnyugodtam.Nyakamba belepuszilt,(szokásához híven),majd oda tette fejét.

-Ne ijedezz!Nem eszlek meg!-nevetett rajtam.Elmosolyodtam.

-Ki tudja...-jelentettem ki halkan,poénból.Felnevetett,majd megcsókolt.Nem kellett várnia,rögtön visszacsókoltam.

Dorina sz.sz.:

Csókolózva döntött Szerelmem a falnak.Egyre kérődzően csókolt.Majd egyszer csak a telefonom elrontotta ezt a csodás pillanatot.Megszólalt.Csörögni kezdett,Michael nem akart elengedni.

-Mike..-nyögtem ajkaiba.

-Hagyd...Ha ...fontos....vissza hív..-csókolt szavai között.Szívem szerint nem vettem volna fel,de a csengőhangból ítélve,tudtam Jerry hív.Ha nem veszem fel,azt hiszi valami bajom történt.

-Jerry hív...-mondtam ki,miközben még mindig csókolgatott.Ajkaink közt nem volt 2mm se.Sóhajtott egyet.Majd ellépett tőlem,és bement a konyhába."Most komolyan megsértődött??" Mindegy.Majd később foglalkozom vele.Felvettem a telefont.

-Szia Jerry!-szóltam bele.

-Szia Kicsi lány!-köszönt bele boldogan.

-Mizu veletek?Jól vagytok?Milyen Japánban?-bombázott meg kérdéseivel.

-Megvagyunk.Jól vagyunk.És nagyon jó Japánban.-próbáltam sorrendbe válaszolni neki,és mosolyogtam.Eközben bal kezem,hátsózsebemben volt,és lassan sétáltam befele a konyhába.

-És ti?-igen...többes számban.Hisz Jerry és akkori barátnője összeházasodtak.

-Mi is.Most épp' Párizst látogatjuk meg.Pár óra múlva indulunk a repülővel.-hallottam hangjában a boldogságot.

-Az király!!De képeket csinálj ám!!-parancsoltam rá.

-A parancs az parancs!-viccelődött.

-Na szóval jól vagytok?Minden rendben?-kérdezte meg megint.

-Persze.-közben beértem a konyhába,és láttam Michael rám nézett.

-Akkor szia.Puszi.Üdvözöljük Michael-t is.Szia!Szeretlek!-köszönt el.

-Én is!Átadom!Puszillak titeket!Szia.-majd kinyomtam.Michael a pultnak támaszkodva állt,és nézett rám szomorú szemekkel.

-Mi a baj?-mentem oda hozzá.Lesem vette rólam a tekintetét.

-Semmi...-hazudott.Ránéztem egy: "tudomhogyvalamibajvanmiértnemmondodel?' fejjel.Sóhajtott.

-Akár...akár hányszor "megkaplak",biztos,hogy valaki belezavar..! -mondta el őszintén.Értettem mire céloz.Már volt egy pár ilyen eset.Oda ment a kanapéhoz,és leült.Utána mentem.Leültem mellé,és ránéztem.Ő is rám nézett.

-Szeretlek..-mondtam neki már-már mosolyogva.Felkuncogott.

-Gyere ide..!-mondta lágyan,de vigyorogva.Derekamnál fogva magához húzott.A következő pillanatban már csókolóztunk.Majd belemosolyodott csókunkba,felkapott az ölébe,és bevitt a hálószobába.Lefektetett az ágyra,majd a ruhámat kezdte levenni...............

******

...Hee-Hee!Ooh!Go On Girl!Aaow!..-kezdett neki megint a telefonom.Kicsit féltem,hogy most hogy reagál rá Mike,de elég jól.

-Hey Pretty Baby With The,High Heels On,You Give Me Fever,Like I've Never, Ever Known,You're Just A Product Of,Loveliness,I Like The Groove Of,Your Walk,Your Talk, Your Dress,I Feel Your Fever,From Miles Around,I'll Pick You Up In My Car,And We'll Paint The Town...-énekelte,miközben kezével karomat simította végig,és puszilgatta a nyakamat.

-Just Kiss Me Baby,And Tell Me Twice,That You're The One For Me..-énekelte tovább,és mosolyogni kezdtünk.Majd leesett,hogy fel kéne tán venni.Oda kaptam az éjjeli szekrényhez,és megnéztem ki hív.: Donk^^<3 állt a kijelzőn.Megörültem neki.

-Szia Donky!-vettem fel.

-Szia csajszii!!Hogy vagytok?Megvagytok Japánban?Mit csináltok most??-bombázott meg a kérdéseivel.Az utolsó kérdésen kicsit elpirultam.Michael nyomott egy puszit a számra,és felkelt az ágyból."Az alsógatya olyan aranyosan feszített rajta,hogy legszívesebben belecsíptem volna a fenekébe...!xD..najó..ez kicsit perverz volt.."

-Jól vagyunk köszi.Nagyon tetszik Japán,mindkettőnknek.Most épp...lustizunk kicsit a koncert előtt..-utalgattam,azért mégse mondhattam ki egyenesen..xD Tudja miről beszélek,ez a lényeg.

-Oh..Ugye...Ugye nem zavartam meg semmit?-nevetett halkan.

-Nem...-kuncogtam.Közben Michael vissza mászott szorosan mellém,és átölelt.Olyan jó volt így.Csak kicsit kényelmetlenül feküdtem.Így fogtam a másik kezemmel a takarót,eltakarva felső testem(khm),és feljebb ültem.Mike végig nézett rajtam.Kicsit furán éreztem magam.Majd végül nyomott egy puszit az arcomra,és a nyakamhoz bújt.

-Na de akkor most leteszem ha nem baj.Jermaine megígérte elvisz vásárolni.-nevetett gonoszan.Jermaine utál vásárolni,és gondolom ezért.

-Megint fogattatok?Te nyertél?-nevettem.Mindig.Állandóan fogadnak valamiben,és azt mindig Janet nyeri.Egyszer volt hogy Jermaine nyert,akkor se volt nagyon megerőltető dolga Janet-nek.: 3 napon  keresztül minden reggel tálcán kellett bevinni neki a reggelit.Én azért több napot mondtam volna,de..na..Jermaine nem ért a szivatáshoz.

-Ahhha..Múltkor is elvesztette a fogadást,akkor neki kellett kifizetnie a fodrászom,plussz!!Egész nap engem fuvarozott minden hová.Vásárolni stb.-nevetett gonoszan.Nevetni kezdtem.Janet nagyon jókat talál ki.És jó az érzéke az ilyenhez.

-Amúgy ti is jól vagytok?-kérdeztem meg vigyorogva.Közben éreztem hogy Michael egyre szorosabban ölel.

-Igen köszi.Skacok most épp' kosármeccsen vannak.És persze Jermaine volt az aki a legjobban várta,de nem mehet mert elvesztette a fogadást!-gonoszkodott.Felnevettem,ismét.

-Na de megyek.Indulunk vásárolni.Puszi Szia!!Michael-t is üdvözöljük!!Bár szerintem nincs messze tőled....-kuncogott."Ha-ha..xD"

-Átadom..-nevettem.

-Pusziljuk a többieket is!!Szia!-majd letettük.

-Janet volt.Üdvözölnek téged is!..-mondtam,és letettem a szekrényre a telefonom.Oda fordultam Mike felé,aki felső testemet tanulmányozta.Már amennyire tudta,mert takartam magam a takaróval.

-Olyan szép vagy..!Miért takarod magad??-poénkodott,amire felnevettem.

-Neked nem kéne koncertre menned?-tereltem a témát.Felnevetett.

-Bírom amikor tereled a témát!..-adott egy puszit a számra,amiből csók lett.Hozzásimulva élveztem édes ajkait,de ennek is vége lett,ezúttal Michael telefonja szólalt meg.Belemorgott ajkaimba,édesen.Csak nevettem.Oda nyúlt telefonjához.Felvette.

-Igen?

-........

-Oké.Rendben.Megyünk,heló.-le is rendezték.Letették,ő meg hozzám fordult.

-Menni kell a koncertre.Te is jössz,ugye?-csillogott reménykedő szeme.

-Hogy kérdezhetsz ilyet?Eddig minden egyes koncerteden ott voltam...vagyis...őőő..szóval érted?-vágtam értetlen fejet.Felnevetett,adott egy puszit ajkaimra,és mindketten kikeltünk az ágyból.A takarót fogtam,takartam felsőtestem.Míg ő felvette nadrágját,végig engem nézett vigyorogva.Nem értettem.De szerintem nem is akarom.Férfi logika!xD  Leintettem,majd láttam Michael mellett van a melltartóm.

-Dobd ide kérlek!-kértem meg,hisz én messzebb voltam,és nem akartam forgolódni a takaróval.Lenézett maga mellé,és látta ott van a melltartóm.Sátáni vigyorral nézett vissza rám.Kicsit megijedtem.Nem jelent ez valami jót.Felvette a földről és felém fordult még mindig ugyan azzal a vigyorral.

-Ez kéne?-jött felém lassan.

-Michael ne szórakozz,add ide!-kaptam utána,de ő gyorsabb volt.Egyre közelebb jött,A végén már annyira közel volt,hogy éreztem ahogy veszi a levegőt.De az arca nem változott.Kis kópé.:P

-Michael add már ide!-nevettem el magam,már kínból.Ráharapott alsó ajkára,háta mögé tette azt a kezét amiben a melltartómat fogta,és még közelebb jött.

-Csak ha elveszed magad elől a takarót...-beszélt huncutul.

-Nem!!Add ide!-nyúltam a kezéhez.

-A-a...-cuppogtam egyet.

-Hmm?-várta hogy felfedjem felsőtestem.

-Nem!!-szóltam neki határozottan.De még mindig nem adta oda.

-Ne legyél már ennyire perverz,Michael Jackson!!Add ide a melltartóm!-ugrottam keze felé,ő meg előlem,majd hirtelen mozdulattal lerántotta a leplet,szó szerint.

-Ááá..-sikítottam fel egy kisebb,halkabb sikítással.

-Michael Joseph Jackson!!Add már ide!!-takartam magam.Bugyi volt rajtam,csak melltartó nem.Így csak a felsőtestemet kellett takarnom.Sátánian elvigyorodott,és végig nézett rajtam.Majd közelebb lépett,derekamnál fogva magához húzott,és megcsókolt.Én elengedtem "magam",és mindkét kezemmel nyakánál megöleltem.Belevigyorodott csókunkba,majd másik kezével oldalamat simította végig.Kirázott a hideg.De kellemesen.Majd elváltak ajkaink,kikaptam kezéből a melltartómat.

-Perverz állat...-mondtam poénból,hátat fordítva neki,már nem törődve azzal,hogy nincs rajtam túl sok ruha darab.Végig éreztem tekintetét hátamon.Oda mentem a szekrényhez,kivettem egy csípő nadrágot,aminek a szerkezete hasonlított a hip-hop gatyáékra,egy piros pólót,és mentem a fürdő felé,vissza néztem Michael-hez,rajta volt már a póló,és engem bámult mosolyogva.Kinyújtottam rá a nyelvem,és bementem a fürdőbe.Felvettem a fekete melltartóm,amit nehezen szereztem vissza Michael-től,rá a többi ruhát,fogat mostam,arcot mostam,kifésültem hosszú,fekete hajam,és mentem kifele.Mike már nem volt a szobában.Felkaptam még gyorsan a fekete SUPRA cipőmet,eltettem az IPhone-om,és mentem kifele.Michael épp' jött ki a másik fürdőből,gondolom fogat mosott,stb.Rám nézett vigyorogva.

-Mehetünk?-kérdezte meg,miközben oda jött hozzám.

-Ühüm..-bólogattam.Megcsókolt,majd összekulcsolt kézzel lépkedtünk ki a házból,be a kocsiba.Míg oda értünk,szinte egész végig csak smároltunk,bár nem tudom hogy miért.xD Mikor oda értünk,nagy őrjöngés csapta meg a fülünket a helyszínről kifele.Már javára ment a kiabálás,hogy :Michael!Michael..stb..Mosolyogva kiszálltunk,és a színfalak mögé mentünk.Michaelt az öltözőbe küldték,én meg addig oda mentem Q-hez.

-Mi a szitu Kicsilány?-kérdezte meg kedvesen,de poénkodva.Elvigyorodtam.

-Semmi extra.Veled?

-Velem se.-kicsit vicces volt,mintha msn-en vagy facebook-on beszélgetnénk.xD 

-Mit csináltatok a nagy Ő-vel??-húzogatta szemöldökét felém,vigyorogva.Felnevettem.

-Semmit..-hazudtam.

-Ja persze.Én is ezt mondanám.-húzta az agyam.Oldalba böktem,közben meg egy biztonsági jött oda hozzánk.Vagyis inkább úgy tűnt hozzám.O.o

-Ms Fairy!-jött elém.

-Igen?Remélem nem akar kidobni!-poénkodtam.Q és a biztonsági őr is csak nevettek.

-Nem.Eszem ágában sincs,mert akkor én repülhetek.-folytatta a poénkodást.Felnevettünk.

-Azért jöttem,mert itt van egy úriember,aki állítólag ismeri magát.-itt néztem nagyot."Ki?"

-Hogy hívják?-kérdeztem meg.

-Valamilyen Dylan.-itt a vérem lefagyott.Nem mozdultam csak bámultam a biztonsági őrre."Az nem lehet...Japánban vagyunk...Utánam jött volna??..." Minden esetre köpni-nyelni nem tudtam.

-Szóval ne engedjem be...-jelentette ki,arcomat láttán."Gyerünk.Szedd össze magad..!"

-Engedje be..-"mii??!normális vagyok??"

-Vagyis ne...Vagy...-dadogtam.Értelmetlen fejjel nézett rám mindkettőjük.

-Küldje el kérem..-mondtam végül.Szememben a könnyek már gyűltek,hisz eszembe jutott mit tett velem.

-Rendben..-bólintott az őr és el is ment.Egy helyre bámultam egy ideig.

-Minden oké??-kérdezte meg aggódóan Q.Oda fordítottam a fejem,de egy ismerős hangra,hirtelen a bejárat felé kaptam tekintetem.

-Dorina!!!Ne haragudj!!!Szeretlek!!!Szeretni is foglak mindennél jobban!!Kérlek!!!Gyere vissza hozzám!!-üvöltött nekem Dylan,közben meg a biztonságiak hurcolták ki.A helységben nagy csend állt be,én meg tétlenül,és ledermedve néztem.Mindenki engem nézett,hisz az itt dolgozók jól tudják,hogy Michael-el vagyok.De ez még semmi volt.Azt hittem elvesztem az eszméletem,mikor Michael jött ki,közben értelmetlen fejjel nézett mindenkire,akik csendben engem bámultak,majd a tekintetük Mike és köztem cikázott.Oda jött hozzánk.Tétlen voltam.Ezért elég hülye fejet vághattam.

-Valami baj van?-kérdezte meg,miközben megint körbe nézett.Tanácstalan arccal néztem Q-re,aki kb ugyan olyan fejet vágott mint én.

-Emberek!Mondja már el valaki,mi történt!..-nézett mélyen a szemembe,gondolom főkként tőlem várta hogy mondjam.

-Semmi extra....-hazudtam.Michael sóhajtott egyet,megnyalta száját,és újra rám nézett,várva mondjam az igazat.

-Q...-néztem megint rá.

-ŐŐ...Showtime!!-mentett meg.

-Várj Q...!2 perc nem a világ..Rajta..!Mi történt??-nézett megint rám,vesébe látó szemeivel.

-A-a...Menj!!A rajongóid várnak...Ne okozz nekik csalódást..!-próbáltam bűntudatot kelteni benne(bár nem szép dolog tudom,de kell egy kis idő,hogy átfontoljam mit is mondjak neki..),hisz ezzel mindig tudtam manipulálni.

-Koncert után ...!-mutatott rám.Ráharaptam alsó ajkamra,ő meg kiment a színpadra.A koncert nagyon jól sikerült.Michael-en egyáltalán nem láttam semmi düht,mosolygott meg minden."Vagy ez csak a látszat??...Valószínűleg igen,ahogy én Mike-ot ismerem." Feszülten álltam a színpad szélén.Tulajdon képpen,én se tudtam mi történt,hogy mondjam el akkor Mike-nak??..Egyre jobban éreztem azt,hogy legszívesebben meghalnék...és nem azért mert nem akarom Michael-nek megmondani..Hanem mert egyszerűen nagyon rosszul lettem.Hányingerem volt,fájt a fejem.Azt hittem mindjárt ide okádok.Szóltam Q-nak,hogy kicsit kimegyek levegőzni,hülye már rögtön arra gondolt hogy terhes vagyok.Csak hogy az nem lehetek,mert védekeztünk.Fred,a biztonsági őr,állt az ajtó előtt,kint.Ellépett az ajtóból,hogy kitudjak menni én is.

-Valami baj van,Ms Fairy?-nézett rám aggódóan,a másik testőrrel együtt.

-Csak rosszul vagyok.Kijöttem levegőzni.-tettem karba a kezem,és becsuktam szemem,és élveztem ahogy a kora esti fuvallat belekap hajamba.Közben hallgattam ahogy Michael énekel.Természetesen kihallatszott.Majd elhallgatott,de már kezdett fura lenni,hogy még meg sem szólalt,semmi."Vissza megyek,megnézem mi van.." Gondoltam magamban.A biztonsági őrök elálltak az ajtóból,kinyitottam az ajtót,(megjegyezném,még mindig rosszul voltam) és abban a pillanatban valakinek neki mentem.Összekoccant fejünk.

-Áúú..-nyögtem fel halkan.Megfogtam fejem,ami most már sokkal jobban fájt,és felnéztem.Michael állt velem szemben.

-Jól vagy?-kérdezte meg,és itt most nem arra célozva hogy neki mentünk egymásnak.Gondolom Q szólhatott neki.Féltő tekintettel nézett rám.

-Aha..-hazudtam.Nem akarom hogy ...na mindegy.

-Nem sok van már a koncertből.És amúgy is elmarad a másik koncert,amit este adtam volna,szóval utána mehetünk haza.-beszélt úgy,mintha nem is emlékezett volna arra hogy "van mondani valóm neki".

-Oké..-bólintottam.Nyomott egy puszit a számra,majd vissza kocogott a színpadra.Befejezte a koncertet,elköszönt rajongóitól kedvesen,majd jött le.Elment átöltözni,én meg már majdnem össze estem annyira szarul voltam.Kijött már készen,elköszöntünk mindenkitől,puszi stb,majd Mike összekulcsolta kezünket,és így lépkedtünk ki csendesen a kocsihoz.A sofőr kinyitotta nekünk az ajtót,bár ezt nem nagyon szeretem,de mindegy.Beültünk egymás mellé.

-Elmondod mi történt?-kérdezte meg lágy,kellemes hangjával,és felém fordult,miközben combomat simogatta.

-Michael én....-vitatkoztam.

-Nem..!Mond el..!-folytatta.

-De....-kezdem megint neki,de ebből sem sült ki sok minden.

-Semmi de..!Én tudni akarom.!Most azonnal mond el..!-vitatkozott.Feladtam.Vettem egy nagy levegőt.

-Semmi csak...Ma a biztonsági őr jött oda hozzám,azzal hogy itt van egy idézem:"úriember",aki állítólag engem ismer.Majd megkérdeztem hogy hívják,azt mondta valamilyen Dylan.....-itt nézett nagyot.Tudja jól kiről van szó.

-Aztán meglepődtem,mondtam hogy küldje el őt.Majd miközben ledermedve néztem a földet,a hangjára lettem figyelmes,ahogy.....szerelmet vallott nekem, bocsánatot kért,és kérte..menjek vissza hozzá....-ezt nehezemre esett ki mondani Michael előtt,de sikerült.Ledermedve nézett rám.Szemében láttam a düht.

-Megölöm azt a gyereket.....!!-jelentette ki.

-Nem szükséges...-félbe szakított.

-Dehogy nem..!Hagyjon téged szépen békén,majd én megmutatom neki,kivel szórakozzon...!-beszélt mérgesen.Nem gyakran lehet hallani Mike-ot,hogy így beszél.

-Nem kell Mike!!Hagyjad!!-csitítottam le.Rám nézett,majd megölelt,és megcsókolt.

-Szeretlek...-lehelte ajkaimra.

-Megmondtam,hogy nem akarlak elveszíteni...-majd megint megcsókolt,és mikor ajkaink elváltak már-már mosolyogva néztünk egymásra.Átölelt,és mikor megérkeztünk,megköszöntük a sofőrnek,(megjegyezném mindig megköszönjük neki,pedig ez a munkája,de szinte barátként tekintünk rá.) és kézen fogva,fáradtan mentünk be.A fejem már megint fájni kezdett,hányingerem lett,megszédültem és a lábaim felmondták a szolgálatot.

-Úristen,jól vagy??-vágódott le mellém Michael ijedten.A fejem fogtam.Hirtelen fel se tudtam fogni,hol vagyok,és hogy kerültem a földre.Mintha az agyam kikapcsolták volna,majd vissza.

-Persze..-hazudtam,élettelen hangommal.

-Gyere..!-fogott meg,felkapott ölébe,és bevitt az ágyra,lefektetett.

-Biztos minden rendben?-aggodalmaskodott.

-Igen..csak megszédültem,kicsit rosszul vagyok,de minden rendben,rendbe jövök...-fogtam a fejem.

-Én nyugodtabb lennék ha elmennénk orvoshoz.-simogatta meg az arcom.

-Nem kell..Jól vagyok..Csak kicsit lefáradtam.-fogtam meg kezét,ő meg összekulcsolta ujjunkat.

-Biztos??-bizonytalankodott.

-Igen..Nyugodj meg..Ha nem lennék holnapra jobban,majd szólok és elmegyünk orvoshoz,így jó?-kötöttem alkut.Sóhajtott.

-Jó.De akkor most feküdj le,oké?Mindjárt jövök,lezuhanyzom.Szerintem te majd csak holnap zuhanyozz le.Nehogy össze ess nekem a fürdőbe.-állt fel mellőlem.

-Oké..-egyeztem bele,oda nyúltam a párnához,kivettem alóla az alvós pólóm,levettem cipőm,zoknim,nadrágom,pólóm,melltartóm,felvettem a pólót,és befeküdtem az ágyba.Már majdnem aludtam,mikor éreztem hogy besüppedt mellettem az ágy,és tudtam Michael is megjött.Hozzá bújtam,ő meg szorosan magához húzott.Nyomott egy puszit a fejemre,átöleltem mellkasánál,rátettem fejem,és elaludtunk.

Valami nagyon fáj belül,

Még se tudom mi nyomja oly űberül.

Fáj..Fáj..De nem tudom mi.

Várom hogy elmúljon,de napról-napra fájdalmasabb élni.

Michael mond el kérlek!!

Miért hagytál itt minket??

Ha te itt lennél most velünk,

Esküszünk,megfogadjuk,jók,és becsületesek leszünk!

Kik tudják élni életüket,

Mert sajnos nekik nem adatik meg,

Hogy álmukat éljék,

Hisz nem tudod,de álmukat már rég elvesztették!

Elmondjam mit?

Téged,és hited!

Embert,ki tudott szeretni,szívvel,

Ki a szívével látott,nem a szemével!

 ** * 3 év múlva..***

Dorina sz.sz.:

Michael-el jól megvagyunk.:) Már 3 éve,URAMISTEN!!O.o <3 Most épp' az egyik turnéján vagyunk,méghozzá, : Japánban..*-* Mindig is elszerettem volna ide jönni.Bár...kicsit vitatkoztunk,mert nem akartam jönni.Azt mondtam Michael-nek,nem akarok teher lenni,és nem akarom hogy pletykázzanak rólunk,bár a Japánban élők nagyon-de nagyon barátságosak.:) De végül Mike rávett,hogy jöjjek.Így tegnap érkeztünk.1 hetet itt leszünk.

Most így néz kis az én kis Drágám..:P

(Tegnap fényképeztem,hisz kora reggel érkeztünk,így volt egy teljes szabad napunk,és elmentünk csónakázni...majdnem bele löktem szegénykém,mert mikor mondta,üljek mellé,felálltam,óvatosan oda mentem,de véletlen megbotlottam az egyik kötélbe,és Michael-re estem,akit meg majdnem háttal belelöktem..xD..De elkapott.Így csak nevettünk..:D) Sok dolgot felfedeztünk.Japán gyönyörű hely..*-*

Például ez.:) Gyönyörű.*-* Igazából ez egy kert.Messze voltunk ettől,de én fényképeztem le.

Emellett is elhaladtunk!:)Olyan szép,nagy gyönyörű,halak úszkáltak mellettünk,alattunk,és a távolban is.

Itt kiszálltam a csónakból,és ott ugráltam a köveken,végül sikerült utánam csalni Michael-t is.Sok képet csináltunk még.De a legszebb szerintem még is ez,amit naplementekor fényképeztem:

Gyönyörű..*-* Ezt igazából Michael-el közösen fényképeztük,mert hátulról átkarolt,és ketten nyomtuk meg a fényképező gombját.:$ Romantikus volt.Imádom.Na de egyenlőre ennyi a beszámolóról.:)

A mai nap.A mai nap Michael-nek lesz 3 koncertje is.Szegénykém.:/ De ennek ez az ára.Remélem kicsit lazítani is fog,és nem fogja túlerőltetni magát.Amúgy is...Fejébe vette hogy ő fogyni akar,és megakarja tartani a táncos alkatát,és hogy nem fog többet hizlaló kaját enni,mert hogy az még a pattanásokat is segíti nagyra nőni,vagy mit beszélt nekem..De erről a hülyeségről rögtön lebeszéltem,mikor emiatt először lett rosszul.Egyik este mikor már tartott ez a kis fogyókúra,megszédült,és szinte majdnem rám esett..! Persze nem az volt a baj hogy majdnem rám esett,hanem azzal hogy ő rosszul lett.Szívbajt kaptam..Azt se tudtam sikítsak vagy hívjam a mentőt.Nagyon megijedtem,még akkor is hogy csak megszédült,és elvesztette az egyensúlyát.Abban a pillanatban lebeszéltem erről,és szerencsére sikerült is.De csak úgy hogy adok neki abból a krémemből,amit én is használok.Ha este azzal bekened az arcod,vagy bármid,akkor másnapra ott se lesz a nyoma a pattanásnak,vagy bárminek.Így szép sima lesz.Először én sem hittem el,de mikor kipróbáltam...csak lestem,és vettem belőle vagy 3 dobozzal.Na mindegy.Szóval..

..Én épp' a "házunk" nappalijában ültem,és aggódtam.Amiatt,hogy Michael jól van-e,mert elment próbára,de annak már vagy 1 órája vége lenne.Remélem hogy nem "túlórázik". Megölöm,ha túlstrapálja magát.Hirtelen megszólalt a telefonom,mellettem.Megijedtem,mert a kijelző,: Tom-ot jelzett.Tom Michael egyik "munkatársa".Azt hiszem operatőr,de nem tudom.Nagyon nem figyelek az ilyen dolgokra.xD Csak ismerem és kész.Ijedten vettem fel a telefonom mellőlem.."Michael ugye jól van???Miért nem ő hív???Miért Tom???! Mindenféle kavargott a fejembe,miközben megnyomta a zöld gombot.

-Igen?-csengett bátortalan,féltő hangom.

-Szia Dorina!Azért hívlak,mert kéne a segítséged.-megfeszültem.

-A díszletben,világításokban stb.Michael azt mondta te jó vagy az ilyenekben.-majd kifújtam a benntartott levegőmet.Megkönnyebbülve mosolyogni kezdtem,mind általában.

-Persze.Már is ott vagyok..-mondtam boldogan.Kinyomtam,és mentem a cipős szekrényhez.Felvettem egy kék CONVERSE cipőt,ami ment a ruhámhoz,(:P..nem vagyok ám ilyen) ,betettem telefonom a zsebembe,kikapcsoltam a tv-t,és elindultam.Bezártam az ajtót,a kulcsot a kezemben lóbáltam,fejemről szemem elé csúsztattam napszemüvegem,hisz nagyon szépen,melegen tűzött a nap.Úgy döntöttem gyalog megyek.Igaz..nem nagyon ismerem az utakat,csak 1 napja vagyok itt,de egyszer már mentem arra amerre most tartok,szóval emlékezetből csak oda találok.Különben is...az utca nyüzsög az emberektől,szekeresektől,stb.Imádom az ilyen életet.Mindenki mosolyog,és a gyerekek meg nevetnek,játszanak.Mosolyogva sétálgattam.Olyan 10 perc múlva oda is találtam a helyszínre.Megpillantottam először Tom-ot,Jim-et,majd utána Michael-t,aki meg a színpadon beszélgetett,ha jól láttam Quincy (Jones)-el.De igazából mi csak Q-nek hívjuk.Oda mentem Tomékhoz.

-Szia Kicsilány!-mindig így hívnak.Mindenki.Q,Tom,Jim,és az egész stáb.

-Szia..-mosolyogva megöleltük egymást,majd Jim-el is.

-Na szóval.Köszi hogy elvállalod..-kezdett neki.

-Ez csak természetes.-bólintottam.

-Az lenne..hogy elromlott az egyik világítás.Nem tudjuk mi baja.Állítólag még meglehet csinálni,de mi vagy fél órát azzal szarakodtunk,és nem tudjuk mi lehet a baja.Viszont Michael mondta te értesz az ilyenekhez.Első sorban ezt szeretnénk tőled kérni,hogy segíts.-rábólintottam.

-Rendben.Akkor gyere.-indultunk el.Felmentünk a színpadra,ahol Michael és Q nagyban beszélgettek,gondolom a show-ról.Mellettük mentünk el,de Michael észre vett,így befejezte Q-vel a beszélgetést és vigyorogva futott utánunk.Nem álltam meg,hisz akkor elveszteném Tomékat.Ez sem volt Mike-nak akadály,utolért.Hátulról átkarolt,és a nyakamba puszilt.

-Szia!-hangja boldogságtól,és szerelemtől csengett.

-Szia.-köszöntem vissza.Nyomtam egy puszit az arcára,majd összekulcsolta kezünket,és egymás mellett mentünk Tomék után.

-Na szóval...ez lenne a bűnös.-mutatott Tom fel az egyik világítós lámpára,beindította a világítást,mindegyik színesen világított,azon kívül.Nem volt messze.Sőt egy létra is volt ott.

-Aha...-néztem fel.Elengedtem Mike kezét és oda mentem.Felmásztam a létrára,átraktam az egyik lábamat a másik oldalra,és leültem.Alaposan szemügyre vettem a lámpát.Majd észre vettem,hogy az egyik piros kábel,össze van keverve a kékkel,a kék meg a zölddel.Kötögetni kezdtem.Eközben végig engem néztek.Tom,Jim,Michael és Q is megérkezett.

-Szia Kicsilány!-köszönt fel.Oda néztem vigyorogva.

-Szia Q!-majd vissza,és a helyükre kötöttem a drótokat.Rácsaptam kezemet a combomra,és oda fordultam hozzájuk.

-Most próbáljátok meg!..-adtam ki a parancsot.Jim megint feloltotta a lámpákat,és ezúttal ez a lámba is világított.Tapsolni kezdtek,nevetve,és fütyülve.

-Köszi csajszi!-köszönték meg.

-Nincs mit..-nevettem.'Ez azért túlzás,hogy ujjongni kelljen nekem.xD!' Lemásztam,az utolsó 3 fokot meg kihagytam,és leugrottam onnan.Oda bicegtem Michael-hez,aki már kezét nyújtotta.Összekulcsoltuk kezünket.

-Nem is tudom mi lenne nélküled,hallod!?-szóltak oda nekem poénkodva Q-ék.Elnevettem magam.Megöleltem Mike-ot,közben megpillantottam Miranda-t.Miranda Michael egyik öltöztetője,és elég jóban vagyok vele.Elengedtem Michael-t,és oda mentem hozzá.Puszival köszöntünk egymásnak,aztán nagy beszélgetésbe kezdtünk.5 perc múlva Michael is megjelent.

-Mi a téma?-vigyorgott ránk.

-Lányos..Úgyse értenéd!-legyintettem viccesen.Kinyújtotta rám a nyelvét.Miranda majdnem,hogy szétfolyt.Tudom jól,hogy Mir bele van zúgva Mike-ba,de nem zavar.Rajta,és rajtam kívül,még millióan,szóval..Miranda is a rajongói közé tartozik.Csak mosolygok rajta,amikor már majdnem lapáttal kell felszedni a földről.Michael oda jött mögém,átölelt és szokása szerint a nyakamba puszilt,majd derekamnál szorosabban húzott magához,fejét a vállam és a nyakam közé tette.Miranda ábrándozva nézett minket.Kicsit kényelmetlenül éreztem magam,mert tudom hogy érez Mike iránt Mir,és szégyelltem magam.Észrevettem,hogy a távolban,vagyis messze tőlünk Jim és Tom mutogat nekem,hogy menjek.Gondolom kell még valamit segíteni.Szó nélkül kiküzdöttem magam Mike öleléséből,bár kicsit fájt,mert szívesebben maradtam volna így még egy kis ideig.

-Szia Miranda!-pusziltam meg,és futottam Jimék felé.

-..Vagyok..-jelentettem be,és indulni kezdtünk.Még segítettem sok mindenben,első sorban a számítógépeknél,a rendszernél stb...Hallottam ,hogy megint elindul a zene,és Michael elkezdett énekelni.

-Nem igaz ez az ember!!-mondtam hangosan,dühösen.Tudták miért mondom,így felnevettek.Elindultam a színpad felé.Mire felsétáltam(azért hagytam hogy befejezzék),vége is lett.Oda mentem Michael-hez.

-Jól van!!Most már elég lesz Szépfiú!-mondtam,és kivettem a kezéből a mikrofont.Édesen nevetett,nyomott egy puszit az arcomra,és hátra indult,megtörölközni,átöltözni stb.Amúgy is pár óra múlva kezdődik az egyik koncert..Akkor meg minek fárasztja ki magát??Komolyan mondom,ez nagyon fáraszt!xD..:// Míg Michael kész lett,én addig Q-ékkel beszélgettem.Jól elökörködtünk,annyira,hogy észre sem vettük,hogy Michael is ott van már mellettem.Q egyszer olyat mondott,hogy elkezdtünk nevetni mint az őrültek,és én már nem kaptam levegőt sem.xDD Szúrt az oldalam.Mikor megint beakart nyögni valamit,megakadályoztam.

-Neee!!-nevettem.

-Fájjjjj az oldalam!...Csittt!!-fogtam be a száját.Na de erre még nagyobb nevetés tört ki.Mike ölébe zuhantam.Tudtam hogy elkap,így nem paráztam.Már fájtak a végtagjaim a sok nevetéstől!x'D Ölelve lépkedtünk hátra,előre.Újabb nevetésbe törtem ki,mikor Q olyan fejjel nézett rám,ami valami eszméletlen volt.Mikor kicsit mind lehiggadtunk,Mike és a többiek megbeszélték még a dolgokat.Onnantól már csak 1 óra volt a koncertig,így Mike elindult készülődni,és még egyéb dolgokat elsimítani.Én unatkoztam.Mindenki csinálta a dolgát,én meg nem tudtam semmibe sem segíteni.Így úgy döntöttem,addig haza megyek.Mindenki elfoglalt volt.Nem szóltam senkinek,csak a biztonsági őrnek,hogyha keresnének,sétálok egyet.Igazából a rajongók már kisebb-nagyobb csapatokban torlódtak a bejárat előtt. Alig tudtam kimenni.Sőt..! A hátsó ajtót kellett használnom.Nagy kiabálásokat lehetett hallani,és a rajongók őrjöngését.Zsebre tett kézzel,lehajtott fejjel lépkedtem a már-már csendes és üres utcákon,hisz mindenki Michael Jackson koncertjén van,ami mellesleg most ingyenes.'Mike elintézte,hogy a hátrányos helyzetűek is eltudjanak így menni a koncertre.Rendes tőle.' Mikor ezen gondolkoztam,egy mosoly..bocsánat..egy büszke mosoly suhant át az arcomon.Olyan gyönyörű pillanat az,amikor részese lehetsz egy ember felnőtté válásán.Saját szemeddel láthatod,hogyan fejlődik,és hogy a legjobb barátod az,aki egyben még a fiúd is.Csodálatos érzés,tudni hogy Michael-t sokan szeretik.Régen is szerették.szerettük..!De most rengetegen.És ahogy Mike is viszonozni tudja szeretetét,..!!Az valami bámulatos.Igaz Joe arra tanította a srácokat,hogy soha ne adjanak fel semmit.! Ez még oké..Sőt!Én is így gondolom.De abba már lenne beleszólásom,hogy ennyire túlstrapálja magát.Oké-oké..tudom.Tisztában vagyok azzal,hogy a gyakorlat teszi a mestert.De az nem azt jelenti,hogy addig táncolj,és próbálj,míg össze nem esel..!" Még volt háromnegyed óra a kezdésig,így hazamentem.Lezuhanyoztam gyorsan,stb.Majd mikor még fél órám volt,leültem a tv elé."Fáradt vagyok..." Hangzott el fejemben,és már egyre laposabbakat pislogtam,végül teljesen elsötétült minden.

*******

....Stand Up! Stand Up!Stand Up!(Yeah-Make That Change)Stand Up And Lift Yourself, Now!(Man In The Mirror)Hoo! Hoo! Hoo!Aaow!..-erre keltem fel.Kómásan emeltem fel fejem.Majd leesett a dolog....Michael hív...'Elég régóta hívhat,mert ez már a vége fele a számnak..!xD' ÚRISTEN!!!!!A KONCERT!!ELALUDTAM!!!!...Villámcsapásként pattantam fel,és vettem fel a telefont.

-Igen?..-szóltam bele ártatlan hangommal.

-HOL A MANÓBAN VAGY????!!!A KONCERTNEK MÁR 1 ÓRÁJA VÉGE!!!NEM JÖTTÉL!!UGYE JÓL VAGY????MIÉRT NEM VETTED FEL????!!MINDEN OKÉ???!!-kiabált a telefonban félig dühösen,félig aggódóan.'Hogy lehetek én ilyen szerencsétlen??:S'

-Én...-félbe szakított.

-Mit te???Hol vagy??-kiabált.

-"Itthon"...-beszéltem halkan.

-És jól vagy?-bombázott meg újabb kérdésével.

-Persze..Ne haragudj!Elaludtam.Mikor elkészültem,volt még egy kis időm,így leültem tv-zni,de bealudtam.Ne haragudj...-beszéltem bűnbánóan.'Nem hiszem el,hogy mindig én keresem a bajt..:// Mindig csalódást okozom Mike-nak..Ez nagyon fáj..'

-Rendben..Semmi baj.De legközelebb szólj,ha elmész..!!Akkor megyek..Szia.Puszi..Szeretlek..!.-könnyes szememmel nyögtem ki egy szót:

-Én is....-beszéltem halkan.'Azért könnyeztem be,mert...mindig csalódást okozom Mike-nak..állandóan a szívbajt hozom rá..ez nagyon bánt.Miféle barátnő vagyok én???Jó szar...!!:/' Könnyeim szememben összegyűltek,de nem engedhetem meg magamnak hogy sírjak.Michael így meglát,még nagyobb gondot okozom.Megtöröltem szemem,bementem a fürdőbe,megmostam az arcom,kicsit rendbe hoztam magam,és kimentem.Pont ekkor toppant be Michael.Kicsit féltem.De nagyon vágytam már az ölelésére.Hogy érezzem védelmet biztosító ölelését.Oda mentem hozzá,és magamhoz öleltem.Rögtön viszonozta.

-Sajnálom...-mondtam a hajába.

-Nem haragszom..-hallottam hangjában hogy elmosolyodik.

-De mindig csalódást okozom neked,és...Ne haragudj..-mondtam már-már könnyezve.Michael nem válaszolt,majd a fejemet az övével vízszintbe hozta.Két kezével arcomat simogatta.Belenézett gyönyörű szemeivel,az enyémbe.Láttam rajta az értetlenséget.

-Nem okozol csalódást..!Hogy mondhatsz ilyet?Csak féltelek.Azért voltam,és szoktam dühös lenni ilyenkor,mert hogy olyan hülye voltam,hogy nem vigyáztam rád eléggé..!Nem rád vagyok mérges ilyenkor..hanem magamra..-mondta teljesen őszintén.'Ezt nem hiszem el.És még magát hibáztatja???'

-De én...-kezdtem volna bele,de nem engedte hogy folytassam.

-Szeretlek!..Soha nem akarlak téged elveszíteni..Ezért féltelek ennyire..!És én vagyok a hibás,mert nem vigyázok rád eléggé..!-mondta őszintén(??) ..Feladtam.Nem akartam vele veszekedni.Ezt még én is elhittem,amit mondott.Mosolyogva rá néztem.Ő is követte példámat,majd megcsókolt.Ebben a csókban minden vágya,minden szeretete,minden érzése benne volt.Lassan szétnyíltak ajkaink,és egymáshoz simulva csókolóztunk.Ebben a percben éreztem azt,hogy nekem nincs más a Földön csak Ő.Csak ő ért meg engem,és azt a szeretetet amit nekem ad,felülmúlhatatlan.Soha nem akartam karjaiból,és ajkaitól elválni.Bár csak így maradhatnánk egész életünkben.Nagyon boldog lennék.

Dorina sz.sz.:

Nyugtalanul forgolódtam.Egyszerűen nem tudtam aludni.Majd kinyitottam fáradt szemeimet,és körbe néztem.Még mindenki húzta a lóbőrt,rajtam kívül.Megnéztem az időt.5:13 perc.-.-'De ahhoz képest nem tudtam még aludni.Így halkan,óvatosan kikerültem mindenkit,és mentem a szekrényemhez.Kivettem egy piros fehérneműt,majd egy shortot,és egy kék mintás pólót.A cipős szekrényből kivettem egy supra kék cipőt,majd bevonultam a fürdőbe.Lezuhanyoztam,fogat mostam,elvégeztem a többi reggeli teendőimet is,majd felöltöztem,hajamat kifésültem,és magas lófarokba hátrafogtam,úgy hogy a frufrum oldalt kiengedtem.Kimentem a fürdőből,oda mentem a kis éjjeli szekrényhez ahol a telefonom volt,becsúsztattam a zsebembe,és inkább úgy döntöttem hogy a lenti konyhát használom,nem akarok itt a fülükbe zörögni.A lépcsőn lefele mentem mikor össze futottam a konyhás nővel,(egyben a házvezető is) Jeni-vel.

-Jó reggelt Jeni!-köszöntem mosolyogva.

-Önnek is hölgyem!-itt furán,de mosolyogva vissza néztem rá.(Jeni talán csak 1-2 évvel idősebb nálam.)

-Jeni.Szerintem nyugodtan tegeződjünk!-mosolyogtam.Ő is ezt tette.

-Köszönöm...Nem tudtál aludni?Még csak háromnegyed 6 lesz.-kérdezett meg.

-Igen.Tudom.Valahogy nem tudtam visszaaludni.

-Értem..Akkor szia,..vagy készítsek egy kávét,vagy esetleg reggelizel?-kérdezte meg udvariasan.

-Nem köszi.Majd..keresek magamnak valamit.-mosolyogtam.

-Rendben.Szia.-köszönt el.

-Szia!-majd mentem tovább a konyhába.Nem is tudtam mit egyek.De most valahogy megkívántam az igazi amerikai szendvicset.Apa mindig ilyet csinált nekem reggelire.Elővettem a hozzávalókat,és nekikezdtem.De mivel sokat láttam ahogy apa csinálta nekem,5 perc alatt készen is lettem vele.Elégedetten ültem le a kanapéra a tv elé.Bekapcsoltam halkan,azért fel ne hallatsszon,bár amekkora ez a ház.!..Enni kezdtem a szendvicsem,közben meg a zenecsatornára kapcsoltam.Nem volt semmi jó,így végig mentem a többi csatornán is.De mikor úgy voltam vele hogy kikapcsolom,hirtelen megszólalt egy ismerős szám.

Mosolyogva néztem végig,és vissza emlékeztem erre a napra.Emlékszem.Emlékszem hogy Mike-ék ott voltak,én meg Joe-val a színpad mögött,és figyeltük őket.Majd Joe  a fülembe súgta azt amit soha nem feledek:

-Nagyon ügyesek.Köszönöm hogy segítesz a fiúknak mindenben.-még csak 9-10 éves voltam.Nagy dolog volt számomra ez.Rá mosolyogtam,ő meg vissza.Bár gyerek voltam még,de soha nem feledem,és persze jól esett.Joe szájából ilyet nem gyakran lehetett hallani.Nem értem azokat akik gonosznak állítják be Joe-t.Joe nem gonosz!!Ő csak...valahogy máshogy fejezi ki érzelmeit.És ha a csapatot nem hajtja ennyire,és úgy ahogy,akkor soha nem érték volna el azt,amit akkor és most elértek.Én meg persze szívesen segítettem mindenben.Amit Joe mondott hogy azt kéne megcsinálni,én megcsináltam.Ha a srácok kértek tőlem valamit én azt is szívesen csináltam meg.Igaz Joe néha verte őket.És Mike gyermekkorát vette el,de ha ebbe bele gondolunk,ezt azért tette mert szereti őket.Mert azt szerette volna ha sikeresek lennének,profik,és nem kellene átélniük ugyan azt mint amit ő.Ő is szegény családban nőtt fel.Nyomorúságos volt az élete.De ezt mind amit a skacokkal tett,azért tette hogy ne olyan életük legyen amit nem érdemelnek meg.Ő is csak a legjobban akarta a gyerekeinek.Én megértem őt.Tudom hogy  fél az érzéseitől,de nem mindenki egyforma.De én akkor is szerettem.És szeretem is.Velem mindig kedves volt.Mikor legelőször náluk aludtam,onnantól kezdve szinte majdnem minden 2.nap ott aludtam.Vagy úgy hogy a skacokkal ökörködtünk kicsit,vagy épp' nekem is segítenem kellett a koreográfiában,vagy hasonló.Díszlet,és kicsit idősebb koromban meg az ilyen ügyeket intézni."Miközben szépen megettem a reggelimet,vége is lett a dalnak.Betettem a mosogatóba a tányérom,eltettem mindent,és vissza ültem a helyemre.Még kicsit tvztem,de meguntam.Elhatároztam hogy meglátogatom Window-ot.:P Kimentem és végig sétáltam az egész parkon,oda a faházhoz.Eszembe jutott hogy kint vannak,így hátra mentem.Joy épp' valami húst rágott jó messze társától,Window meg egy sziklán ült.Gyönyörű volt!*-* De amint meglátott,farkát gyengéden kétszer meglóbálta,és futott oda hozzám a kerítéshez.

-Szia.-mosolyogtam,és kerítésen keresztül simogatni kezdtem.Nekidőlt a kezemnek,és élvezte ahogy simogatom.Vagy 5 perc tuti ezzel telt el.'Bemegyek.' Hangzott el a fejembe.Fogtam magam,nem haboztam,mentem az ajtó felé.De mikor épp' nyitni készültem,egy hang szólalt meg a hátam mögül.

-Ne merészeld!-hangja kellemesen és lágyan szólt,de még is benne volt hangjában a szigor.Hirtelen hátra kaptam fejem az ismerős hangra.Kicsit meg is ijedtem.Michael mosolygott rám,vagy 5 méterrel arrébb tőlem.Vissza mosolyogtam.

-Szia!Te már fent is vagy?-tereltem a témát.

-Nem tudok aludni.És te?-jött oda mellém.

-Dettó..-vigyorogtam és Window-ot újra elkezdtem simogatni.

-Hihetetlen vagy...-hangzott el szájából halkan,de mosolyogva,miközben kezemre nézett amelyikkel az én kicsi párducomat simogattam.

-Miért?-értetlenkedtem.

-Ha nem lettem volna itt,te megint bementél volna...De mivel itt vagyok,megtudtam akadályozni vakmerőségedet!-nézett rám szép szemeivel.

-Ne haragudj.De nem hiszel nekem.Window sose bántana.-beszéltem szintén halkan.Sóhajtott.

-Akkor sem akarom hogy bemenj oda.Joy is ott van.És veszélyes lenne.-nézett rám féltő tekintetével.

-És ha csak Window lenne egyedül?Bemehetnék?-csillant fel a szemem.Felnevetett.

-Nem így értettem.Ne forgasd ki a szavaimat légy szíves!-mosolygott angyali mosolyával.Felcuppogtam.

-De miért?-értetlenkedtem,mintha magamban beszéltem volna,és elfordítottam a fejem.

-Kérlek...Azért mert vadállat.Egy rossz mozdulat és kampec...Nem szeretnélek elveszíteni.-a végét halkan mondta,és fájdalmasan.Ránéztem és megöleltem.

-Megsimogatod?-kérdeztem meg már mosolyogva,mikor elengedtem.

-Nem köszi..-nevetett.

-Miért?-mosolyogtam.

-Mert nem merem...Imádom én is a párducokat..És még sok dologban hasonlítunk.De el kell hogy ismerjem: Nem vagyok te!-nevetett még mindig kellemesen.Én is ezt tettem.

-Hogy érted?-kérdeztem meg,nem volt nagyon érthető számomra a vége.

-Te semmitől sem félsz.Én meg gyáva lennél megsimogatni,vagy egyáltalán bemenni egy olyan ketrecben ahogy kettő beidomítatlan vadállat is van.Ugyebár?-nézett rám.Felkuncogtam.

-Én is félek valamitől!...-jelentettem ki komolyan.

-És mitől?-kíváncsiskodott.

-Tőled,amikor kiabálsz.-mondtam csak poénból,de nem válaszolt.Valószínűleg megbánta hogy kiabált velem,és most csak emlékeztettem rá.

-Sajnálom..-mondta halkan.

-Semmi baj.Nem azért mondtam!-mosolyogtam rá.Window-ot még mindig simogattam.

-Bemehetek?-kérdeztem meg.Csak úgy.Tudom hogy úgyse enged be.Csak valahogy kicsúszott a számon amire gondoltam,csak kérdésként.

-A-a...-hallottam hangjában hogy mosolyog.Leguggoltam Window-hoz.

-Látod milyen gonosz a gazdád?Nem enged be hozzád!...Ezt még megbánja!-beszéltem oda neki,mint egy embernek.Mike édesen nevetni kezdett.De kicsit megijedt amikor Window gyilkos pillantást vetett rá,majd egyet morgott.Meg mondom őszintén én is megijedtem.De komolyan.Mintha értette volna azt amit mondtam neki.°-°

-Woow...-szólaltam meg.

-Mintha értette volna azt amit mondtam neki!-fordultam Mike-hoz,aki meglepődve nézett rám.Csak bólintott.Megragadtam az alkalmat,így kiakartam nyitni az ajtót megint,hogy bemenjek.Hisz Mike látja jól hogy mennyire okos állat.

-Mit csinálsz???-kapott kezem után.

-Látod hogy nem bántana,akkor meg miért nem mehetek be??-hisztiztem.

-Mert NEM!!!-kiabált.Kiabálására Window felpattant,oda jött az ajtóhoz,és morogni kezdett Mike-ra.Michael érdekesen nézett.Rá néztem egy : 'látod?' fejjel.

-Légy szíves....-mondta már halkan.Sóhajtottam egy nagyot.Ez amolyan: 'mosttegyőztél' sóhaj volt.Elengedtem az ajtót,és oda nyúltam a morgó párduchoz.Megsimogattam,és egy cseppet sem féltem,hogy morog.Meg is nyugodott.Majd Michael-el elmentünk onnan.Egymás mellett sétáltunk.Nem szóltam hozzá.

-Most haragszol?-kérdezte meg.Nem válaszoltam.Elvoltam foglalva a gondolataimmal.

-Szóval igen...-hallottam bűnbánó hangját.Még mindig nem reagáltam csak sétáltam mellette.Nem voltam mérges rá.Csak...valahogy most nehezemre esett válaszolni.Gondolkoztam.

-Figyelj...-állított meg,és elém állt.Rá néztem.Láttam rajta hogy valamit nagyon elakar már mondani.És kicsit zavarban volt.Nem értettem.

-Van...van valami amit már régóta szeretnék elmondani.-vakarta meg tarkóját.Egyre furábban néztem rá.Kíváncsivá váltam.

-Neked...jelent is valamit az..hogy ha azt mondom neked: szeretlek?-itt kikerekedett szemekkel ránéztem.'Ezt most....úgy értelmezzem?

-Mert én...azt hiszem..szeretlek!...-mondta ki.'Ez most egy szerelmi vallomás akar lenni??°-°' Michael közelebb lépett.Ráharapott alsó ajkára,majd az enyémre nézett.Láttam rajta a félelmet.De egyben...a vágyakozást is.Majd miközben ezeken gondolkoztam,lágyan ajkait az enyémre tapasztotta.Meglepődtem,de nem ellenkezdtem.Mikor ezt megtette...egy fura érzés kavargott bennem.Varázslatos volt.Hirtelen szerettem belé.Ez lehetséges?Vagy igazából is szerettem,csak nem mertem bevallani magamnak?Most meg ahogy ezt megtette fellobbant ez az érzés?De akkor is szeretem...Most már bevallom.Egyre jobban kívántam ajkait.Így vissza csókoltam.Még közelebb lépett,derekamat átkarolta,magához húzott,majd a másik kezével  hátamat simogatta.Én mellkasára tettem egyik kezem,másikkal meg azt a kezét fogtam meg,amelyikkel derekamat ölelte.Így csókolóztunk a park kellős közepén.Mikor már egyikőnk sem kapott már levegőt,szétváltak ajkaink,és Michael homlokomnak támasztotta az övét.

-Szeretlek...-mondta megint halkan,miközben rám meresztette szemeit.Akkor...ezek szerint Michael Jackson,aki kiskorom óta a leges-legjobb barátom,most vallott nekem szerelemet.Király.De...nem panaszkodhatom.Én is szeretem...Nagyon is....amióta ismerem,tudtam hogy érzek iránta valamit..valami mást is barátságon kívül.De most már nem kell titkolnom.

-Én is...-mondtam rekedten.De csak azért,mert boldog voltam.Michael hirtelen rám kapta tekintetét.Majd szélesen vigyorogni kezdett,velem együtt.

-Akkor...lennél a barátnőm?-kérdezte meg lágy,kellemes,és angyali hangjával.Mosolyogni kezdtem.

-Csak ha te meg leszel a fiúm!-viccelődtem.Felkuncogott és egy mozdulattal,most már semmi félelemmel,megcsókolt.Rögtön viszonoztam.

Dorina sz.sz.:

Rezgésre keltem fel.Vagyis inkább..keltünk fel.A telefonom nagyban zenélt.Randy-n kívül mindenki kómásan nézett rám.Igen..Randy fel sem kelt rá.xD

-Bocsi skacok..-kértem bocsánatot a többiektől,majd előbányáztam az IPhone-om.'Ismeretlen' állt rajta.Kómás fejjel felültem Mike öléből,ahogy Janet is.

-Igen tessék?Dorina Fairy!-vettem fel udvariasan.

-Szia kicsi lány!!-köszönt egy ismerős hang.Jerry.

-Szia!-mondtam már-már mosolyogva.

-Bocsi hogy nem a sajátomról hívlak.Otthon hagytam..De azért hívtalak hogy haza kéne jönnöd...-itt kiakadtam.

-MII?!..Dehogyis!..

-Tudom,tudom.Michaeléknél vagy.De.,..-közbe vágtam.

-Semmi de!!Nem megyek és kész!Főleg ha megint egy hülye partyra akarsz el rángatni...-jelentettem ki.

-Héy!Az én hülye partym hozott titeket megint össze..mármint nem úgy!....-kötözködött.Cuppogva meg forgattam a szemem.

-Had mondjam végig,oké?-kérlelt.

-Mond...-morogtam,és durcisan vissza ültem a helyemre.A többiek kicsit furán néztek rám,ahogy felkaptam a vizet,meg minden.

-Na szóval..Tudod ki menedzsere vagyok most,igaz?-kérdezett meg.

-Ja..-nyögtem ki unottan.Amúgy most Justin Timberlake menedzsere.Utálom azt a pasit.

-Elmegyünk egy hétre ..Muszáj,mert Justin-t meg kérték hogy lépjen fel egy-két városban.És ezek után meg egy turné indul.Világ körüli turné.Nekem is mennem kell.És nem foglak több mint egy évig "elhagyni".Szeretném...-jajj ne..Kérlek ne mond ki ezt a szót.

-...ha jönnél velünk.-basszus..-.-'

-De...-félbeszakított.

-Kérlek.Az unokahúgom vagy.Nagyon hozzám nőttél.Vagyis én hozzád nőttem.Nem lennék nyugodt ha nem lennél velem.Kérlek.-ááá...ez nem lehet igaz.

-Michaelékkel vagyok.Semmi bajom nem lesz.-mondtam simán.Erre a névre mind oda kapták a fejüket.

-Tudom.Megbízom Michael-ben.Ha te is.De....ez komplikált.Kérlek.Gyere velünk.-nem értem ezt az embert.

-Nem akarok.Jerry kérlek ne!-itt már gyűltek a könnyek a szememben,azzal a tudattal hogy megint elszakadok tőlük.

-Tudom hogy csak most találkoztatok újra.De...én nyugodtam lennék ha jönnél!..-hallottam hangjában az apai féltést.

-Kérlek Jerry ne kényszeríts!!Nem akarok menni!!Nem akarom megint elveszíteni a testvéreimet!!-tört ki belőlem a sírás.Michael és a többiek is értetlen fejet vágtak.Donk és Michael oda ültek mellém szorosan és átöleltek,majd próbálták megérteni a helyzetet.

-Cssssss...Ne sírj!!!-nyugtatott Jerry a telefonon keresztül.Próbáltam meg nyugodni.

-Jerry.Kérlek.Nem akarok menni.Főleg nem azzal a nyálas kis fickóval!!-párdon.

-Tudom hogy nem szereted Justin-t.De nem miatta kell jönnöd hanem miattam.De majd egy 10 perc múlva vissza hívlak,most sürgősen le kell tennem.Szeretlek,puszi.

-Ne,várj!!-ordítottam a telefonban,majd hallottam hogy sípol,jelezve hogy lerakta.Lassan elemeltem a fülemtől a készüléket,míg mind végig kisírt szemeimmel bambultam előre.

-Mi történt??-kérdezték meg egyszerre,félénken,fájdalmasan.Nem haboztam.Össze szedtem a megmaradt energiámat és elmondtam nekik.

-Jerry volt az.Mondta hogy szeretné ha vele mennék....-itt megakadtam.

-...Justin Timberlake világturnéjára...-sírtam.Mind lefagytak.Főleg Mike.

-Mi??-kérdezte meg elhaló hanggal az említett személy.

-Nem engedhetünk el megint...-mondta ezt már Donky.Sírva Janet nyakába borultam.Rögtön vissza ölelt.Csitítgatni kezdtek.Mikor lenyugodtam Michael-re néztem,akinek szintén egy könnycsepp gördült végig az arcán.Bele néztem gyönyörű,csillogó szemeibe,ami most a fájdalomtól csillogott,ahogy a többieknek is.Rám nézett.Lágyan megfogta a kezemet,és az ölébe húzott.Megöleltük egymást.Pár perc így telt el.Csendben,és csak a sírást lehetett hallani,és szoros feszültséget érezni.Megszólalt a telefonom.Rögtön felkaptam,tudtam hogy Jerry az.

-Itt vagyok kis csillag!-szólt bele a telefonba.

-Jerry!Kérlek!Had nem menjek.Elleszek egy darabig itt,majd otthon.Nem fogok meghalni!-értetlenkedtem.

-És különben is.24 éves vagyok!Nem egy 5 éves!Kérlek...-könyörögtem rögtön.Hallottam hogy fúj egyet.Ez amolyan: 'nemistudomszívem' sóhaj volt.Reménykedtem.Mindig akkor csinál ilyet,ha megenged valamit.

-Had beszéljek Michael-el,kérlek!-hallottam lágy hangját.Kicsit furán néztem,majd rá Mike-ra.Ő is rám nézett.

-Jerry veled akar beszélni...-csengett értetlen hangom,miközben Michael felé tartottam a telefont.Rögtön elvette.

-Hallo?Jerry?-szólt bele.Míg ők társalogtak az előtérben engem Donk és a többiek nyugtattak,már majd nem nyugtatót kellett adni nekem.De reménykedtem hogy ebből lesz valami.Vagy 5 perc múlva Michael tért vissza telefonnal a kezében,mosolyogva.Tudtam hogy sikerült lebeszélnie róla,így már én is mosolyogtam felé.

-Nem kell mennem?-csillogott fel barna szemem,ami most feketére váltott.Michael mellém ült még mindig vigyorogva.

-Nem.Nem kell menned..-jelentette ki boldogan,én meg rögtön a nyakába borultam örömömben.

-Jajj Mike!Köszönöm hogy lebeszélted róla!!-hálálkodtam neki.

-Ez csak természetes.De..a legjobb.-tolt el magától,csak annyira hogy lássa az arcomat,ami most már a boldogságtól ragyogott.Vártam mit mond.

-Megbeszéltem Jerry-vel,hogy nálam fogsz addig lakni..de mivel nekem is lesz egy pár hetes turném nem sokára,persze velem jössz!-jelentette ki.Nem tudtam hogy most sikítsak örömömben,vagy ugráljak.Fülig érő vigyorral a képemen a nyakába borultam.Mindenki mosolygott a boldogságtól.

-Köszönöm Mike!..-köszöntem meg,miközben még mindig szorongattam.

-Ez a minimum..-hallottam hangjában hogy elmosolyodik.

-De..Ugye nem fogok zavarni?-néztem rá tök komolyan.Komolyan is gondoltam.Michael arcán megjelent a düh.

-Hogy a manóba kérdezhetsz ilyet??-mérgelődött.Csak mosolyogtam rajta.Megint nyakába borultam.

-Köszönöm..-köszöntem meg ismét.Michael vissza ölelt,majd egy puszit nyomott az arcomra,én meg vissza ültem a helyemre rendesen,és Donkot is magamhoz öleltem.Mind boldogok voltunk,mint ezelőtt.Michael mondta hogy Jerry ide jön a többi cuccommal,elköszönni.

-Nem megyünk el a hátsó boltba fagyiért?-kérdezte meg Michael egy kis idő után.Nagyon meleg volt.Baromira meleg volt,már bocsánat.

-De!-mondtuk egyszerre és már indultunk is az udvarra.Az udvaron mindenféle játék van ahogy azt említettem,köztük vannak boltok(ahol ingyen kaphatsz akármit),vendégházak(de jó.Majd oda fogok átköltözni ha látom hogy már Michael agyára mentem.XD. Fúúh..de jó hogy most ezt nem hallotta.Megölne emiatt.) meg mindenféle kis kertes ház,kis konyha,bogrács,stb.Mikor oda értünk a bódéhoz kértünk mind fagyit,majd sétáltunk egyet.Mikor már megettük,úgy döntöttünk bemegyünk a moziterembe nézni egy filmet,miután Jerry megérkezett.Így előbb a házba mentünk vissza.A medencék mellett mentünk.Én ahogy mindig,Donk és Randy között mentem.Nem tudom miért.Ahhoz képest hogy Michael-el sokkal jobb a kapcsolatom,mint Randy-vel,valahogy mindig így megyünk: A legszélén Jackie,majd mellette Jermaine,aztán Tito,Marlon,Michael,mellette Janet,majd én és Randy.Mindig így van.Megszokás.Mikor a medencék mellett haladtunk el,Randy épp a szélénél jött.Gondoltam egyet,és blaccs..Belelöktem szegényt,egy kézzel.Szakadtunk a nevetéstől.Randy gyorsan a felszínre lökte magát levegőért.Gyilkos pillantást vetett rám,de persze mosolygott.Az ilyeneket nem szoktuk komolyan venni.Csak poén.Játszunk.Na jó.Talán akkor kapjuk fel egy kicsit a vizet az ilyenen,ha alapból mérgesek vagyunk valamiért.De ez nem szokott gyakran megesni.

-Jössz te még az én utcába!-csóválta fejét egy gonosz vigyorral,majd kimászott.Lefröcskölt minket,majd megölelt.azzal a céllal, hogy én is vizes legyek.

-Ne már!!-löktem el magamtól nevetve.Tiszta víz lettem.Bosszúból kinyújtottam rá a nyelvem,majd megint meglöktem,de ezúttal nem esett bele.Nem is ez volt a célom.Nevetve egymás mellett mentünk a házba.Akarom mondani kastélyba...°-° Ez a "ház" felér annak.Michael hirtelen futni kezdett.Nem értettük.Majd leesett a dolog.Megjött Jerry.Mi is befutottunk,át a házon,és ki az első udvarra,ahol egy limuzin állt,Jerry meg a csomagjaimat pakolta ki.Mosolyogva oda futottam megölelni.Többiek is jöttek utánam.Kezet fogtak vele,Donkot megölelte,majd neki kezdett a kis beszédének:

-Nagyon vigyázz magadra rendben??Egy év és 3 hónap hosszú idő!!Szeretnélek épségben visszakapni,éretted?-mutogatott mutató ujjával.

-És lehetőleg ne pasizz be!Na jó..azt lehet.De maradj szűz,oké??-szigorodott el,de tudtam hogy csak az agyamat akarja húzni.

-Jerry!!-szóltam rá.A srácok nagy nevetésbe törtek ki,velem együtt.

-Amúgy se vagyok már szűz,de tök mindegy...-mormogtam,amit csak Jerry hallott.Fájdalom és szomorúság ült ki az arcára.

-Hiányozni fogsz!!De majd beszélünk telefonon!!Szeretlek..-ölelt magához,mikor már a többiek elcsendesültek.

-Én is!Vigyázom..De te is magadra..-pusziltam meg.

-Akkor én megyek is...Szia!-adott egy búcsú puszit,lepacsizott a többiekkel,Janet-el pusziszkottak majd beült a limóba.

-Sziasztok!-köszönt,majd becsukta az ajtót.Integetve néztük ahogy elhalad a kocsi,majd a srácok segítettek bevinni a csomagjaimat.Mikor ezt is megtettük elmentünk a mozi terembe.Kiválasztottunk előbb egy filmet.A film címe: Tükrök.Ez egy horror film.Kíváncsi vagyok rá.Még nem láttam.Én valahogy úgy kerültem be hogy Tito és Michael között ültem.Megint egy fura érzés keletkezett bennem,de mindegy.Vettünk popkornt is,colaval.Nézni kezdtük.Hát mit ne mondjak...elég durva egy film.24 éves fejjel is ezt mondom.És ahogy láttam a többiek sem voltak oda érte.Nagyon ijesztő volt.Egyszer véletlen megszorítottam Michael kézfejét.Ő pedig megfogta a kezemet rendesen.Elég fura érzés kavargott bennem.Egész végig Mike kezét fogtam,ami kicsit nyugtató volt számomra.Mikor vége lett a filmnek,mind síri csendben mentünk ki.És észre sem vettem,hogy Michael-el még mindig fogjuk egymás kezét.Nem volt ellenemre.Hisz nem vagyunk együtt.Csak a leges-legjobb barátok vagyunk.És nálunk ez a természetes.

-Ez a film valami brutálisan szörnyű..-szólalt meg halkan Marlon elgondolkozva.

-Ja..-egyeztünk bele.Mike lágyan meglóbálta össze kulcsolt kezünket.Nem néztem rá.Csak előre,és gondolkoztam.Hirtelen egy kép villant be előttem.Dylan.Miközben épp erőszakol.Összeborzongtam.Majd ekkor egy sokkos dolog történt velem.: Anyám és apám szelleme előttem suhantak át,miközben valamit suttogtak.Hirtelen megállt bennem az ütő.Lefagytam.Azt sem tudtam,hogy most sikítsak,vagy elrohanjak.Köpni nyelni nem tudtam.Michael-ék elég furán néztek elfehéredett arcomra,miközben ledermedve arra a pontra bámultam,ahol szüleimet láttam.

-Jól vagy?-kérdezte meg Jermaine kicsit ijedten.Többiek is így néztek rám.De nem foglalkoztam velük.Dermedten bámultam folyamatosan,hófehér arcommal.

-Dorina?-legyezgettek előttem Mike-ék.'Mit jelenthet ez?Láttam apám és anyám szellemét...miközben víz hangzó hangjukkal súgnak valamit...' Mélyen gondolkoztam,mikor eljutott az agyamig hogy vagy 2-3 perce meg sem mozdultam.Megráztam fejem,mintha ezzel jobb lenne,és rájuk néztem.

-Bocsi...csak..elgondolkodtam.-legyintettem zavartan majd tovább mentem.Ijedt fejjel jöttek utánam,zavarodottan.Mikor felmentünk nagy csendben a szobába,ahol Janet és én vagyunk,leült mindenki a kanapéra.Kis kínos csend következett,de azt Janet törte meg.

-Mirgi arga bargaj?Törgötérgént vargalargamirgi?(Mi a baj?Történ valami?)-kérdezte meg tőlem,a titkos nyelvünkön.A fiúk megint ilyen : 'namármegintígybeszéltekahogyminemértjük' fejjel néztek ránk.Hirtelen az én agyamon is végig futott.'Tulajdonképpen én sem tudom..'

-Érgén serge turgudorgom...(Én se tudom..)-gondolkoztam el.Ez ennyivel be is fejeződött.Vagy még sem? Michael vagy 5 perc elteltével meg kérdezte ugyan azt amit Donk,miután a fiúk és Janet lementek inni,és rágcsálnivalóért.

-Baj van?-hangja fájdalomtól csengett.Szerintem kicsit fáj neki is,hogy ilyen nagy a feszültség.Meg szerintem aggódik értem.Mindig elmondja..

-Aggódom érted...-na tessék.Meg mondtam.Legszívesebben most mosolyogtam volna,de túlságosan is el voltam gondolkodva.

-Semmi bajom...-hazudtam.'Áhh..ezt nem kellett volna..Michael szinte a vesémbe lát.Most azt fogja hinni hogy hazudom neki.Ami jogos.'

-Tudom hogy nem mondasz igazat..-mondta halkan,de végig rám nézett.Hangjában ugyan úgy éreztem a fájdalmat,és a csalódottságot.Lehet megharagudott?Hogy nem mondtam igazat?

-Michael én...-folytattam volna,de ekkor Michael mellett,kicsit hátrébb megint megjelentek a szüleim szellemei,és hangokat hallottam.Kábé ugyan úgy nézhettem ki,mint a legelsőnél,csak most nagyobbat ugrottam.

-Dorina!!Dorina!-próbált magamhoz téríteni ijedt arcával.Szinte fizikailag éreztem ahogy sugározza az aggódottságot.De nagyon megijedtem.

-Dorina..Kezdesz furának tűnni!!Mi a baj??-térdelt le elém Mike fájdalmas képpel.De én még mindig a gondolataimmal voltam elfoglalva.' Vajon jelenthet ez bármit is??Vagy csak beképzelem magamnak?Vagy ez csak egy álom?' Minden esetre megráztam fejem,hogy magamhoz térjek,majd Michael ijedt tekintetével találtam szembe magam.

-Kérlek.Tudom hogy van valami baj.Mond el!-parancsolta,kérlelően.'Lehet hogy Michael az egyik leges-legjobb barátom,de...nem tudom hogy ezt elhinné-e nekem?'

-Őőő...-dadogtam.Várta a kis "mesémet".Valami mást akartam mondani.Tudom.Nem szép dolog titkolózni,és hazudozni a legjobb barátomnak,de...ez más.Így ki kellett találnom valamit.

-Az igazat!!-parancsolt rám.'Komolyan..mintha a  fejembe látna..°-°'

-Michael...-szenvedtem.

-Ne nézz hülyének..de..Hirtelen megjelentek a szüleim szellemei,miközben valamit súgtak,de számomra érthetetlen..-rövidítettem le a dolgot.Vártam mit reagál.Kicsit meglepődött.

-Tényleg?-kérdezte meg meglepődve.Fájdalmasan rábólintottam.

-Te tiszta hülye vagy..-jelentette ki.Meglepődtem.Sose mondott nekem még ilyet,ilyen lenézően.

-Mi??-értetlenkedtem.

-Paranoiás vagy!Szellemek nem is léteznek..-nevetett fennhangon.Furán néztem rá.Majd még tett pár ilyen megjegyzést és én sírni kezdtem.

-Miért mondasz ilyeneket??-sírtam.

-Mert megérdemled!!Szajha...-majd elő húzott egy kést,és leszúrt.Vérezni kezdtem.

-Dorina!!Dorina...Kelj fel!!-hallottam egy kellemes hangot,miközben kezemet végig simította.Kinyitottam barna szemeimet,és körül néztem.'A moziteremben vagyok..MII??Akkor ezek szerint ez csak egy álom volt,miközben elaludtam a film alatt??'

-Jól vagy?-mosolygott rám Mike,majd nyújtotta a kezét.

-Őőő...aham..-bólogattam.Megfogtam a kezét,felhúzott a székből és úgy indultunk kifele,hogy a fiúk ökörködtek előttünk.Mi Michael-el és Donk-al hátul mentünk.Az álmom miatt eléggé különös érzések kavarogtak bennem.Olyan feszült voltam,amit persze a "testvéreim",Donky és Mike észre vettek.

-Valami baj van?-kérdezték kórusban.Ezen elmosolyodtam.

-Csak..volt egy fura álmom.Nem lényeg.-legyintettem.Érzeték hogy nem akarok róla beszélni,így nem faggattak tovább.Elsétáltunk ökörködve a házhoz,majd a konyhát vettük célba.Nagyon éhesek voltunk.Tényleg.Pedig a film felénél tele ettük magunkat kukoricával.Mindegy.Mikor mindenki tele ette magát, felmentünk Michael szobájába.Kicsit ökörködtünk,beszélgettünk,majd eszembe jutott hogy nekem még van 3 nagy utazótáskányi ruhám,meg cuccom.Mivel jól elvoltak,így nem jelentettem be hogy átmegyek a mi szobánkba kipakolni.Átsétáltam,Bubbles is jött mellettem.Mosolyogva beszélgettem vele.Komolyan mondom,Bubbles-el olyan beszélgetni mintha egy emberrel beszélgetnél.Jó érzés amúgy.És nem vagyok bolond,hogy egy állattal beszélgetek.Nem tudom miért mondják azt az emberek hogy aki a háziállatával beszélget meg van őrülve??És?Mi van akkor?Szeret vele beszélgetni.Mert úgy érzi hogy meghallgatják.És mert közel áll hozzá az állat.Na erről ennyit.

-Bubbles!Ide hoznád nekem azt a pólót ami ott van az ágyon összehajtva?-kértem meg tőle.Nagyon okos állat.Gondoltam megpróbálkozom.Hát ha.És be is jött.Bubbles oda ment az ágyhoz és oda hozta nekem a pólót amit kértem tőle.Hisz én a szoba másik felében voltam.Mikor kipakoltam,furcsálltam hogy még nem jelentkeztek értem.xD..Már nem azért.Általában ilyenkor már észre szokták venni ha eltűnök.xD De nem nagyon akartam vissza menni.Elfáradtam.Így ledőltem az ágyra háttal.A plafont kezdtem bámulni,mikor éreztem hogy besüppedt mellettem az ágy.Oda kaptam a fejem.Bubbles volt.Kezében egy fényképet tartott.Oda nyújtotta hozzám.

-Szeretnéd hogy elmondjam ki kicsoda?-kérdeztem meg.Hevesen bólogatott.Mosolyogva elvettem tőle a képet amin mindenki rajta volt.Michael egész családja,és az én egész családom.De itt még 12 évesek voltunk.Bubbles leült mellém,én meg egy párnát raktam fejem alá,és így feküdtem mellette.Mondani kezdtem neki,ki kicsoda.Okosan figyelt,mint egy gyerek,akinek épp' mesét mondanak.

Michael sz.sz.:

A szobámba ökörködtünk,mikor észre vettem hogy Dorina nincs köztünk.'Ez a csaj...' Mosolyodtam el.

-Mindjárt jövök.-pattantam fel a helyemről,bólintottak,majd mentem a lányok szobája felé.Ki volt nyitva az ajtó,és már is kihallatszott ahogy Dorina beszél.Oda mentem halkan,és bekukucskáltam.Bubbles és Dorina az ágyon feküdtek,Daisy-nek meg egy képkeret volt a kezében,és csimpánzomnak magyarázta ki kicsoda.Bubbles oda mutatott az egyikre.Gondolom meg "kérdezte" hogy kicsoda ő.Én nem láttam hogy milyen kép az.

-Az pedig ott a kicsi Michael..-kuncogott fel.Bubbles megint mutatott valamelyik személyre.

-Ő pedig Michael anyukája,Katherine,mellette az apukája,Joe,és ő mellette meg az én anyukám és apukám..Linda,és Bob.-mondta mosolyogva,de hallottam hangjában a fájdalmat.'Úgy sajnáltam hogy elvesztette a szüleit...és ez nekem is fáj.'

-Ő itt Janet.Ő meg La Toya,Michael nővére.Mellette van Rebbie,ő is Mike nővére.-mosolygott Bubbles-re.Megint rámutatott valakire a képen.

-Ő pedig a kicsi Jackie.-mikor ezt kimondta,Bubbles nevetni és ugrálni kezdett.Dorina édesen felnevetett.Gondolom Bubbles azért "nevetett" mert Jackie-re ugrott rá reggel.Én is mosolyogtam.

-Ő pedig Tito,mellette Jermaine aztán...-és elsorolt mindenkit a képen.Mikor befejezte,besétáltam vigyorogva.Mosolyogva nézett rám mikor észre vett.

-Szia..-köszöntem.

-Szia.-tette le a képet a polcra.

-Mit csinálsz?-kérdeztem meg vigyorogva,mintha nem tudnám,miközben le ültem mellé.

-Bubbles-nek végig soroltam mindenkit ezen a képen,ahol még csak 12 évesek voltunk.-mosolygott angyali mosolyával.Kicsit még beszélgettünk,én már Dorina mellett feküdtem,plafont nézve,mikor valaki megjelent az ajtóban.

-Mr.Jackson.1 óra múlva ott kell lennie a dedikáláson!Kezdjen készülődni!-figyelmeztetett a sofőröm.'Igen..mindig ő figyelmeztet ha nem készülődöm.A menedzserem szerintem már ott van.'

-Rendben.Köszönöm!-szóltam oda neki.Távozott,majd felültem.Dorina követte példámat.

-Mikor jössz?-kérdezte meg.

-Őőő...Nem tudom.-mondtam viccesen.Felkuncogott,majd felállt a helyéről.Én is így tettem.

-De szerintem olyan 3 órás lesz a dedikálás.-bólintott.Egymás mellett mentünk át az szobámba.A többiek szüntelenül ökörködtek,még mindig.Donk nézett egyedül tv-t a szoba másik végében.

-Skacok!Nekem mennem kell a dedikálásra!El kell készülnöm!Sipirc a szobámból!!-invitáltam ki őket mosolyogva.Mikor kimentek készülődni kezdtem.

Dorina sz.sz.

Mikor kimentünk Mike szobájából,Janet mellett sétáltam.A többiek lementek a nappaliba,mi meg a folyosón sétáltunk.Olyan furának tűnt nekem.Valami nincs rendben.

-Valami baj van?-kérdeztem meg.Sóhajtott egyet.

-Nekem elmondhatod!-mosolyogtam.Próbáltam oldani kicsit a feszültséget.

-Semmi csak...néha utálok nő lenni!!-nevetett fel.Értettem a célzást.Vele nevettem.

-Hidd el..Én is utálom ezt az egészet!..-jelentettem ki.

-És fáj a hasad,vagy mi?Fejed?-kérdeztem meg.

-A hasam...-fogta meg a hasát.

-Nekem van olyan teám ami ezt csökkentené.Nekem segített.Kérsz egyet?-kérdeztem meg.

-Igen,köszi!-mosolygott.Megindultunk a közös szobánk felé.Szerencsére Jerry berakta a teámat is,ami kifejezetten nőknek van,erre a célra.Mivel ez a szoba akkora volt mint egy normális méretű ház,volt csap is,és egy kisebb konyha is.De nem lehetett sütni itt,csak egy kis hűtő,mikró és pult volt.Szekrények,tele finomságokkal,meg poharakkal tányérokkal egyebekkel.Szóval mint egy normális konyha,csak nincs gáz.Levettem egy bögrét,megtöltöttem vízzel,beraktam a mikróba melegedni.Addig beszélgettünk.Mikor lejárt a mikró,kivettem,és bele raktam a teafiltert.3 percig benne hagytuk,majd oda adtam Donky-nak.

-Tessék!Meglátod!Ez segíteni fog!-mosolyogtam.

-Köszi!-vette el.Belekortyolt.A pulton ülve iszogatta,és beszélgettünk.Hirtelen megjelentek a fiúk,Michael-el együtt,aki már elkészült,gondolom elköszönni jött.Megláttak minket.Tito nagyon be volt már pörögve.Oda jött Janet-hez.

-Hmm..Tea!Köszi!-kapta ki a kezéből,és belekortyolt,de ebből semmi jó nem sült ki.

-Fúúúj..!!!-köpte ki.Nevetni kezdtünk.

-Ez a tea valami iszonyat pocsék!!-tartotta a kezében a bögrét.

-Igen nagy okos!Mert ez a tea,kifejezetten nőknek készült!!-vettem ki a kezéből a bögrét mosolyogva.Nevetni kezdtek,Tito meg undorodva nézte ahogy Janet megint belekortyolt.

-Nézd a jó oldalát!Nem lesznek menstruációs zavaraid!-poénkodtam Tito-val,majd nagy nevetés tört ki.

-Na én megyek csajok!Sziasztok!-ment oda Donk-hoz Michael,elköszöntek,majd tőlem is,és ment is kifele.Íme Michael.Így néz ki:

Imádom a haját!:P

Mikor Donky megitta a teáját,úgy döntöttünk kimegyünk az udvarra a fiúkhoz,akik épp' az egyik körbe-körbe forgolódó játékon ültek.Meg vártuk míg lejön Tito és Randy a játékról,majd mentünk az állatkerthez.De most nem oda ahol voltunk délelőtt,ez nem volt fedett.Szabad volt.Kint a természeten.Persze kerítések voltak.Volt ott mindenféle elefánt,kos,őz,szarvas és még sorolhatnám.De én Window-ot akartam látni.

-Most menjünk el Window-hoz!-mondtam a skacoknak.

-Csak akkor ha megígéred,hogy nem mész be!!-mutogattak mutatóujjukkal.

-Na jó..-adtam meg magam.Csak had láthassam már.Elmentünk oda,bementünk a nagy fedett helyre,és oda mentünk Window és Joy ketrecéhez.Window rögtön megismert.Oda jött és várta hogy simogassam.Elkezdtem simogatni,közben a többiek is a többi állatot.Nyulat,kis gidákat.

-Kint szoktak ők egyáltalán lenni a levegőn?-kérdeztem meg.Szegények.Remélem nem egész nap csak itt vannak bent.

-Igen.Őőő..Ott van az a kis kapu.Ha akarod kiengedheted őket.Nem kell azért bemenned hozzájuk,kívülről nyílik!-mondta Jermaine.

-Köszi!-köszöntem meg,majd oda is mentem a kis ajtóhoz.Tudták mit jelent.Mindkettő oda jött és várták hogy kiengedjem őket.Kinyitottam,és nagy fény tört befele.Még kicsit sár volt a vihar miatt,de sütött a nap.Kimentem,megkerültem a faházat,és meg néztem milyen helyük van itt kint.Jó nagy hely volt.Volt itt minden,amire szükségük van.Szikla,fű,fák,jó sűrűn.Kis patak,tó és húst is láttam ott.Gondolom a gondok dobta be.Widow nagyon gyönyörű párduc.Magával ragadott.Íme Window:

És itt van Joy.Ő is szép.:)

Elnézegettem ahogy játszottak.

-Ja itt vagy!Én meg azt hittem már megint bent vagy a párducoknál.-jött ki Janet utánam vigyorogva.

-Nem.Nem merek be menni.De nem azért mert félek tőlük.Michael-től félek!-poénkodtam,majd Donk felnevetett.

-Amúgy..segített a tea?-kérdeztem meg tőle.Mosolyogva bólintott.

-Örülök neki.-majd vissza fordultam Windowhoz,aki épp' egy sziklán állt.Gyönyörű volt.Legszívesebben bementem volna hozzá.

-Úgy bemennék hozzá!-nyafogtam vágyakozva.Janet felnevetett.

-Ne menj be!Bátyám megöl!Meg én is!-fenyegetett viccesen.

-És ha nem tudja meg?-csillant fel a szemem,és Donky-hoz fordultam.

-Mindenképpen megtudja.Vagy nem..-gondolkozott el.Elmosolyodtam.

-Ez egy sátáni vigyor!-mutattam számra és mentem a ketrec kiskapujához.

-Nem nem nem!!-nyúlt értem gyorsan Janet.

-Dehogy mész be!!-parancsolt rám.

-Kééérleek!!Ha tényleg igaz barát vagy nem szólsz Mike-nak,megengeded.-próbáltam manipulálni.Nála ez mindig bevált,mert bűntudata lenne.Jóó..nem szép dolog.De minden vágyam az volt hogy megint megsimogassam Window-ot.

-ÁÁ...-szólalt meg.Becsukta szemét.Vagyis összeszorította szemeit.

-Menj!-mutatott az ajtó felé.Ez olyan lehetett mintha azt mondta volna: Ne is lássalak!

-Köszi!-nyomtam egy puszit az arcára.Láttam rajta hogy nem volt biztos abban amit mondott.Megbánta hogy beengedett.De ezzel majd később foglalkozom.Janet féltő pillantást vetett rám,és figyelte ahogy Window-hoz közeledem.Window észre vett.Rögtön oda jött hozzám,és nekem dőlt,várva hogy simogassam.Mosolyogva meg is tettem.Leültem a fűbe.Window mellém feküdt,és hanyatt vágódott.Dögönyözni kezdtem,de morgásra lettem figyelmes.De nem Window volt az.Hanem a hátam mögött állt Joy.

 Meg mondom őszintén megijedtem.Window felemelte fejét és Joy-re nézett.Ő is morogni kezdett,de ő Joy-ra.

-Dorina!Azonnal gyere ki!!-ordibált Janet kétségbeesetten.Hiába.Ha felállok nekem annyi,mert Joy nekem támad.Szerintem nem nagyon vagyok szimpi neki.Vagy csak az a baja hogy a területén ülök,és dögönyözöm a társát.

-Mi történik??-jöttek ki a fiúk Janet-hez,de amint meg láttak a két morgó vadállat között..Egyik-másik majdnem eszméletét vesztette.Joy ugrott egyet,de nem nekem.Csak megakart ijeszteni.De erre Window felpattant és elém ment morogva.Kicsit megnyugodtam,mert éreztem megvéd.De...ennek nem lesz jó vége.Megölik egymást,ha ezek egymásnak esnek.

 -Mi a francot keresel te ott bent?????!!!!-ordibált már szintén kétségbeesetten Jackie.Hát igen.Ő a legidősebb,szóval ő lenne értem a felelős.De szerintem nem ezért akadt ki.Hanem hogy Michael megöl ha ezt megtudja,és a testi épségemért.Joy és Window csak morogtak eszeveszettül előttem.Hirtelen Joy neki esett Window-nak.Megijedtem.Félre mentem,de nem akartam ki menni,annak ellenére,hogy a srácok ott kiabáltak befele hogy menjek már ki.Aggódni kezdtem Window-ért,de végül ő nyert.Joy mérgesen elment,megkuporodott valahol,Window meg vissza jött hozzám.Mint egy kutya.°-°

-Köszönöm..-köszöntem meg,mintha értené.Megnyalta a kezemet.'És ezek az állatok nincsenek beidomítva?°-°Szerintem...na mindegy.'

-Dorina Fairy!Most azonnal gyere ki onnan!!Ez parancs!!!!!!-ordibált Tito.Simogatni kezdtem Window-ot.Meg akartam neki hálálni.Láttam egy vödröt a ketrec mellett.Oda mentem,kinyúltam a kerítésen,megfogtam egy húsdarabot,és oda adtam Window-nak.Élvezettel rágcsálta el.Én eközben meg kimentem.

-Te nem vagy eszednél..!!!

-Meg is halhattál volna!!!!

-Úgy csinálsz mintha ezek háziállatok lennének!!!

-Még is mit gondoltál???!!

-Komolyan mondom le kéne téged kötözni valahova!!!!-megöleltük egymást.De én még mindig Window-on gondolkoztam.'Még is..ha nincs kiidomítva,akkor miért viselkedik velem úgy mintha egy kutya lenne?'Ez a kérdés nagyon foglalkoztat.

-Michael-nek egy szót sem!!-jelentette ki Jackie.Bólintottunk.'Ez elég nehéz lesz,hisz Mike megfogja érezni hogy van valami baj.

-Nem vagytok éhesek?-tereltem a témát.Már este fél 7 volt.'Hogy elszaladt az idő.°-°'

-De!Menjünk..-mondták kórusban.Elindultunk a ház felé.Megkértük a házvezetőnőt hogy készítse ki a vacsinkat,majd mikor ez is meg volt,leültünk enni.Csendben telt el.Épp a nappaliba vettük az irányt,mikor hallottuk hogy Michael megjött.

-Sziasztok!-mosolygott ránk.Összerezzentünk.'Nem tudom hogy fog sikerülni eltitkolni előle a mai napot.?:S'

-Sz-i-a...-köszöntünk egyszerre dadogva.Furán nézett ránk.

-Valami baj van?-kérdezte meg,miközben a cipőjét dobta a cipős szekrénybe.

-Őőő..Nincs!!-jelentettem ki.Rám szegezte vesébe látó szemeit.Lekaptam róla a tekintetem,és elindultam a többiekkel a nappaliba.Nem sokáig bírtam a feszültséget,mikor Mike már lejött átöltözve,várva mondjuk el neki mi történt.De így se törtünk meg.De én már akkor sem bírtam.

-A szobában leszek!-álltam fel,és felfutottam a lépcsőn a Janet-el közös szobánkba.Ledobtam magam az ágyra,majd elő vettem az IPhone-om.Felmentem Facebook-ra.Beszélgetni kezdtem a másik legjobb barátnőmmel,Barby-val.Ő a másik leges-legjobb barátnőm,Janet mellett.Hosszasan beszélgettem vele.Megnyomtam pár LIKE gombot a megjegyzéseire,stb.Mondtam neki hogy Neverland-en vagyok Michaelékkel.Még vagy 10 percet beszélgethettünk,mikor Michael jelent meg az ajtómba.Fájdalmas tekintettel rám nézett,és oda sétált az ágyamhoz.Lefeküdt mellém.A plafonra nézett.

-Tudom hogy titkoltok valamit...-csengett lágy,kellemes hangja,amiben volt egy kis fájdalom is.

-Elmondod mit?-nézett rám csillogó szemeivel.'Nem tudom mit csináljak..?Ha elmondom nekem annyi...ha nem mondom el,nekem annyi...összeveszünk.De..áhh...'

-Semmi..-csengett hangom,amiben még én is éreztem a hazugságot,akkor még Michael!Rám meresztette szemeit.

-A többiek se mondják el.Te miért nem?-szólalt meg csalódott hangjával.'Igen..régebben ha valamit nem akartak neki elmondani,mindig én mondtam el..így 100%osan megbízik bennem,és 1000%osan elvárja hogy most is elmondjam neki.'

-Michael..-"nyafogtam".

-Mond el!-ez már kicsit hasonlított a parancshoz,de..még mindig halkan,lágyan,és kellemesen beszélt ahogy mindig.Sóhajtottam.

-Ha elmondom,megölsz!-fejeztem be ennyivel,és az arcom elé tartottam a kütyüt.Írni kezdtem Barby-nak,mi a szitu,persze Mike nem látta.Barbynak is elmondtam a mai napot,azt is hogy nem kéne Michael-nek megtudnia.Meg kérdeztem tőle mit csináljak.

-Soha az életben nem bántottalak még...-ezek szerint kicsit félre értette.

-És nem is áll szándékomba...-mondta.Ránéztem,majd vissza.

Barby üzenete:

'Mond el neki az igazat.Csak megért!:) Tegyél egy próbát..Ha kiakad,akkor játszd azt hogy megsértődtél,és majd bűntudata lesz!:P:P Na jó..csak vicceltem.Mond el neki mi az igazság.!:) 'Elmosolyodtam az üzenetén.'Nem is rossz ötlet,tettetni hogy megvagyok sértődve.:P ' Amúgy chat-en beszélgettünk.Nem üzenőfalon.

Dorina üzenete:

'Rendben..köszi..:) Teszek egy próbát..:) Ha meg kiakad,akkor "megsértődöm",és csak megoldjuk!:P:P..' Elküldtem,majd Michael felé néztem,aki már-már könnyes szemével engem nézett.Gondolom fájt neki hogy nem mondtam el.Felültem,vele szembe.

-Na jó..Elmondom..De!!-mondtam,mielőtt túlságosan is beleéli magát.Felült,így egymással szemben voltunk.

-Nem akadsz ki,nem szidsz le,nem ordibálsz,és nem pofozol meg!-az utolsót poénnak szántam.

-Még mit nem...-nézett rám.Az utolsóra gondolta.Bólintott a nézésemre,várva hogy beleegyezik-e,hogy nem reagál semmit.Vettem egy nagy levegőt,és neki kezdtem.

-Ma a többiekkel bementünk a faházba.Az állatkertbe,itt hátul...és háát..Mondták ne menjek be megint Windowékhoz.Nem is mentem,mind addig amíg nem engedtem ki őket,a levegőre..-itt kitágult szemekkel rám nézett,de mivel megígérte,hogy nem akad ki,megvárta míg befejezem.

-Nagyon be akartam menni.Janet-et...manipuláltam,hogy beengedjen.Igazából meg is bánta,de mindegy.Majd mikor bementem,Window kedvesen fogadott.Simogatni kezdtem.Leültem a fűbe,ő meg lefeküdt mellém,kinyúlt és várta hogy dögönyözzem.De egyszer csak a hátam mögül morgásra lettem figyelmes.Megfordultam,és Joy állt ott,rám morgott.-itt láttam hogy majd nem kiakadt,és mondta volna a magáét,de leállította magát.Ijedt tekintettel figyelt tovább.

-De Window megvédett.Mikor észre vette hogy nekem akar ugrani,elém állt és morgott Joy-ra.Egy darabig csak ezt csinálták,majd mikor félre húzódtam,aggódva néztem őket,hogy nehogy megöljék egymást,Joy neki esett Window-nak.Szerencsére egyiküknek sem esett baja,Window győzött.Joy-t elkergette,majd vissza jött hozzám.Kicsit különös dolog történt,mert ...Megköszöntem neki,mintha értené,erre megnyalta a kezemet.Hálámat kifejezve adtam neki egy húst,amit elrágott,miközben kimentem.De azt tudni kell,nem a többiek hibája,ők egész végig ott álltak és ordibáltak nekem hogy menjek ki most azonnal!Nem ők tehetnek róla..hogy én ilyen hülye voltam.Sajnálom.Sajnálom hogy bementem,de..Window...annyira más.Vagy be van idomítva,vagy ilyen alapból a természete,de engem nagyon megfogott.Nem tehetek róla.Tudod jól hogy a kedvenc állatom a fekete párduc.Imádom őket.Sajnálom,ha ezért mérges leszel rám.-fejeztem be bűnbánó arccal.Michael mérges pillantást vetett rám.Majd egy csalódott sóhajjal,elhagyta a szobámat.'Mérges...király.' Utána mentem.Gyors léptei szaporábbak lettek,mikor hallotta hogy futok utána.

-Mike várj!!Michael!!-szólongattam utána,de nem reagált.

-Most mi a bajod??-kérdeztem meg azt a kérdést,amit nem kellett volna.Mérgesen megfordult és rám nézett.

-Hogy mi a bajom??-kiabált szinte.Megszeppentem.

-Az a bajom,hogy meg mondtam neked NE menj be oda!!De te akkor is bementél!!Meg is hallhattál volna!!-itt félbe szakítottam.

-De nem haltam meg!..-jelentettem ki,már-már én is dühösen.

-De ha Joy akkor neked esik,te most nem lennél itt!!!Még is...?...Hogy van neked annyi eszed,hogy bemész oda???Ha???-kiabált.Kicsit megijedtem.Akkor beszélt így velem először és utoljára,amikor kis félre értés esett a Dylan üggyel.De ez komolyabb volt.

-De nem haltam meg!!Itt vagyok,nem??-kiabáltam már én is a dühtől.

-De akkor is!!!Azt hittem neked ennél több eszed van,hogy nem mész be egy olyan helyre ahol KETTŐ vadállat is van,mellesleg BE SINCSENEK IDOMÍTVA!!!De ezek szerint sík hülye vagy!!!-kiabált.Már a sírás szélén álltam.Nagyon megbántott most.Feladtam a veszekedést.Könnyes szemmel bólintottam egy kicsit,ami annyit tesz:' te győztél',megfordultam és bevonultam a szobámba sírni.

Michael sz.sz.:

Nagyon mérges voltam rá!De amikor könnyes szemmel jelezte,én győztem,miután azt mondtam neki hogy sík hülye,megbántam.Bűnbánó arcommal megfordultam.Láttam hogy mindenki ott áll és néz.Mármint a srácok.Olyan pillantásokat vetettek rám,hogy megijedtem.Mérgesen elmentek,majd én meg a saját szobámba.Előtörtek a könnyeim.'Még is hogy mer bemenni egy ilyen helyre??...Mindig is tudtam,hogy nem fél semmitől,de...azért tiszteletben tarthatná azokat is akik aggódnak érte..De ez esetben...Megbántam hogy úgy beszéltem vele.Mostanában egyre gyakrabban történik ez...De még is miért??Mintha..valami..kialakulna köztünk..áhh!!Ez baromság!Csak barátok vagyunk..de amennyire én hülye megbántottam,...kétlem hogy visszafogad legalább a barátjának.Miért vagyok ennyire hülye???Talán..lehet hogy azért akadok ki ilyeneken nagyon,mert nem rég kaptam vissza a leges-legjobb barátnőmet,és jobban szeretnék rá vigyázni???Vagy talán....többet érzek iránta mint...szimpla barátság??...Nem tudom!!Csak azt,hogy nagyon megbántottam..Emiatt utálom magamat!Szeretem őt..nagyon..de nem tudom,milyen értelemben.Amiket mondtam nem gondoltam komolyan.Csak a düh beszélt belőlem.' Neki döntöttem a fejemet a falnak,és így folytak könnyeim egymás után.Kis idő után,kopogásra lettem figyelmes.Nem szóltam ki.Nem volt annyi erőm se.Majd mikor megunta a kopogást az illető,benyitott.Donk volt az.Letöröltem könnyeim,majd felültem rendesen,törökülésbe.A lábfejemre néztem,majd éreztem ahogy besüppedt az ágy előttem.Donky elém ült,példámat követve,törökülésbe.Rám nézett.De annyira bántott a lelkiismerete,hogy nem tudtam 3 mp-nél tovább Janet szemébe nézni,ami azt sugározta: 'Nem kellett volna ilyet mondanod Dorina-nak.. '

-Ugye tudod hogy nagyon megbántottad?-szólalt meg lágy hangjával.Nem néztem rá.

-Beszéltél vele..?-nyögtem ki rekedt hangommal.

-Igen...-sóhajtott.

-Mit...mit mondott?..-még mindig nem mertem ránézni.Legszívesebben elsírtam volna magam.

-Azt hogy amit mondtál,fájt neki.Még soha az életben nem mondtál neki ilyet,és nagyon megviselte.-mondta szomorúan.

-Hidd el...nekem is fáj.Nem akartam neki ilyet mondani..De..mérges voltam,amiatt hogy ...áh..tudod miről beszélek..-néztem rá,majd vissza.Túlságosan is fájt volna még egyszer elmondani,vagy hallani.

-Tudom..És azt is hogy nem gondoltad komolyan!De...neki ez akkor is fájt.Tudod miért?-kérdezte meg.Ránéztem.

-Miért?..-kérdeztem vissza elhaló,de még is kíváncsi hangommal.

-Mert,te mondtad neki.-itt azt kívántam bár meghalnék."Hogy lehetek én ilyen hülye,és szerencsétlen???Megbántom a legjobb barátnőmet!..." Sóhajtottam egyet.

-Mit gondolsz..? Megbocsájtana nekem?-kérdeztem meg,reménykedve.Egy enyhe mosolyt csalt arcára,miközben bólintott.Összeszedtem magam,felálltam és elindultam Dorinaék szobája felé.Kopogtam egyet.Nem válaszolt.Még vagy 2× kopogtam,de meguntam,így benyitottam.Az ágyán feküdt könnyes szemmel,épp' akkor tette le maga mellé az IPhone-ját.Bűnbánó arccal néztem felé.

-Mond...-sóhajtott egyet fájdalmasan.Becsuktam magam mögött az ajtót,és oda csoszogtam hozzá.Leültem mellé.Csillogó szemeivel engem nézett.Vettem egy nagy levegőt,és neki kezdtem.

-Nagyon..nagyon sajnálom hogy olyat mondtam neked!...Nem gondoltam komolyan!Te is tudod...Csak a düh beszélt belőlem.Nem tehetek róla.Féltelek.Ahogyan Janet-et is.A testvéreim vagytok.És téged különösebben azért féltelek ennyire,mert..most kaptunk csak vissza pár napja.Nem akarlak megint elveszíteni.Sajnálom.De tudod jól hogy szeretlek..!Soha nem bántanálak,és soha nem mondanék neked ilyet komolyan!Tényleg!Bocsáss meg nekem,kérlek..Hülye voltam..Tudom..De abban a pillanatban,mikor ezt mondtam neked,megbántam.Megtudsz nekem bocsájtani?-néztem rá reménykedő tekintettel.Rám nézett könnyes,csillogó,gyönyörű szemeivel.Majd hirtelen angyali mosolya megjelent arcán.Ez az én számra is előcsalta mosolyom.

-Persze hogy megbocsájtok.Én is szeretlek!..És ne haragudj.-ölelt meg.Vissza öleltem.Beszippantottam finom,gyümölcsös illatát.Nyomtam egy puszit mosolygó arcára.

-Akkor szent a béka?-poénkodtam.

-Nem.Nem szeretem a békákat.Inkább a békét!-kacsintott.Megöleltem vigyorogva,majd kimentünk a többiekhez.Mindent elmondtunk nekik,amit tudniuk kellett..vagyis azt hogy kibékültünk,majd együtt tvztünk.Mikor már kicsit álmosak voltunk,felmentünk a lányok szobájába és ott aludtunk mi is,természetesen.Mindenki elkészült.Én Janet és Dorina között aludtam.Elköszöntünk egymástól,leoltottuk a villanyt,majd a lányok két oldalamon szorosan hozzám bújtak.Vissza öleltem,és Dorina fejére hajtottam az enyém,majd kis idő múlva elaludtunk.

Michael.sz.sz.:


Másnap nagy dörgésre keltünk fel mindannyian.Ijedten az ablak felé néztünk.Zuhogott az eső,villámlott és dörgött.

-Király!..zuhog az eső...-mondta kómásan Jermaine,majd mind egyszerre vissza vágódtunk a fejünkkel ahogy eddig is aludtunk.Dorina édesen hozzám bújt,jelezve hogy fázik.Betakargattam.Megnéztem közben az időt.Még csak hajnali 5.Csodás.

-Amúgy megoldottátok a dolgot tegnap..?-kérdezték tőlünk a fiúk,de Dorina már aludt.

-Ühüm..-bólogattam.Eszembe jutott amit Daisy mondott tegnap.Belegondoltam az egészbe és könnyezni kezdtem.'Köszönöm Istenem hogy Dorina-t megáldottad kitartással erővel,hogy túltudja élni azt a pár hónapot.Örökre hálás leszek.' mondtam magamban.Ránéztem angyali arcára.Édesen szuszogott.Nyomtam egy lágy puszit a homlokára és én is próbáltam vissza aludni.Nem telt bele sok időbe,el is aludtam.


*********


-ÁÁÁÁÁÁ!!!!-erre keltünk fel.Valaki sikított.Mind oda kaptuk a fejünket.Janet volt az.Ott állt a sarokban és vele szemben pedig Muscles a boakígyóm.

-Mike!!!Kiszabadult a hülye kígyód!!-szorongott a sarokban,mintha valaki fegyvert tartott volna rá.Nevetni kezdtünk.Janet nem találta olyan viccesnek mit mi,de sebaj.

-Nem hülye kígyó!-nevettem és oda mentem Muscles-hez.Muscles veszélytelen,de Janet irtózik tőle.Felvettem a kezembe kígyómat és szórakozásból Janet felé tartottam.

-ÁÁ!-sikított és elrohant.Nagy nevetés tört ki.Dorina oda jött mosolyogva.

-De aranyos.Hogy hívják?-kérdezte meg mintha egy gyerekről lenne szó.Meglepett.Nem tudtam hogy szereti a kígyókat.

-Muscles.-mondtam szintén mosolyogva.Felnevetett.

-Muscles?(Izmok)..Találós kis név..-simította végig bőrét a kígyónak.

-Megfogod?-kérdeztem meg vigyorogva.

-Ühüm!-bólogatott aranyosan és már is nyúlt Muscles-ért.Nem gondoltam volna hogy megmerné fogni.Átadtam neki,ő meg végig tanulmányozta testét.Muscles nagyon gyönyörű hatalmas kígyó.Szeretni való.Csak úgy mint Bubbles.Ebben a pillanatban jött be Bubbles az ajtón.Bubbles a csimpánzom.

-Bubbles!-mondtam mosolyogva,és lehajoltam érte.Ölembe vettem.Dorina mosolyogva figyelt.A többiek meg elvoltak nyúlva.Csak Janet kuporgott az ágyon,és a kígyóval nézett farkasszemet.Bubbles váratlanul kiugrott a kezemből,nagyon megijedtem.Oda futott a földön fekvő Jackie-hez,aki elnyúlva próbált még aludni.Dorina is figyelte mit csinál Bubbles,ahogy Janet és a többiek is Jackie-n kivéve.De semelyikőnk nem szólt Jackie-nek hogy egy csimpánz fut felé.Hirtelen Bubbles Jackie-re ugrott.Úgy megijedt hogy ledobta magáról Bubblest,és sikítani kezdett mint egy lány.

-ÁÁÁÁÁÁ!!- visított.Nagy nevetésbe törtünk ki a többiekkel.Bubbles is "nevetett",és oda ment Dorina lábához.Daisy lenézett hozzá.Mivel Muscles a nyakában volt még mindig,és a feje meg a kezében,nem nagyon tudta volna felvenni Bubblest,megismerkedni vele,de ez Bubbles-t nem akadályozta.Beleugrott a nyakába és majd nem megfojtotta szegényt.De persze csak nevetett.Elengedte Muscles másik felét,így megtudta fogni Bubblest is.Én csak néztem és mosolyogtam.Nagyon aranyos volt két állattal a kezében."Behozom a tarantulát,kíváncsi vagyok mit szól hozzá.." gondoltam magamban,és gonoszan elvigyorodtam.De szerencsére nem látta.

-Mindjárt jövök.-jelentettem ki.Bólintott majd vissza fordult Bubbles-hez.Beszélgetni kezdett vele,ahogy én is szoktam.Kimentem,és lementem az alaksorba ahol a tarantulákat tartom.Kivettem a nagy akváriumból egyet.Igazából ezek a pókok is veszélytelenek.De elég rémisztőek.De én szeretem őket.Kezemben a pókkal vágtattam felfele.Dorina a fotelben ült,Bubbles a fotel karfáján,a kígyó meg persze a nyakában.Így az egyik keze szabad.Szupi.:P Oda mentem hozzá,kezem a hátam mögé dugtam.Rám nézett.Tudta hogy készülök valamire.

-Mire készülsz?-ijedt meg,de mosolygott hozzá.Kuncogtam egyet.'Ennyire kiismerhető lennék.?:P'

-ÁÁh..Semmire..-legyintettem vigyorogva.

-Tarts a kezed!-mondtam neki komolyan.Megpróbáltam vissza tartani a vigyorgást,így ráharaptam az alsó ajkamra.Megint rám nézett ijedt tekintettel.Lassan csóválni kezdte a fejét.

-A-a...-mondta halkan.

-Na!Légy szíves!-kérleltem.

-Csak ha megmondod mit akarsz a kezembe rakni!-alkudozott.

-Semmit...-nevettem el magam.Nem volt mit mondani,így csak ezt tudtam.

-Naa...bízz bennem.Kérlek.-belenézett a szememben.Én gyorsan elnéztem,mert így olyan mintha "olvasna a gondolatomban".

-Élőlény?-kérdezte meg.

-Nem..-hazudtam.Janet és a srácok csak néztek minket vigyorogva.Bizonytalanul,de még is kinyújtotta a kezét.Megfogtam a szabad kezemmel kézfejét,és a másikkal,amiben a tarantula volt bele raktam a kezébe.Abban a pillanatban mikor meglátta mi az,sikítva eldobta szegény pókot.

-ÁÁÁÁÁÁ!!!-csak nevettünk.

-Te normális vagy???!!!-szidott le.

-Megijedtem!!..-jelentette ki már kicsit halkabban,és a végén elmosolyodott rajtunk ahogy szó szerint feküdtünk a nevetéstől.Mikor lenyugodtunk lenéztem a földre hogy felvegyem a pókot,de....nem találtam.

-ŐŐŐ...-mondtam nevetve,mert tudtam hogy a lányok kétségbe fognak esni,és félni fognak.Donky sem bírja azt a pókot.Ugyan ezt megcsináltam vele is.

-Mi őőőő??-nézett rám szúrós szemmel Dorina,de meg volt ijedve,tudta miért mondom ezt.

-Eltűnt a pók...-jelentettem ki viccesen.Janet és Dorina egyszerre kiguvadt szemekkel lassan húzták fel a lábukat,ami vicces volt.

-Keresd meg Michael Jackson!Keresd meg,mert addig innen el nem mozdulok!!-mondta szigorúan Dorina.Elnevettem magam,és benéztem a fotel alá.Nem volt ott.Megnéztem az ágyak alatt,de amikor oda fordultam Dorina-ék felé,hirtelen ledermettem,majd nevetésbe törtem ki.

-Min nevetsz?-kérdezték egyszerre a lányok.A fiúk is meglátták amit én,és ők is nevettek.Janet és Dorina egymás mellett ültek.Vagyis úgy van hogy a fotel az az ágy mellett van ahol Janet ült.És a pók a plafonról lefele lógott a lányok közé.Pont közöttük.Kicsit vicces volt.Bubbles is észre vette.Megbökdöste Dorina vállát,hogy nézzen oda,és amint meglátta a lefele lógó pókot sikítva ugrott el onnan,és őt Janet is követte.

-ÁÁÁÁ!!!Michael!!!Szedd máár le onnan!!Vidd ki most azonnal!!!-sikongattak egyszerre.Nevetve oda mentem,és megfogtam a pókot.Nagy ívben elkerültek amikor az ajtó felé vettem az irányt.Vissza vittem a pókot is a helyére,és Muscles-t is.Bubbles kihasználta hogy Dorina mind a két keze szabad,és elölről kapaszkodott bele,így pedig Dorina-nak a másik kezével is fognia kellett.Mosolyogva figyelte amit Bubbles produkált.Én is ezt ettem.Vagyis én inkább Dorina-t figyeltem mosolyogva,de majd nem ugyan az.:P Na jó...ez csúnya volt.:P Bubbles ugyan úgy kipattant Dorina öléből,ahogy nekem is tette.Oda rohant most a lányok szekrényéhez.A fiókos szekrényt nyitotta ki.Benézett de becsukta.Mi nevetve néztük.Majd az egyik fiókot húzta ki,amiben ha jól láttam valamelyikőjük fehérneműi voltak benne.Bubbles felmászott a polcra,és onnan turkált a fehérneműk közt.Aztán egy hirtelen mozdulattal kihúzott egy fekete melltartót,lepattant a polcról,és futni kezdett vele.

-Héj az az enyéém!!-szólalt meg Dorina mellettem.Még hangosabban nevetni kezdtünk.Dorina megindult felé futva.Láthatólag Bubbles élvezte a helyzetet.Végig futottak az egész szobán,de Dorina nem tudta elkapni.Nevetve kifújta magát.De addig Bubbles kihasználta az alkalmat és felmászott a legmagasabb szekrény tetejére,a melltartóval együtt.

-Ez nem fear,ugye tudod?-beszélt hozzá viccesen.Bubbles nagyon intelligens,okos,találékony csimpánz.És ezt kihasználva felvette magára a melltartót.Bohóckodni kezdett benne a szekrény tetején.Mindenki dőlt a nevetéstől,csak Dorina nézte ezt rossz szemmel,de mosolyogva.

-Az a kedvenc melltartóm...-mondta fájdalmasan.

-Bubbles...Kérlek..Add vissza..-kérlelte aranyosan és a kezét nyújtotta felé.Bubbles lehajolt a kezéhez és olyat csinált amit akkor csinál ha már túl pörög.Beleköpött a kezébe.Már nem bírtuk ki a nevetést,a hasunk is fájt.Csak Dorina nézett rá a kezére undorodva.Az a fej..XD. Még jobban nevetni kezdtünk.Hirtelen megindult felém,és belém akarta törölni.De időben kapcsoltam és elugrottam,viszont átestem az ágyon.Janet csak nevetett,ahogy a többiek is.'Jól indul a nap,annak ellenére hogy pocsék idő van.'Gondoltam magamban.Felkászálódtam a földről,és oda néztem Dorina felé,aki épp a pulcsimat fogta meg.

-Mi??Na nee!!!-nevettem,és oda ugrottam hozzá."Beleakarta törölni a kezét a pulcsimban..na ezt megjegyeztem..xD"

-De-de...-mondta,és már törölte volna bele,de én kikaptam a kezéből,így a saját kezére törölte.Nagy nevetésbe törtünk ki.

-Na ne máár...-nyafogott.Bement a fürdőbe lemosni magáról a csulát.xD Bubbles mikor látta hogy Dorina nincs a szobába lemászott a szekrényről,és oda ment megint a fehérneműs fiókhoz.Mi csak vigyorogva vártuk mi sül ki belőle,és figyeltük.

Bubbles kihúzta a fiókból a fekete melltartóhoz való francia bugyit is.Nagy nevetésbe törtünk ki,amire Dorina már ki is jött.És amikor meglátta hogy Bubbles épp' a bugyiját kapja magára,hihetetlen képet vágott.

-Mii??Ez most komoly??Ne kérlek!Bubbles!!Gyere ide!!-csalogatta.Mi megállás nélkül nevettünk.Vicces volt.Nagyon vicces volt.XD Bubbles vissza mászott az előző helyére.

-Michael!-szólt oda nekem kérlelően,hogy vegyem el tőle.Vigyorogva felálltam a helyemről,oda álltam mellé,először rá néztem,majd Bubbles-re.

-Bubbles..Kérem.-mondtam neki.Abban a pillanatban levette magáról a holmit,és a kezembe adta.

-Tessék!-vigyorogtam megállás nélkül.Valójában élveztem hogy a fehérneműjét tartom a kezemben,de melyik pasi nem örült volna?xD

-Köszönöm..-vette el tőlem,de amikor elfordult mosolyogni kezdett.Oda ment a szekrényéhez kivett egy nadrágot és egy hosszú ujjú pólót,és egy piros fehérneműt,majd bement a fürdőbe.Végig csak bámultam.Most nem azért mert ő Dorina.Hanem alapból.Imádom nézni a lányokat.Annyira csodálatosak.Magukkal tudnak ragadni.Bámulatosak.Gondolkozás menetemet Tito szakította félbe,hogy nekem dobott egy párnát.Ebből egy kisebb párnacsata alakult ki,majd mikor már Janet is átöltözött,úgy döntöttünk mi is átmegyünk a mi szobánkba átöltözni.



Dorina sz.sz.:


A fiúk is elmentek átöltözni.Én Janet-el kint voltam az erkélyen a hintaágyon,ritmusosan magunkat lökdösve.Az eső még mindig zuhogott,de a hintaágy a tető alatt volt.Így biztonságosan,szárazon ültünk ott.

-Elmeséled mi történt tegnap?-kérdezte meg halkan,rám nézve.Mikor ezt a kérdést feltette a hasamba iszonyat nagy szúrást éreztem.De persze nem mutattam ki annyira.

-Igen...-mondtam elhaló hangon.Elmeséltem neki mindent szóról szóra,ahogy Mike-nak is.

-Istenem csajszi!!-támadott le könnyes szemmel a végénél az ölelésével.Viszonoztam.Én is a könnyeimmel küszködtem.Még egy kicsit beszélgettünk.Janet-el imádok beszélgetni.Annyira jó vele beszélgetni.Elmondhatsz neki mindent.Persze Mike-nak is,de azért kicsit ciki dolog lenne neki a női ügyeimről beszélni.A fiúk még mindig nem jelentkeztek,így úgy döntöttünk bemegyünk és mi keressük meg őket.Elsétáltunk beszélgetve Mike szobájához.Résnyire ki volt nyitva az ajtó,és kihallatszott amiről beszélgettek.Janet-el reflex szerűen a falhoz lapulva hallgatóztunk.(Régebben is mindig ezt csináltuk.XD.Így kémkedtünk a fiúk után..)

-Szóval...te és Dorina?-cukkolták a srácok,gondolom Mike-ot.

-Mi??Dehogy is.Nem vagyunk együtt.-mondta az igazságot.

-De tudjuk hogy szeretnéd...-nevettek fel.Erre nem érkezett válasz.Pedig érdekelt volna.Már nem azért.

-Daisy-vel csak barátok vagyunk.Ti is jól tudjátok...A leges-legjobb barátok...-hallottam hangjában hogy elmosolyodik.Én is ezt tettem.

-De viszont azt észre vettem,hogy Tito te nagyon bámulod Dorina-t...-mondta Michael kicsit olyan hangon,mint.."habántanimeredmegöllek" hangon.Régen is mindig ő és a többiek védtek meg minket a fiúktól.Szóval ez már náluk reflex szerű,mint nálunk a falhoz tapadás,és hallgassuk amit a fiúk beszélgetnek.XD

-Igen..ezt mi is észre vettük!

-Igen öcskös!!-kezdtek neki a többiek.Különös..én nem vettem észre.xD

-Jól van na...-hallottuk Tito hangját.

-Nem tehetek róla..jó csaj..-itt azt kívántam,bár nem hallottam volna.Kicsit kényelmetlenül éreztem magam.

-De ajánlom hogy csak messziről bámuld,mert ha hozzá érsz egy rossz ujjal is,neked véged öcsi!-mondta,a hangból állapítva Jackie.

-Igen..tudjuk mit művelsz mostanság a csajokkal..-egyeztek bele a többiek.

-Utálom azokat akik kihasználják a lányokat..-mondta Mike elgondolkozó hangon,de még is dühösen.Kis idő múlva megint megszólalt valamelyik.

-Te még szűz vagy?-kérdezte meg Tito valamelyiket.Ezen a kérdésen majd nem szétröhögtük az agyunkat.Olyan hirtelen jött ez a kérdés,és váratlanul.Mielőtt kezdett volna kínossá válni a beszélgetésük,egyszerre kopogtunk be,mintha csak most értünk volna ide,és beljebb mentünk.Michael és Jermaine az ágyon hasaltak,Tito törökülésben az ágyon Jermaine mellett,Jackie a földön ült az ágynak támaszkodva,Randy meg a székben ült,Michael asztalánál,oda fordulva hozzájuk,Marlon meg az egyik fotelben.Mind felénk néztek vigyorogva.

-Nem zavarunk?-ültem le Janet-el vigyorogva Jackie mellé a földre,miközben feltettem a költői,alap kérdést.

-Dehogy...-válaszolták egyszerre.

-Mi a téma?-kérdezte meg Janet,és már majd nem elnevettük magunkat,de nem akartuk,különben lebukunk,hogy hallgatóztunk.

-Semmi..-mondták egyszerre.Kis csend következett be,ami elég kínos volt.

-Ez elég kínos...-mondtam halkan,majd felnevettek.Abban a pillanatban jelent meg Bubbles az ajtóban,és gonoszul rám vigyorgott.Ránéztem poénból,szúrós szemekkel.

-Nem beszélek veled!Elloptad a fehérneműmet...Most nem állok veled szóba..-hülyéskedtem,és tettettem hogy meg vagyok sértődve,ölbe raktam a kezem,és megfordultam.Michael-ék olyan hangosan elkezdtek nevetni,hogy nekem is muszáj volt mosolyognom.

-Bubbles..-itt cuppogott neki,ilyen puszis cuppantás féle,ahogy a kutyákat is szokták magukhoz hívni..

-Adj egy puszit neki!!-vigyorodott el.Mosolyogva vissza fordultam felé,és láttam ahogy közeledik.Oda mászott mellém.Mindenki minket figyelt.És az arcát aranyosan az enyémhez közelítette.Komolyan olyan volt mint egy kisgyerek.Majd adott egy puszit,ami nyállal is sikeresen keveredett.xD

-Köszönöm..-köszöntem meg nevetve.Az arcom tiszta nyálas lett,így gondoltam egyet,és felmásztam az ágyra Mike-hoz.Vigyorogva nézett,még nem esett le neki mit akarok csinálni,a többiek meg csak figyeltek.Szépen oda hajoltam Mike arcához és beletöröltem az én arcomról Bubbles nyálát.Mindenki nagy nevetésbe tört ki.Mike mosolygott,de egyben csukott szemmel undorító képet vágott.

-Jól van..Ezt megjegyeztem..-törölte le az arcáról a csulát.xD

-Tőlem..-rántottam vállat.

-Ti nem vagytok éhesek?-kérdezte meg Donk hasát fogva.

-De...-mondtam Mike-al egyszerre.

-Mi is..-mondták a többiek is.

-Akkor gyerünk..-pattantunk fel a helyünkről,és indultunk lefele.Én Donky és Randy mellett mentem,de mivel hülyéskedtek a fiúk azzal hogy lökdösik egymást,így volt mellettem már Tito,Jermaine és a végén Michael.xD Mikor leértünk a konyhába,elővettük Janet-el a szendvicshez valókat.A srácok leültek a bárszékekre és csak nézték mit csinálunk és beszélgettek.

-Nerge csirginárgáljurgunk nergekirgik!!(Ne csináljunk nekik!)-mondtam direkt így,és Janet értette is hogy miért mondom.Mikor elkészítettük a saját szendvicsünket,beleharaptunk,és leültünk a kanapéra beszélgetni.

-Héj!!A mi reggelink hol marad??-kérdezték meg felháborodva.Komolyan mintha a csicskájuk lennénk.Nem foglalkoztunk velük.Beszélgettünk és ettünk tovább.

-Hahhóóó!!!-legyezgettek előttünk,mikor oda jöttek mind.Oda fordultam pókerarccal.

-Nincs melegem kössz!-mondtam tök komolyan majd vissza fordultam a mosolygó Janet felé.Nagy nevetésbe törtek ki.

-Na most komolyan..nekünk miért nem csináltatok??!-kapták fel a vizet.Ránéztem egy olyan :'tevagydühösmertnemcsináltunknektekkaját?nemvagyunkacsicskátok' fejjel.Ezt Michael értette.

-Hagyd Jermaine!Szerintem csináljunk magunknak!-ijedt meg az arcomtól.

-Na..eddig ez a legokosabb ötlet ami kipattant a fejedből!-kacsintottam rá.Nevetve oda hajolt hozzám és adott egy puszit.Én megijedtem először,mert nem tudtam mit akar csinálni velem!xD Ezen felnevettek,ahogyan megugrottam.xD Majd bementek a konyhába és csináltak maguknak.Janet-el úgy döntöttünk elbújunk előlük.Addigra már megettük a szendvicset.Kilestünk a fal mögül,hogy biztos nem látnak-e,majd elfutottunk mögöttük csendben,lábujjhegyen.Kifutottunk az udvarra,majd gyorsan befutottunk a játékok közé,nehogy az ablakból meglássanak minket.

-Hova bújjunk?Állatkert?-vetette fel Donk az ötletet,mikor az egyik körhinta mögött voltunk.

-Tökéletes!-mondtam vigyorogva,és már mentünk is.Benyitottunk az egyik ketrecbe.Vagyis nem ketrec volt,hanem egy kis faház,ahol minden féle kisebb-nagyobb állatok voltak.Nyulaktól kezdve,párducokig.Imádom a párducokat.A fekete párduc a kedvenc állatom.

-Be vannak idomítva?-kérdeztem meg.

-Nem tudok róla,ezért inkább csak ketrecen kívül csodáld.-mosolygott.Tudja hogy szeretem ezeket az állatokat.Oda mentem az egyikhez.Megálltam a ketrec előtt.

-Van neve?-néztem a párducra,aki szintén engem nézett.

-Azt hiszem ő Window,aki meg hátul fekszik meg Joy!-felnevettem.

-Window(Ablak)??Michael adta a neveket?-nevettem még mindig.

-Igen..-kezdett neki Janet is.

-Máskor ne ő találja ki a neveket!-adtam a tanácsot,és leguggoltam az engem bámuló Window elé.Fura volt,mert ő meg leült,és úgy nézett rám.Oda tettem a kezem hogy szimatolja meg.Ezt tette,én meg nagy vakmerőségemmel gondoltam egyet,és benyúltam hogy megsimogassam.Szerencsém volt mert megengedte.:D  Élvezte is.Olyan volt mint egy kutya.Janet a nyusziknál volt,az ölében egyel,és simogatta.Mikor már nem értem el Window fejét,mert lefeküdt a földre,arra gondoltam bemegyek hozzá.Csak nem bánt.Kinyitottam a ketrec ajtaját,abban a pillanatban Window felpattant a helyéről,és oda sétált hozzám.Kedvesen üdvözölt csak úgy mint én őt.Nagyon megkedveltem.De azért óvatos voltam vele.Még sem egy háziállatról van szó,hanem egy vadállatról.De mindig is ez volt az álmom hogy egyszer egy fekete párducot simogassak,csak úgy mint egy kutyust.Joy nem nagyon foglalkozott velem,kinyúlt és pihent.Leültem a ketrec ajtó szembe a másik oldalra.Window végig jött mellettem.Leültem,ő meg mellém.Kicsit ijesztő volt,hogy ő magasabb volt nálam,de ő ezt megszüntette és az ölembe feküdt.Nevetve dögönyöztem.Janet hirtelen észre vett és kiborult.Félt.

-Te mit keresel ott bent??!Eszednél vagy??-kiabált a nyúllal a kezében.

-Nyugi már!-nevetve nyugtattam.

-Nyugodjak meg??!Ezek a vadállatok nincsenek beidomítva...tudtommal!!-kiabált.

-Semmi baj nincs Janet..Nem bánt..Aranyos..Nézd meg!-mutattam Window-ra.

-Nem érdekel!!Dorina Fairy!!Azonnal gyere ki onnan!!-parancsolt nekem mint egy anya.

-Jajj Donk!Semmi bajom nem lesz!-legyintettem.

-De akkor igen ha Michael megtudja hogy ott bent voltál!!Kifog nyírni hogy ennyi eszed van,hogy bemész egy ketrecbe ahol párducok vannak,akik mellesleg nincsenek is beidomítva!!Te meg ott dögönyözöd az egyiket!!-kiabált kétségbeesetten.Megértem hogy félt.De nem volt semmi kedvem kimenni innen.

-Michael nem fogj meg tud......-ebben a pillanatban nyitottak be a fiúk.

-Nézzük meg itt,hátha itt vannak!-hallatszott egy Tito szájából.Kicsit megijedtem ahogy Janet is.Amint Michael meglátott párduccal az ölembe..kiakadt.

-TE NORMÁLIS VAGY?????!!!-támadt nekem és oda jött a ketrechez.

-Nyugodjatok már meg...-értetlenkedtem.

-Ezek nincsenek beidomítva,vagy igen?-mentek oda kicsit ledermedve Mike mellé a többiek.

-Nincsenek!!!-kiabált Mike.

-Gyere ki azonnal!!!-ordibált.

-Nem..semmi bajom nincs,vagy talán már nem élek?Nyugodj már meg!!-csitítottam és megint simogatni kezdtem Window-ot.

-Dorina...kérlek!!-nyugtalankodtak.Sóhajtottam egyet.

-De nem tudok mert Window rajtam fekszik..-kerestem vigyorogva kifogást.Mike morgott egyet dühösen,de kétségbeesetten.Tennem kellett egy próbát,így beszélni kezdtem Window-hoz.Tudom..nem vagyok komplett,de ki kellett próbálnom.

-Window..Édes kicsi párduc..Leszállsz rólam?Nagyon megköszönném..-beszéltem kedvesen hozzá.Abban a pillanatban nagyon meglepődtem,ahogy a többiek is.Window leszállt rólam,és mellém ült.Vigyorogva megsimogattam.

-Köszönöm!-mondtam ábrándozva.Felálltam és mentem az ajtó felé,de ekkor Window elém került,és morogva kezdett engem hátra fele terelni.Kicsit megijedtem.

-Hát persze...ott dögönyözted,és most nem akarja hogy elmenj,hogy tovább tudd simogatni..gratulálok!!-mondta egyhangúan,még is kicsit ijedten Jackie.Michael és a többiek is nagyon megvoltak ijedve.Tétlenek voltak.De én nem.Összeszedtem a bátorságom,és oda nyúltam hozzá.Amint megérintettem morgó fejét,elgyengült.

-Na ki a hülye,háá?-hecceltem a srácokat vigyorogva,és nagyképűen,de persze csak viccelődtem.

-Bedobok neki egy szelet húst!!-vetette fel az ötletet Jermaine,majd megfogott a vödörből egy hús cafatot,és bedobta.Window és Joy abban a pillanatban utána futottak.Jermaine még egyet bedobott ne legyen verekedés.Elkezdték enni,én meg kisétáltam,szépen nyugisan,direkt hogy húzzam a fiúk agyát.:P

-Te tiszta hülye vagy!!

-Bajod is eshetett volna!!

-Ezek nem háziállatok,hanem igazi vadállatok,akiket egyenesen az dzsungelből hoztak!!-szedték le a fejemet rögtön.Csak vigyorogtam mint a tejbe tök.

-Ez nem vicces...-nevették el a többiek is.

-Higgyétek el,az..-mentem el mellettük,de Mike visszafogott,és megöleltek.

-Azért még élek,és szeretnék levegőt kapni!!-szólaltam meg nagy nehezen,mert már nagyon szorítottak.Felnevettek,Mike nyomott egy puszit az arcomra,majd elengedett.

-Te tényleg egy hülye őrült vagy..-nevetett fel,ahogy a többiek is.

-Nem issss...Miért mondod??-csináltam úgy mintha nem tudnám.

-Azért be kell hogy lássuk,hatással vagy erre a párducra,mert eddig csak egy idomárt engedett be,azt is kikergette!-nevetett Michael.

-Ohh..a végén zavarba hozol!-viccelődtem,és oda mentem az oroszlánokhoz.'De aranyosak..be kéne me.....'

-A-a!!!Felejtsd el!!-szólalt meg Michael,mintha olvasott volna a gondolatomba.Felnevettem.

-Nyugi..-mentem el onnan,és a nyulakhoz mentem ahol Janet is állt.

-Na azokhoz hozzá nyúlhatsz!!-viccelődött Tito.Janet a kezembe adott egy aranyos kis,bébi nyuszit.

-De aranyooos!-mondtam miközben felemeltem az orromhoz.

-De a párduc aranyosabb volt...-durciztam be,amire nevetés tört ki.

-Többször ne hogy be menj!Az életedet kockáztatod vele!!-tiltotta meg a dolgot Mike.Megforgattam a szemem,majd vissza fordultam a nyuszihoz.

-Jut eszembe...ti direkt bújtatok el előlünk??-jött a kérdés szintén Michael szájából.Én csak simán neki kezdtem.

-Elmondjuk ha utána bemehetek megint Window-hoz...!-próbálkoztam,de tudtam melyiket fogják választani.

-Felejtsük el..-mosolygott Michael.Kinyújtottam rá a nyelvem,majd még ott voltunk az állatoknál egy kis időt,majd kimentünk az udvarra.Kint voltunk pár órát ökörködni,és mire megéheztünk addigra kész is lett az ebéd.Megebédeltünk,majd kicsit kinyúltunk a kanapén tv-t nézni.Pár perc múlva Janet és én elaludtunk Michael ölében.Megjegyezném azért voltunk az ölében mert hülyéskedtünk,és úgy maradtunk.XD

Dorina sz.sz.:


Evés közben rengeteget hülyéskedtünk és nevettünk.Tito annyira megváltozott.Persze a többiek is.De Tito annyira..aranyos lett.'Huppsz..bocsi..ez kicsúszott..:$' Mikor befejeztük az evészetet,elég meleg volt.Jan és én egyszerre szólaltunk meg.

-Baromira meleg van!-ezen elnevettük magunkat.A fiúk vigyorogva egymásra néztek.Vagyis mindegyik vigyorgott,de Michael és Tito néztek egymásra.Kicsit megijedtem,tudtam mit jelent ahogy Donky is.De mire menekülni kezdtünk volna a fiúk nekünk támadtak.Vagyis engem Michael kapott fel,Donk-ot meg Tito,és elindultak velünk a medence felé.Nevetni kezdtek mindannyian.Csak mi sikongattunk.

-Michael!!Tegyéééél leee!!!-ordibáltam.

-Tito!!Most azonnal rakjál le!!-majd Janet.Csak nevettek.

-Michael Joseph Jackson!!Ha nem teszel le most azonnal,neked annyi.!!-ezen nagyot nevettek.De addigra oda értek velünk a medencéhez,és megálltak majd ránk néztek,de még mindig az ölükben voltunk.

-Melegetek van?Ezen segíthetünk!-szólalt meg Michael ördögi vigyorral a képén,és még sikítani sem lett volna időnk,mert abban a pillanatban beledobtak minket.Donk-al egyszerre löktük fel magunkat a felszínre levegőért.A fiúk mind a medence szélénél nevettek.

-Húú...Nektek annyi!!-mondtam mérgesen,bár igazából jól esett kicsit megmártózni.És láttam ugyan ezt Janet-en is.Még a vízben voltunk.

-Mond Mike!Minek kérdezted meg evés előtt azt hogy hoztam-e fürdőruhát,mikor ez titeket nem nagyon akadályozott meg abban hogy ruhástól beledobjatok..?-néztem kérdően,majd felnevettek.

-Csak udvariasságból kérdeztem!-poénkodott.Ezen a mi szánk is egy enyhe mosolyra húzódott.

-Marha udvarias vagy komolyan mondom!...-mondtam halkan,direkt úgy hogy csak Janet hallja.De sajnos nem csak ő hallotta.Mindenki.És Michael "megsértődött" .De nem bírta sokáig nevetés nélkül.Neki nem megy ez annyira!:P Mármint csak előttem nem tudja leplezni az érzéseit.Ki akartunk szállni a vízből,és nehezen ment,de a többiek segíteni nem akartak csak nevettek.Rájuk néztünk.

-Udvarias,mi?Azt nem akarjátok megtanulni,hogy : "segíteni a lányoknak kimászni a vízből,mert csupa vizesek és nehéz kijönni"?Hmm?..Nem..hát oké...-beszéltem szinte magammal,és nagyot ugrottam hogy kitudjak jönni.De nem sok sikerrel.Sőt.Bevertem a lábam az egyik csőbe és zsibbadni kezdett.

-Áuu!!-ordibáltam,mert nagyon fájt.Láthatólag mindenki megijedt.Oda jött Tito és Michael is.Megakarták fogni a kezemet hogy kihúznak de nem engedtem.

-Hagyjatok!Nem kell a segítségetek!-durciztam.Meglepve néztek rám.Elég vicces fejet vágtak,de nem engedhettem meg magamnak hogy nevessek.Magam akartam kiszállni a medencéből.Donk-ot már kihúzták a többiek.Vagy 3× nekiugrottam hogy kitudjak jönni,de nem ment.A skacok csak nevetve néztek.Jót szórakozhattak rajtam.Néha én is felnevettem a szerencsétlenségem miatt.Mikor már 5×re sem tudtam kimászni a vízből,ránéztem Mike-ra és Tito-ra bociszemekkel.Mindenki nevetni kezdett mert értették mit akarok ezzel.Oda jöttek és kihúztak a vízből.Nevetni kezdtünk.

-Köszi..-köszöntem meg nekik.Majd egy mozdulattal belelöktem mindkettőt.Felnevettünk mikor felszínre értek.

-Na milyen érzés??-cukkoltam őket.Egy nagy vigyor kerekedett arcukon és kiszálltak.Rohanni kezdtek felém.Nagyon megijedtem.Elkezdtem én is rohanni amerre csak láttam,de két kéz ölelte át a derekamat.Michael volt az.Összerezzentem.Nevetni kezdtünk.Majd Tito is megérkezett és csikizni kezdtek.Már lassan röhögőgörcsöt kaptam amikor megmentettek!xD.A skacok voltak azok.Imádom hogy mindig mellettem állnak ki.:P Ebből a kis játékból már verekedés lett.De persze nevetéssel,mókával kísérve.Csak játszottunk.Észre sem vettük hogy az idő mennyire elszállt.Már kezdett sötétedni.És már hűvös is volt.



Michael sz.sz.:


Nagyon elrepült az idő.Arra eszméltünk hogy már kezd sötétedni és már nagyon hűvös van.A szúnyogok is megérkeztek.Mivel sokszor lökdöstük egymást a vízbe,csurom vizesek voltunk.Főleg a lányok.Kicsit aggódtam,mert mi még oké,mert hosszú nadrágban,max térdnadrágba voltunk,de ők mindketten trikóban és egy szál shortban.

-Srácok!Be kéne menni!-szólaltam meg,és aggódva a lányokon végig néztem.Értették a célzást és be is mentünk.Először ittunk.


Dorina sz.sz.:

Mikor bementünk,a konyhát vettük célba mert szomjasak voltunk,majd elindultam Donk-al átöltözni.Várjunk csak..átöltözni.Hol a francba.Ez a ház akkora hogy ellehet veszni benne.Meg nem is tudom hova vitték a cuccom.

-Hol van a bőröndöm?-kérdeztem meg Janetet hát ha ő tudja.És szerencsére tudta is.

-A fenti szobába.Én is abba a szobába vagyok.-vigyorgott.Vissza mosolyogtam.Mikor felértünk a szobába amit Jan mondott,már minden csupa víz lett!xD Nagyon szép szoba volt.Mondjuk ebben a házban ..akarom mondani birtokba minden gyönyörű szóval nem számíthattam egy fehér falas,egy ágyas szobára ahol a földön egy matrac van hogy azon aludjon egyikőnk,és a szoba csak akkora hogy épp elférjünk benne..xD.Ez épp az ellenkezője volt.Citromsárga fala csak úgy ragyogott,és ez a szoba akkora volt mint az én otthoni szobám 3×osa.Volt benne minden.Szekrénytől kezdve,vázákig.Minden.Bútorok csoda szépek voltak.És külön fürdőszobánk is volt erre a pár napra.Két ágy volt.De ha jól láttam mindegyiket kilehetett húzni több személyesre.Piros áttetsző függöny,és vörös sötétítő.Volt erkély is.Az is hatalmas volt,és a kilátás elkápráztató volt.Az egész Neverland-et láthattuk.Vagyis csak a parkos részét.A vidámparkos,játszóteres részét,ahol tele van fákkal,virágokkal,és medencékkel.xD.Csoda szép volt.Főleg hogy mind estére ki voltak világítva.
Megláttam a bőröndöm és oda mentem.

-Te már pizsibe öltözöl?-kérdeztem meg Donk-ot,aki szintén a bőröndjénél volt.

-ŐŐ..Aham..-mosolygott.Jó.Akkor én is.Mondjuk ahhoz képest meleg volt,nem arról volt szó.Csak csurom vizesen kint este,kicsit más minthogy itt bent vagyunk a meleg "kis" házban.Így egy rövidnadrágot vettünk elő mind a ketten,és egy sima pólót.Nevettünk egyet mert a pólónk teljesen ugyan olyan volt.Először Janet vonult be a fürdőbe lezuhanyozni,meg egyebek,majd én is.Lekapkodtam a vizes ruhát ami egy kicsit nehéz volt.Megnyitottam a jó meleg vizet és alá
álltam.Megmosakodtam,kiszálltam megtörölköztem,elvégeztem még a többi teendőimet is,felöltöztem és kimentem Janet-hez.Az ágyon ült és nézte a tv-t.Várjunk csak.Nem is láttam eddig hogy van tv.Na mindegy.xD.Ledobtam magam mellé,és beszélgetni kezdtünk,de úgy döntöttünk kipakoljuk a cuccainkat.Mikor végeztünk elégedetten dőltünk le az ágyra.Kis idő múlva valakik
kopogtattak.

-Gyere!-szólaltunk meg egyszerre.A fiúk nyitottak be szintén már pizsamában,vigyorogva.Becsukták az ajtót.

-Látom berendeztétek a szobát.-vigyorgott Mike miközben körbenézett.Mosollyal a szánkon bólintottunk.

-Akkor..úgy lesz,hogy ez persze a ti szobátok lesz,a fiúk meg külön szobában lesznek.-mondta.De a fiúknak nem tetszett.

-Jajj ne már Mike!!-nyafogtak.

-Tök régen láttuk egymást..

-Ja!-egyezett bele a többi.

-És különben is,régen mindig egy szobában...sőt egy ÁGYON aludtál Dorina-val..-nyafogtak még mindig.

-Azt én nem mondtam hogy én is külön szobában leszek.Csak azt hogy ti!-poénkodott.Ó..már értem.xD Donkyval felnevettünk,a fiúk meg durcisan néztek rá.

-Jól van..csak vicceltem.Ha a lányoknak nincs kifogásuk ellene,aludjunk egy szobában.Mondjuk ebben..ez több személyes..-ránk nézett Mike.Gondolom a beleegyezésünket várták.Egymásra néztünk.

-Megbeszélés!-mondtuk egyszerre tök komoly hangon.Eléggé furán nézte ránk,de mi elfordultunk és beszélgetni kezdtünk halkan ne hallják a többiek.Mikor megbeszéltük a dolgot,felálltunk a helyünkről,és oda léptem a többiekhez,majd belekezdtem.

-Mivel oly módon bántatok velünk,de ennek ellenére jól éreztük magunkat.Hangsúlyozom:Csak a végénéél!!..Nem is tudjuk..Annál maradtunk hogy a válaszunk: NEM!-mondtam nekik.Meglepetten néztek ránk.Igazából csak hülyéskedtünk.Imádjuk egymást szivatni.

-Mi??-szólaltak meg egyszerre.Istenem..látszik hogy van közük egymáshoz.xD Alig tudtam a nevetést vissza tartani,de mivel Donk és én jó színészek vagyunk,sikerült.Majd komoly képpel bámultam rájuk,főként Mike-ra aki még jobban megvolt lepve a dolog miatt.Majd egyszerre Donkból és belőlem kitört a röhögőgörcs.Ekkor esett le nekik,de ők is csak nevettek.

-Istenem..ez jól esett..-mondtam Janet felé nevetve.

-Ja!És láttátok volna a képeteken mikor Daisy bejelentette hogy nem aludhattok velünk.Mekkora show volt!-mondta Janet szintén nevetve,majd lepacsiztunk egymással.A fiúk csak mosolyogtak rajtunk.Kifújtuk magunkat,majd kitaláltuk hogy Monopolyzunk.Mikor mindent előkészítettünk hozzá,játszani kezdtünk.Játék közben nevettünk sokat,de még is...olyan feszültnek éreztem magam.Mintha már nem lennék közéjük való.Ez volt a leges legelső ami beugrott.És szerintem tényleg ez volt az.Miközben játszottunk tényleg feszült volt a hangulat.Már nem bírtam tovább.Szinte fizikailag majd nem megfullasztott ez az
egész.'Muszáj kimennem innen.Muszáj,különben megfulladok!' járt a fejemben."El kéne mondanom valakinek..muszáj,különben még rosszabb lesz az egész." És persze Janet volt az akinek elakartam mondani.Mindig ő a leges-legelső akinek
el kell hogy mondjak valamit.Az arcomra is már kezdett kiülni ez a dolog,és láttam hogy már páran észre is vették,de nem szóltak.Végül már nem bírtam.Nem érdekelt semmi,csak hogy elmondjam Janet-nek.Felpattantam elindultam az ajtó felé és vissza néztem.Mind engem néztek meglepődve.De nem foglalkoztam velük.

-Jergenergett.Bergeszérgélhergetürgünk kirgint ergegy kirgicsirgit?(Janet.Beszélhetünk kint egy kicsit?)-azért így mondtam mert ezt kizáróan CSAK Janet érti a fiúk nem.Régen is mindig így szivattuk őket ha ott voltak,így beszélgettünk,és ők ezt nem értik.Janet ijedten felpattant a helyéről.Tudta hogy baj van.

-Pergeszerge!(Persze)-mondta majd kimentünk.Az egyik szomszéd szobába mentünk át,a többiek ne hallják mit beszélünk.Becsuktam az ajtót.

-Valami baj van?-kérdezett rá félve.Rá néztem szomorúan.

-Igen...-ültem le az ágyra.

-Mond!Mi bánt?-ült le mellém,és átkarolt,mint egy anya vagy egy nővér.(Igaz én idősebb vagyok de mindegy..)

-Az..az hogy,..Kérlek ne nézz hülyének,de úgy érzem..már nem vagyok...nem vagyok közétek való.-böktem ki.Janet arcára értetlenség ült ki.

-Miket beszélsz??-"szidott le".Sóhajtottam.

-Olyan..olyan feszültnek éreztem magam játék közben ,hogy már majd nem fizikailag fulladtam meg.Muszáj volt elmondanom,ne haragudj!-öleltem át.

-Ne mondj butaságokat.Te mindig is közénk tartozol!!Semmi nem állhat közénk!Értetted??-mosolygott már-már a végén,de persze biztató mosoly volt.Annyira szeretem Janetet.Benne ez a legjobb.Bármit elmondhatsz neki,és ha úgy véli ez nem igaz,akkor szép "beszédet mond"..Nagyon szeretem.De még is..Még mindig így éreztem.

-Haza..Haza megyek.-jelentettem ki,bár ahogy mondtam éreztem nem vagyok benne meggyőződve hogy kéne,de még is.Szóval..komplikált.Egyik felem azt súgja menjek,a másik az ellenkezőjét.

-Mi??Dehogy mész!!Figyelj..-ült oldalra hogy szemben legyen velem,és megfogta a kezem.Rá néztem,vártam mit mond.

-Lehet néhányan megváltoztunk kicsit,és ezért van egy kis feszültség.De soha az életben nem szakadunk el egymástól,mint ahogy az elmúlt 4 évben!Soha.!.nem szabad.Mi egy nagy család vagyunk.És te is közénk tartozol,még ha te úgy véled nem így van.Mi így gondoljuk,és ha megint úgy elveszítenénk téged,akkor az egyik családtagunkat veszítenénk el újra.A testvérünket,érted??-beszélt halálosan komolyan.Már majd nem könnyeztem ettől a beszédétől.Meghatott,és elhittem neki.Meggyőzött.Szorosan megöleltem.

-Köszönöm!!-nyögtem ki.

-Szeretlek!-mondta mint a testvér a testvérnek.;)

-Gyere menjünk vissza.A skacok már biztos aggódnak.-felálltunk.

-Jó de előbb elmegyek iszom egy kortyot..-mentem lefele a konyhába.Nagyjából már tudtam hol van a konyha.Ittam egy pohár vizet,és elgondolkoztam azon amit Janet mondott."Mi egy nagy család vagyunk.És te is közénk tartozol...." Szép lassan vissza indultam a szobánk felé.Mikor benyitottam az összes szem rám szegeződött kivéve Janeté.Furcsa volt a dolog.Mindegyik ugyan úgy nézett,amikor beugrott,és hirtelen a bujkáló Janet-re néztem.

-Elmondtad nekik??-szegeztem fel a költői kérdést.

-Kiszedték belőlem!-mutogatott a fiúkra.'Oh..ez remek.Legszívesebben most elfutottam volna,de beelőztek." Oda jöttek hozzám mindannyian.

-Hogy gondolhatsz ilyet??-hangzott el Mike szájából szomorúan.

-Igen..te közénk tartozol!Ne járjon ezen az agyad.

-Igen!-egyezett bele a többi amit Jackie mondott.Elmosolyodtam és Michael-nek támadtam.Vagyis megöleltem,amit persze rögtön viszonzott.Majd egy közös ölelés kerekedett belőle.

-Szeretlek titeket...-mondtam halkan.

-Mi jobban..-hallottam Mike hangjában hogy elmosolyodik.Nyomtam az arcára egy puszit majd vissza ültem Janet mellé.Ők is így tettek.De mikor rá néztem a bábukra meg minden...Kicsit fura volt.

-Az én bábum nem itt volt!!-mutattam rá,és felnéztem a fiúkra.Hisz vagy 5 megállásnál hátrébb volt most a bábum.Michael,Jackie,Tito,Marlon és Jermaine nevetni kezdtek.Óh..szóval Randy a bűnös.Mosolyogva rá néztem.Épp bujkált
előlem,ahogy Janet amikor bejöttem.Felnevettem.Össze kócoltam a haját,és a játékra néztem.Mikor vége lett,elpakoltuk a társast.Majd vissza ültünk egy körbe ahogy eddig is.Mike dúdolgatni kezdte az egyik számát,amit kifejezetten imádok..A Best Of Joy-t.Ránéztünk vigyorogva és a következő pillanatban már hangosan énekelte.A végére becsatlakoztunk mi is.Egymás kezét fogva dőltünk balra-jobbra énekelve.Imádom ezt a számot.Michael az egész szám alatt szinte csak rám nézett.Éreztem hogy ezt a dalt most leginkább nekem szánja,azután a kis félre értés után.

A végén közösen megöleltük egymást,majd Jackie és Tito hoztak fel rágcsálni valót.Enni kezdtük ezeken,miközben ökörködtünk.Egyszer Tito félre nyelt.De vicces volt.Már nem azért tényleg.A végén jót nevettünk vele együtt.Én Michael és Tito mellett ültem.Eléggé furán éreztem magam,de nem tudom miért.

-Amúgy Mike kell menned valahova a héten?-kérdezte meg Jarmaine.

-ŐŐhm..Hát igazából csak annyi hogy holnapután egy dedikálásom lesz,de semmi több.-mosolygott.Kicsit még beszélgettünk.Elővettük a laptopomat,vissza ültem a helyemre és a google fordítóba minden hülyeséget beírogattunk,mint pl.: A japánok hogyan mondják azt hogy Michael Jackson,és meghallgattuk.Végig röhögtük az egészet.Majd Mike megszólalt.

-Szerinted jelent magyarul valamit a nevem?-kérdezett meg.

-Nem tudom,de mindjárt kiderül.-átállítottam a célnyelvet magyarra,beírtam hogy Michael Jackson.De semmi.

-Semmit..-jelentettem ki viccesen.

-És a tiéd?-kérdezte meg Tito.Beírtam a nevetem.: Dorina Fairy.Majd valami ki volt írva.Elolvastuk.: Tündér.Kicsit meglepődtem.

-Tündér?Ez milyen jó!Mostantól úgy foglak hívni hogy Tündérem!-kacérkodott viccesen Michael.Felnevettünk.Hirtelen megjelent egy kis ablak.Valaki írt nekem.Msn-en.Megnéztem.: Dylan...Francba..Megnyitottam.A többiek csak nézték.Ez volt az üzenet: Szia Baby!Holnap nem érsz rá este?..és egy ilyen nyálas hangulatjel.Kicsit megijedtem.'Csak hogy ne maradjatok le,Dylan az egyik "expasim". Szakítottam vele egy dolog miatt.De az ő tudatában még mindig az van hogy együtt vagyunk.Nagyon erőszakos,és perverz.Utálom.Kár hogy nem gondoltam erre akkor amikor jártam vele.' Michaelék furán néztek.Nem vagyok fent gyakran msn-en,és Dylan neve még mindig így állt: Dylan(L)(L)(L) 

-ŐŐ...-gondolkodtam,mert elég kínos volt a helyzet.Majd felálltam és a szemben lévő székre ültem,szembe velük,hogy ne lássák amit írok.Írni kezdtem,de már égett az arcom a pirulástól,hisz végig éreztem a tekintetüket rajtam.Ezt írtam: Dylan!Ne szólíts Baby-nak,mert nincs közünk egymáshoz!Utállak és utálni is foglak..Az életemet tetted tönkre amit tettél velem!Gyűlöllek!!..majd elküldtem és kijelentkeztem,lecsuktam a laptopot.

-Terge nergekerged vargan pargasirgid??(Te neked van pasid?)-szólalt meg Janet.

-Nirgincs.Őrgő nergem arga pargasirgim.Orgokérgé?(Nincs!Ő nem a pasim.Oké?)-válaszoltam.

-Mi lenne ha úgy beszélnétek hogy mi is értsük?-szólalt meg egy kicsit dühösen Mike.

-Igen mondjuk!Az jó lenne!-egyeztek bele a többiek.

-Dorina.-fordult hozzám.

-Neked...van barátod?..És mi erről miért nem tudunk?-szólalt meg Michael kicsit csalódottan.

-Nem.Félre értitek.-mondtam az igazságot,de leintettek.

-Miért nem mondtad?-támadtak le megint.

-De én...-kezdtem volna neki,de megint közbe vágtak.

-Azt hittem ennél jobb a kapcsolatunk..-folytatták.

-Az is!Higgyétek el.Azért nem beszéltem róla..mert...mert nem lényeg..ő nem a barátom.!-álltam ki az igazamért.

-Oh..szóval nem lényeg.Legközelebb lelőnek és azt fogod mondani nem lényeg ezért nem mondtam??Vagy mi?Igaz is..mert mi nem értenénk meg!!-kapta fel a vizet Mike.Ez fájt.Nagyon fájt.Még sose beszélt velem így.Mike arca hirtelen megváltozott.Gondolom elért az agyáig amit mondott nekem.Ahogy letámadt.Már épp sajnálkozni kezdett volna amikor én könnybe lábadt szemmel kirohantam a szobából."Ez tényleg fájt..főleg a hasonlat.És ahogy leordította a fejem...nem is tudja miről beszél.Nem engedte hogy elmondjam amit akartam...még soha az életben nem beszélt és viselkedett velem így...' Sírva kirohantam az udvarra.Egy
menedékre vágytam.Kiskoromban is volt mindig egy titkos helyem,hogy ha megbántottak,vagy hasonló eltudjak rejtőzni és gondolkodni tudjak.Egyedül.Ahol a nagy óriáskerekek és hinták voltak,megpillantottam egy kis lyukat ahol épp belefértem."Ez jó lesz..eldugott és beférek.." Gondoltam magamban.Beültem oda.Igazából nagyobb volt mint hittem.Hisz nagyon nem láttam semmit mert már sötét volt,és csak a játékok lámpái világítottak.Sírni kezdtem.Magányra vágytam és Janet-re.De nem mehetek vissza.Nem telt el 1 perc már hallottam hogy Michael kiabál:

-Daisy!Dais!Dorinaa!!Hol vagy??-kiabált.A hangja víz hangzott.

-Dorina!!Kérlek!Ne haragudj....-a végét már halkabban mondta de én hallottam.Nem érdekelt.Csak sírtam,és próbáltam nem úgy hogy hallja.De én viszont egyre közelebb hallottam lépteit.

-Dorina!-mondta ki a nevem,mikor meglátott.Beült mellém.Nem néztem rá.Csak felhúzott lábaimat összekulcsoltam kezeimmel és a fejem meg ráraktam és sírtam.

-Kérlek ne haragudj rám...nem akartam..-mondta halkan.De nem reagáltam.Sóhajtott egyet.Ez amolyan "hogyfogokebbőlkimászni"sóhaj volt.A következő pillanatban éreztem hogy átkarol.Nem érdekelt.Nem akartam vele beszélni,és látni se.

-Kérlek bocsáss meg nekem..-mondta megint,majd az államnál fogva oda fordította a fejemet maga felé.

-Miért borultál ki ennyire?-ez a kérdés.Teljesen normálisan,bűnbánóan kérdezte de én akaratom ellenére is neki estem.

-Hogy miért?!!Talán azért mert nem hallgattál végig,és nem tudod hogy mi van a háttérben!!-ordibáltam,de megbántam.De szerencsémre nem lett dühös,csak elnézett.

-Miért..mi van a háttérben?-kérdezte meg.Még jobban sírni kezdtem,de nem engedtem hogy hozzám érjen.

-Kérlek..mond el..-kérlelt aranyosan és halkan.Erőt vettem magamon,és neki kezdtem.

-Dylan az expasim.Nagyon erőszakos.És azt akarta hogy feküdjek le vele,de én nem akartam.Így erőszakolni kezdett.-itt végig folyt az arcomon 2 könnycsepp.Nem néztem Michael-re,csak előre,és arra figyeltem hogy úgy mondjam el a dolgot ahogy történt.

-A végén már túlságosan bevadult.Kétségbeestem.Féltem.Sikongattam.De semmi.Folytatta.Végül kifogytam az erőből és már szinte nem voltam magamnál,így csinálhatott velem amit akart.Másnap meztelenül ébredtem.Dylan a kanapén ült.Egyszerre féltem,és dühös voltam.Neki estem hogy hogy mert velem ilyet csinálni,meg minden,és amikor elő álltam neki azzal hogy bemegyek a rendőrségre,előkapott egy pisztolyt....és lelőtt..-miközben meséltem lejátszódott az egész a fejemben újra mint egy kisfilm.És egyszer csak "durr".Lelőttek.

-Lelőtt,és mikor már felébredtem a kórházban voltam.Anya és apa ültek mellettem.De emlékszem...pontosan emlékszem hogy amikor elköszöntek,mert csak azt várták meg hogy felébredjek,mert dolgozniuk kellett,elmentek és nagy fájdalmat éreztem a hasamba.Ekkor bejött a nővér és elmondta hogy mi történt velem.Azt mondta : A hasamba lőttek,közvetlen a méh mellett.Belsővérzésem lett.2 hónapon keresztül küzdöttek az életemért.Mert két dolog is veszélyben volt.Az életem és a méhem.Ha nem sikerül megmenteni a méhem akkor nem lehet gyerekem soha.De azt mondták az életem fontosabb.De végül mindkettőt megmentették.Majd a hosszadalmas műtétek után még 1 hónapig kellett bent maradnom.De ez az egy hónap volt számomra a pokol..mert közölték velem,hogy a szüleim meghaltak...Sírni kezdtem majd valami szúrást éreztem ott ahol műtöttek.Kiderült hogy elpattant egy ér.Nagyon fájdalmas,hosszú időt töltöttem a kórházban.-itt már sírtam.Michael átölelt.Nem szólalt csak szorított magához.

-Nem tudom mit csinálnék hogy ha ezt nem élted volna túl...-hallottam hogy zokogni kezd.Egy puszit nyomott az arcomra,majd a homlokát neki támasztotta a fejemnek.Még mindig hullottak a könnyei ahogy nekem is.

-Szerencsénk van,hogy te ilyen erős,kitartó nő vagy..-mondta ezt most halálosan komolyan.Még jobban magamhoz öleltem.Érezni akartam az illatát.Ami mindig megnyugtatott.

-Sajnálom...-mondta halkan.Válaszul csak egy puszit adtam a szája sarkába.Ne értsétek félre.5 perc múlva Mike megfogta a kezemet.

-Gyere menjünk vissza.Hűvös van.-bólintottam.Felhúzott és kézen fogva sétáltunk némán egymás mellett.Gondolom mindkettőnk gondolatai tomboltak.Már nem úgy.



Michael sz.sz.:



Nem tudtam elhinni amit Dorina mesélt.Csak dermedten hallgattam.Nagyon fájt ez az egész nekem is.Meghalnék ha ő nem lenne most velem.Kézen foga szótlanul sétáltunk egymás mellett fel a szobába.Mikor benyitottunk azt vettük észre hogy mindenki alszik kivéve Janet-et.Rögtön oda rohant hozzánk,látva hogy nedves az arcunk.

-Mi történt??-aggódott.

-Holnap elmeséljük.Oké?De most túl fáradt vagyok..-mondta már nagyon álmosan de fájdalmasan Dorina.Janet megértően bólintott.Vissza néztünk a fiúkra,mennyi helyet foglalnak.Háát..Igazából elférnénk még 3-an,de az egy kicsit szűkös lenne.

-Én szerintem átmegyek egy másik szobába.Nem szeretek szűkös helyeken lenni...-mondta Donk.Bólintottunk.Elköszöntünk egymástól és kiment.Mi lefeküdtünk egymás mellé Jermaine és Randy közé óvatosan.Elhelyezkedtünk.Én az egyik kezemmel Dorina-t öleltem át,ő meg hozzám bújt.Ez a kis "történet" nagyon megrázott.És a legjobban az fáj,hogy én hülye le ordítottam a fejét,mert féltékeny lettem a srácra mert azt hittem barátja van.Igen...féltékeny lettem...Nem tehetek róla.

-Jó éjt Mike!-adott egy puszit az arcomra.

-Jó éjt....Tündérem..-mosolyodtam el.És valahogy éreztem hogy ő is ezt teszi.A fejét a nyakamhoz fúrta,majd nem telt bele 2 percbe,hallottam ahogy édesen szuszog.Végig azon gondolkodtam amit mesélt."Megfogom ölni a srácot komolyan mondom...!" Dühöngtem magamban.Majd olyan 10 perc múlva én is álomba merültem.

Sziasztok!:)

Dorina vagyok,és leszeretném írni azokat a dolgokat,személyeket akik a számomra nagyon sokat jelentenek!!:)


Kezdjük a személyeknél!:)


Két első személy van az életemben akik sokat jelentenek számomra.

1.személy.:És az egyik az Michael Jackson!!Igaz..nem ismertem személyesen de mégis...olyan mintha tényleg!A zenéje és a hangja megnyugtat.Ezt még nem tudtam eldönteni pontosan,de lehet mind a kettő...de én arra tippelnék hogy a hangja.Mert mikor
egy interjút nézek pl.,és ha azzal az angyali,kellemes,NYUGTATÓ,lágy,de mégis férfias hangjával megszólal...levesz a lábamról.Egyszerűen ha őt hallgatom beszélni,nincsenek gondok számomra.Persze ha énekelni hallgatom ugyan ez,de valahogy mindkettő máshogy hat rám.Ő rengeteget segített nekem..tényleg sokat jelent számomra.Sokat tanultam és tanulok tőle.Ezért hálás vagyok Neki és Istennek meg azért hogy ismerhetem!!Még ha nem is velem van,csak a szívemen keresztül...akkor is!!Leírhatatlan mit érzek iránta,de talán ebből a pár szóból meg lehet érteni: CSODÁLATOS,IMÁDOM EGY ÉLETEN ÁT!!!


Második 1.személy.(Csak hogy meg tudjátok különböztetni a kettőt) : A másik személy meg...hát..Igaz interneten ismerkedtünk meg,és nem találkoztunk még személyesen,de akkor is rengeteget jelent nekem a létezése,és ez a személy nem más mint Barby...:) Ő az egyetlen személy a világon aki engem megért.És büszkén mondom,hogy ő az egyik LEGES-LEGJOBB BARÁTNŐM!! Ugyan ez a helyzet,hogy leírhatatlan hogy milyen sokat jelent nekem.Alapból már az segít rajtam ha vele beszélgethetek...ha vele hülyülhetek msn-en,vagy skypon...egyszerűen boldoggá tesz.Rengetegszer volt már hogy rossz kedvel ültem a gép elé,és ő vidított fel. Mindig is vágytam egy igaz barátra,és ..azt hiszem benne megtaláltam.Remélem még sokáig tartjuk a kapcsolatot,mert ha vele nem beszélgethetek,nem adhatom ki lekem,és nem mondhatom el valakinek mit érzek-e pillanatba...egy igazi üresség alakulna ki a mellkasomban.Rengeteget segít nekem hogy ez meg ne történjen,még ha ezt ő nem is tudja!!Köszönöm neki!!Remélem egyszer ezt én is viszonozhatom!!Boldoggá tenne ha segíthetnék!!!Szeretlek leges-legjobb barátnőm!!;)(L)(L)



A második "helyen" még egy személy ül,és ő nem más mint Esther.Esther is nagyon sokat jelent számomra.Osztálytársak és barátnők vagyunk.Imádok vele beszélgetni.Ő a 3.személy és egyben utolsó akiben megbízom és elmondhatom ami az eszembe van.(Hisz volt eddig Michael,Barby és most ő..:)) Sokat jelent hogy létezik nekem,mert ...nem is tudom..egyszerűen megtaláltuk a közös hangot,és nagyon jóban lettünk.Ezt is mint az eddigieket is,nem tudom leírni hogy hogyan érzek.Szeretem!Szeretem mint a 2. legjobb barátnőmet.Megért és ez nekem elég.Köszönöm neki!!

Megtudtátok kik jelentik nekem az életet,és most megtudhatjátok,hogy még MIK!;)


Elsősorban..: a ZENE!! A zene a mindenem és imádok olyan zenéket hallgatni amik a belső érzéseimet tükrözik.Szeretem az olyan zenéket amik az emberhez,az emberi szívhez szól,és megérinti az enyémet.Mint pl.: Michael Jackson-Heal The World,Man In The
Mirror,We Are The World,HIStory,és egyéb..:) Egyszerűen imádom,és már leírtam milyen hatással van rám a ZENE!!  (1.személynél.)


A másik dolog ami nekem sokat és boldogságot jelent az: ha másokon segíthetek..igen..Külsőleg kemény,laza csajnak tűnök,de mi van oda bent??Kevesen tudják...Pontosabban épp 3-an..Az előző személyek.
Imádok segíteni..Mindig is érdekelt a jótékonykodás amióta az eszemet(Michael Jackson-t..:P) tudom..! Ez az egyik álmom.HOGY TOVÁBBÍTSAM MICHAEL JACKSON ÜZENETÉT,ÉS AZ EGÉSZ VILÁGON BÉKE ÉS SZERETET LEGYEN!És nem csak úgy mondom...én tényleg ezt gondolom és akarom.Michael ÓRIÁSI hatással van rám...Ez van..Érzékeny vagyok.Imádok segíteni az embereknek...valahogy...aki elhiszi elhiszi,aki nem ő baja,de...amióta Michael-t szeretem,és kezdtem megismerni az igazi énjét...érzékenyebb lettem..és számomra az nyújt boldogságot ha segíthetek,és látom hogy ők is boldogok...ez van..és nem bánom..sokkal megértőbb is lettem,és pl.: a Man in the mirror száma engem nagyon megérintett...a mondanivalója..és alapból az egész dal..ahogyan énekli..annyira szívhez szóló.. áttudom érezni mások problémáját...fura de ez van..


Nos..:) Leírtam nektek azokat akik nekem az életem során sokat jelentenek!!:) Remélem megértesz!;)

Puszii!!Peace!!!

Michael sz.sz.:


Iszonyatosan boldog voltam,hogy ismét a leges-legjobb barátnőmmel lehettem.Janet és Ő nagyon sokat jelentenek a számomra.A társaságukban önmagam lehetek,hangosan gondolkodhatom előttük.Ha velük vagyok mindig kihozzák belőlem a gyereket,és vagy egy tininek érzem magam,vagy egy kisgyermeknek...kis virgonc,kópé kisfiúnak.

Most itt vagyunk és hülyülünk a bulin a táncparkett szélén állva.És mikor a tekintetünk találkozott....valahogy annyira más volt..Jó értelemben,de még is...ez az egy pillantás szinte lefagyasztott,és az egész testemet végig járta egy különös érzés.Számomra sokat jelentett ...de még én sem tudtam pontosan mi is ez valójában?

-Mike..!Mikeee..!Michael!!-kapálódzott szemem előtt a kezével...'ÁÁÁ...túlságosan is elgondolkoztam,és nem vettem észre hogy még mindig őt bámulom..' Elpirultam.Megráztam a fejem,és arrébb néztem.

-Szóval akkor..Szia.-köszönt el.'Várjunk csak..ELKÖSZÖNT??!!' Oda kaptam a fejemet hirtelen,nagy szemekkel néztem rá.

-Mi?!-néztem értetlenül.Felnevetett.

-Mikor oly nagyon elvoltál gondolkozva,én végig fecsegtem neked,arról hogy mennem kell...-nevetett még mindig.'Az a nevetés..az a mosoly ..az a szem..a tökéletes alak...áá..mi van velem??!'

-Ne haragudj..-vakartam meg a tarkómat.Vigyorogni kezdett.

-Semmi baj..-fogta meg a karomat.Azt hittem sokkot kapok..Hirtelen áramütésként futott végig testem minden egyes porcikáján..Istenem..mi történik velem???!

-Ne menj mééég!!-nyafogtam,terelve azt,hogy nehogy észre vegye hogy megint kicsit "furán" viselkedem.

-Muszáj..Jerry-vel kell hogy menjek..vele jöttem,vele megyek..-húzta a száját,majd láttam rajta hogy eléggé furának tartja azt amit most mondott.(Már nem azért de én is!xD)

-Igazából..amíg nem mondtam ki,logikusabbnak tűnt..-csak vigyorogtam rajta.

-Na de tényleg megyek..a fejem is kezd fájni.-fogta meg fejét,majd rám nézett.Én fájdalmas képet vágtam.'Nem rég "kaptam" vissza,és most megint elkell hogy engedjem??Ez nem fear.'De persze ha menni akar nem tartom vissza.Nem akarom hogy nagyobb baja legyen.

-Rendben..-mosolyogtam,majd egy olyan "okémegértem" tekintettel néztem rá,amit persze értett.Hosszasan ölelkezni kezdtünk,majd egy-egy puszit adtunk egymásnak,aztán néztem ahogy távolodó alakja eltűnik a tömegben.Fájt hogy elment,de egyben boldog vagyok hogy ismét találkozhattunk..vagyis ez úgy hangzott mintha már nem találkoznánk többet,pedig nem így van.Telefonszámot cseréltünk,hisz egyértelműen mindegyikőnké más lett.Holnap felhívom.Igen..felfogom hívni.És a legjobb!Donk és a bátyáim holnap érkeznek hozzám pár napra!! "Végre együtt lesz a csapat.." Hangzott el a fejembe,mire elmosolyodtam.Kicsit még beszélgettem a többiekkel,majd úgy döntöttem lelépek.Fáradt voltam.De a boldogságom valamennyire éberen tartott.Mikor hazaértem,bementem a szobámba,majd a fürdőmbe,lekapkodtam magamról a cuccosokat,meg minden,majd zuhany alá álltam,megmosakodtam,kiszálltam megtörölköztem,felvettem egy Miki egeres rövid ujjú pólót,és egy rövidebb nadrágot,hisz nagyon meleg van.Június vége fele.Megmostam a fogam is.Befeküdtem az ágyamba,rápillantottam a Dorina-val közös képemre,és most először,és remélem nem utoljára mosolyogtam...eddig mindig kitört belőlem a sírás,de most nem.Ez remek érzés volt.Kicsit még gondolkodtam,majd álomba merültem.


*******



-Kelj fel!!Kelj fel!!!Kelj fel!!!Kelj fel!!!-hangzottak el már-már nevetve fejem felett,úgy mikor a rajongók őrjöngenek a koncertemen,mielőtt kimennék,hogy: Michael!!Michael!Michael!Michael!! A hangokból/xD/ ítélve,megjöttek a tesóim.Elnevettem magam,mikor hallottam,hogy:

-Basszus ez sose kel fel!


-Tuti kifáradt az éjjel!-nevettek gúnyosan.'MÁrhÁ vicces!xD' Ez Tito és Bill volt.A többiek csak nevettek.Rájuk néztem vigyorogva.

-FELKEEELT!!-őrjöngtek viccesen.Elnevettük magunkat,majd kipattantam az ágyamból,mindenkivel üdvözöltük egymást majd kezdett feltűnő lenni hogy egyfolytában vigyorognak..vagyis mindig ezt csinálják ha itt vannak..de ez valahogy más volt.Így rákérdeztem:

-Mi történt??Miért vigyorogtok ennyire??-mosolyogtam rajtuk.

-Inkább te meséélj!!-ugrott elő Donk.Végig néztem rajta..Ez igen...16 éves,és így kivan öltözve..cöh.xD

-Láttuk a híreket!Te és Dorina voltatok benne!Komolyan ő volt az????-néztek rám reménykedve.Rögtön nagy vigyor kerekedett arcomra.

-Igen..A bulin futottunk össze.Iszonyatosan boldog voltam.-a többiek csak beszélgetni,és faggatózni kezdtek róla.Alap kérdések: Megváltozott? Hogy van?? és a srácoktól persze meg ez: Még mindig ugyan olyan dögös?? Vagy csinosabb lett az elmúlt 4 évben?? istenem..xD Csak vigyorogtam rajtuk,majd ki invitáltam őket a szobámból,had öltözzek fel.Mikor felöltöztem kimentem hozzájuk.A nappaliban ültek,engem várva,közben meg valamit rágcsáltak.Leültem Donky mellé.

-Skacok...arra gondoltam,hogy áthívhatnánk Dorina-t..itt aludni!-tettem fel az ötletet.Rögtön vigyorogni kezdtek.

-Király!!Akkor gyerünk!!Hívd máár!-sürgettek.Elnevettem magam,bementem a szobámba a telefonomért,majd vissza a skacokhoz.

-De legyen meglepetés hogy ti is itt vagytok,okéé??-néztem rájuk.Bólintottak.

-Hangosítsd ki!-adták a parancsot mikor tárcsázni kezdtem.Kihangosítottam,majd gyorsan megszólaltam.

-De egy pisszenést se..jól ismer minket,kis dolgokból is kitudja venni ki volt az.-tettem mutató ujjamat a számra,jelezve hogy maradjanak csöndbe.Letettem a telefont az asztalra,amit körül ültünk,mindenki odahajolt kicsit és vártuk hogy felvegye.

-Szia Mike!-szólt bele boldogan,és teljesen megvoltam/tunk győződve arról hogy mosolyog.Mi is ezt tettük.

-Szia!-köszöntem vissza.

-Azt szerettem volna kérdezni,hogy nem jössz át ma hozzám?Itt aludhatnál pár napot...Hisz nagyon hiányzol..-tettem hozzá.Vártuk a választ.

-De!Király ötlet!...de csak akkor ha nem zavarok..!-Istenem!!Semmit sem változott....bármennyire is közel állunk egymáshoz,mindig aggódott afelől hogy ha nálunk volt,biztos nem zavar-e.?.

-Hogy kérdezhetsz ilyet??-kuncogtam..

-Persze hogy nem zavarsz..te soha!-a srácok is szüntelenül vigyorogtak.Tudtam hogy legszívesebben most beleszóltak volna a telóba,hogy Dorina-val beszélgethessenek,de..szerettük volna ha meglepi lenne.

-Okéés..-hangjában hallottam hogy elmosolyodik.

-Akkor összepakolok..-mondta boldogan.

-Jó.Én meg érted küldök egy limuzint..-mondtam halálosan komolyan,de persze mosolyogtam.

-Limuzint??Komolyan mondod?!Küldj értem inkább egy tankot..az kevésbé lenne feltűnő!!-poénkodott.Alig tudták a többiek vissza tartani a nevetést,de persze én hangosan is nevethettem!!:P..Így is tettem.

-Jó akkor egy kocsit...-mondtam  még mindig nevetve.

-Azért...!-szólalt meg.Még megadta gyorsan a címet,elköszöntünk egymástól,kimentem hogy érte küldjek egy kocsit,majd vissza mentem a többiekhez.Még kicsit beszélgettünk,meg minden,amikor láttuk hogy a kocsi amit Daisy-ért küldtünk megérkezett.

-Srácok!Maradjatok itt,álljatok egymás mellé,én meg behozom őt.-adtam ki a parancsot,aztán boldogan,mosolyogva futottam le a lépcsőkön.Kiléptem az ajtómon,pont akkor szállt ki Dais.

-Sziia!!-mentem oda ölelésért.Adtunk puszit egymásnak.

-Szép ház..akarom mondani bírtok!-helyesbített viccesen.Hát igen..Neverland már csak ilyen!;)

-Köszi..-majd megfogtam a kezét.

-Csukd be a szemedet!!Van egy meglepetésem!-titokzatoskodtam.Becsukta gyönyörű szemeit,majd vigyorogva kezdtem befele vezetni.

-Vigyázz lépcső!-szóltam neki kicsit késve nevetve,mikor már majdnem előre esett.

-Kössz hogy szólsz!!-kuncogott.Mikor felértünk már ott álltak a nappaliban a többiek és vigyorogva,csendben várták hogy Dorina meglássa őket.Megállítottam.

-Kinyithatod!-szóltam neki.Abban a pillanatban mikor ezt megtette nem tudta sírjon-e örömében vagy nevessen.

-SZIAA!!-köszöntek közösen nevetve.Kezét a szája elé tette,és máris futott oda a többiekhez.Elkezdték ölelgetni egymást,meg minden.Én csak vigyorogtam rajtuk az ajtónak támaszkodva.

-Jan!-szólalt meg Dorina,és hosszasan megölelték egymást Donk-al.

-Randy!!Istenem!-majd ő következett.Így végig.Majd mikor láttam hogy kicsit lenyugodtak oda mentem én is,megöleltem Dorina-t hátulról,és leültünk mindannyian a kanapékra.

-Nem változtál csajszi..Csak dögösebb lettél!-szólalt meg Tito poénkodva.Mind felnevettünk.Mindig ezt csinálták ám vele régebben is,de persze csak játszanak.

-Köszi..-nevetett édesen.Még beszélgethettünk egy órát,mikor az egyik konyhásnő jelent meg.

-Uram.Kész van az ebéd.Kívánnak most enni?-kérdezte meg udvariasan.

-ŐŐ..-néztem a többiekre.A fiúknak már csorgott a nyáluk.Akkor ez igent jelent.

-Csajok??-néztem Donky-ra és Dorina-ra.Vigyorogva bólintottak.

-Akkor igen.-fordultam vissza Jeni-hez.(Ő a konyhás nő)

-Rendben.És kint vagy bent kívánnak enni?Nagyon szép idő van.-mosolygott kedvesen.

-Akkor kint!Köszönjük!-távozott,majd még kicsit beszélgettünk amíg vártuk hogy szóljon hogy megterítettek stb.,és mentünk is.Amúgy tényleg szép idő volt.És kicsit meleg.A csapattal (:P) kimentünk hátra az udvarra ahol az asztal van.

-Remélem hoztál fürdőruhát!-mondtam oda a füléhez Dorina-nak,mikor láttam hogy az egyik medence felé néz.Csak rám vigyorgott,és leültünk.Jackie Marlon mellett ült,Marlon mellett Randy,Randy mellett Jermaine,ő mellette Tito,majd én,aztán  pedig Janet és Dorina a két oldalamon.Pont betelt az asztal.Mekkora már?:P Bocsi..csak annyira jó érzés hogy végre megint Dorina is köztünk van.

Michael sz.sz.:

Mikor oda értünk vagy 20 paparazzi,újságíró és interjús fogadott.Felvettem a napszemüvegem(halaszthatatlan kellék:P),majd kiszálltam.Amint ezt megtettem rögtön kérdésekkel bombáztak meg.

-Mr.Jackson!Mikor jelentik meg az új albuma?!

-Mr.Jackson!Ön és Madonna tényleg együtt vannak?!-ezen néztem egy nagyot,de nem foglalkoztam a többivel.Testőreim segítségével végre bejutottam a zenétől dübörgő helységbe.

-Michael!!-jött felém John(Landis).Ő rendezte a Thrillert,amit vagy 3 hete adtunk ki.

-John!-fogtam vele kezet.Beljebb sétáltunk,majd valami puncsos akármit ittam az asztal mellett.De semmi alkohol!!Csak puncs volt.Pont az italomat szürcsölgettem,mikor.....

Dorina sz.sz.:

Oda fele megettem a hambimat(milyen röhejesen hangzik:'D),majd 2 rágót dobtam a számba,és kiszálltunk.Pár paparazzi körénk gyűlt,de Jerry-t nem igazán érdekelte.(mondjuk nem értem.Csak menedzser.Mit kell fényképezgetni?xD) Mikor beértünk a dübörgő zene csapta meg a fülemet.Jó volt a hangulat.

-Iszok valamit!Jössz?!-kiabálta túl a zenét nagybátyám.

-Jaaa!!-válaszoltam vigyorogva.Beljebb kezdtünk menni,majd megálltunk egy asztalnál,aztán egy ismerős,kellemes,lágy de mégis férfias hangra lettem figyelmes.

-Dorina?!-hallottam reménykedő hangját.Rögtön oda kaptam a fejem.'Ez nem lehet igaz...'

-Dorina Fairy?!!-tette le kezéből az illető a poharát,már-már vigyorogva.

-Mikee!!!-visítottam szinte és a nyakába borultam.'Ez most egy álom?!Komolyan itt van?!Nem hiszem el.....'

-Úristen!!Dais!!(Déz...így szokott hívni néha..Dorina,Daisy,Dais...xD).-csak szorongattuk egymást mint két bolond,majd egy kicist eltolt magától hogy a szemembe nézhessen.Boldogságtól csillogó szemei az enyémet fürkészték..és az a mosoly..soha sem változik!:)

-Hiányoztál!!-mondta ki.

-Te is!!-majd megint a nyakába borultam.Az arcom nedves lett...az örömkönnyektől.

-Alig tudom elhinni...-mondtam halkan,de boldogan.

-Tudom...-egy puszit nyomott az arcomra majd leszálltam róla,még se nézzenek hülyének minket.-.-'xD.Csak vigyorogtunk.Majd kihúzta magát viccesen és:

-Hölgyem!Kijönne velem az erkélyre?!Ott nyugalmasabban tudunk elbeszélgetni!?-tette ki a kezét,jelezve hogy karoljak belé.Felnevettem,majd:

-Nem is tudom Uram.De mivel már több mint 5 éve nem láttuk egymást...Egye kukac!-folytattam a játékot és belekaroltam a kezébe.Elkezdtünk nevetni,miközben kifele tartottunk.'Ez hiányzott talán a leges-legjobban..a bolondozása,a humora..na meg persze a vigasztalása is,de...azt hiszem az 1.jobban.'Mikor egy kanapé féleség felé vettük az irányt,ekkor már egymás kezét fogtuk.(tényleg ne értsétek félre).Csak egy páran voltak kint,ők is csak iszogattak,beszélgettek.Már sötét volt.Mike leült és maga után húzott.

-Ülj az ölembe!-kérlelt aranyosan.Istenem..semmit sem változott.

-Nem tudom...vannak egy páran..és manapság félre értelmezik az ilyen dolgokat..még ha nálunk ez természetes is....-húztam a szám.

-Nem érdekel...-majd a derekamnál fogva az ölébe húzott.'Hát igen..mondom..semmit sem változott..:P'

-Tudod hogy milyen rossz volt?..-beszélt halkan,mintha magával beszélt volna,és a földet nézte.

-Micsoda?!-pontosabban nem értettem.

-Az hogy semmit sem tudtunk rólad..eltűntél...aggódtunk érted!-itt a szemembe nézett és magához ölelt.Csak egy mosollyal reagáltam.

-Sajnálom...de ti is nagyon hiányoztatok....-beszéltem a hajába,hisz még mindig ölelt.

-Sziasztok gyerekek!-huppant le mellénk Jerry egy pezsgős pohárral a kezében.

-Szia!-köszöntünk.

-Mike..ő itt a nagybátyám..-mutattam be,hisz Jerry régen nem velünk lakott,így nem nagyon ismerhették egymást.

-Nagyon örülök..-fogtak kezet.

-Szóval..végre találkoztatok,Dorina nagyon sokat,...hmm fincsíí!-nem fejezte be a mondatát,mert közben egy felszolgálónő(eléggé kihívóan öltözve),ment el előttünk egy tálca sütivel,Jerry meg utána.

-Most nem tudom hogy a csajra értette,vagy a sütire!-nevettünk.Jerry mindig is ilyen csajozós volt amúgy.Korához képest sok csaja volt már és van.

-Mit akart mondani?!-kérdezett meg Mike,de szerintem ő is tudta a választ.

-Ahogy ismerem szerintem azt hogy sokat gondoltam rád és Donk-ra..-néztem rá.Elvigyorodott.

-Főleg mióta.......-itt elhallgattam és lefagyott a mosoly a számról...'Michael nem is tudja még hogy anyáék már nem élnek...'Legszívesebben sírni kezdtem volna,de nem akartam Mike előtt,úgy hogy nem is tudja miről van szó...Láthatólag megijedt a tekintetemtől.

-Mi a baj?!-aggódott.Egyre jobban kellett már sírnom,így a könnyek már gyűltek a szemembe.

-Dorina....-suttogott elhaló hangon..

-Mi a baj?!-fejezte be.Megfogta a kezemet,és már is jobban éreztem magam.(erről beszéltem..) Erőt vettem magamon,kiszálltam az öléből és mellé ültem.(mert már eléggé sokan kezdtek el bámulni) Végig rajtam volt a tekintete.Lesem vette volna.Csak várta válaszom.

-Mike...-suttogtam elcsukló hangon.Michael ismerte anyát és apát,és sokszor volt hogy kiskorában ők vigyáztak rá.Meg szerette is őket.

-Anya és apa....meghaltak...-itt kitört belőlem a sírás,és a nyakába borultam.

-Tes...tessék?!-hitetlenkedett.

-Én....annyira ....saj..sajnálom!-dadogott.Hallottam a hangjában hogy elereszt pár könnycseppet.Ő mindig is ilyen volt és lesz.Nem fél az érzéseitől ahogy én sem.2 perc múlva lenyugodtam,és elengedtem Mike-ot.Fájdalmas képet vágott.'Húú..ha tudná hogy nem ez az egyetlen dolog ami azóta történt velem amióta nem láttam......' Kis időt úgy töltöttünk el hogy a földet néztük egymás kezét fogva,majd már kicsit kezdett kínos lenni ez a csend,így valamit mondanom kellett.

-Amúgy...miért vannak ezek a papírcsíkok az ujjaidon?-kérdeztem meg.Amúgy tényleg nem tudom.Lágyan felemeltem kezét és nézni kezdtem az említett kis papírcsíkokat ujjain.

-Tudod....diagnosztizáltak nálam egy bőrbetegséget,és így próbálom az ujjaimon elrejteni..-mondta.Itt rákaptam a fejem.Engem nézett.

-Milyen bőrbetegség?!-kíváncsiskodtam,és vissza néztem kezére.Jobban megnéztem és láttam hogy világosabb a bőre pár helyen.

-Vitiligó...-mondta ki.

-Sajnálom....-majd még mindig a kezét néztem.Mikor hirtelen ránéztem megint/vagy még mindig engem nézett.Zavaromban felkuncogtam.

-Mi az?!-kérdeztem meg.

-Tudod,annyira megváltoztál de még sem változtál...-ezen elnevettem magam.

-Ugye képben vagy hogy semmi értelme nem volt amit az előbb mondtál?!-jelentettem ki vigyorogva.

-Dorina vagy,tudod mit beszélek..-legyintett viccesen.Kicsi később:

-Úgy értettem,hogy...külsőleg sokat változtál,kivéve a szemed és a mosolyod...meg persze ugyan az maradtál aki.Humoros,vicces,és jó fej..-nevetve oldalba lökött..

-Én is így vagyok veled...-néztem rá.Még vagy fél órát beszélgettünk,mikor egy ismerős számra lettünk figyelmesek.Rögtön egymásra mosolyogtunk.A The Jackson Five-tól a Blame it on the Boogie kezdődött el!Imádtam ezt a számot.Sőt most is.És Mike ezt jól tudja.Felállt és a kezét nyújtotta arcán egy széles vigyorral.'Felkért táncolni...régen is rengeteget táncoltunk erre..' Mosolyogva elfogattam,és mentünk is befele.Mindenki táncolt és volt hogy valaki énekelt is.Mi is neki kezdtünk,ahogyan mindig is szoktunk rá táncolni.Sokat nevettünk közben.Mikor vége lett ittunk egy kis puncsot majd leültünk és tovább hülyültünk meg beszélgettünk.

Most így néz ki Michael:D : http://farm5.static.flickr.com/4040/4310084087_9d47b944ef.jpg

Dorina Fairy egy 24 éves lány,kinek csöppet sem átlagos a legjobb barátja.19 éves korig Ő,Dorina és a fiú húga Janet elválaszhatatlan barátságban éltek.Dorina és Janet mindig elkísérték mindenhová a Jackson 5-ot,de mikor a kis Michael kariere beindult....kénytelenek voltak elválni egymástól.Azóta Michael..bizony..Michael Joseph Jackson járja a világot,turnézik és már 5 éve nem látták egymást Dorina-val.Janet és Dorina kapcsolata csak 1 évig tartott,miután Michael-el elszakadtak.Hisz Janet színészetbe kezdett,majd énekesnek állt be,eközben Dorina és szülei elköltöztek Hollywood-ba.Mindhármójuknak nem telik el nap,hogy ne gondoljanak egymásra.Persze Janet és Mike tudnak találkozgatni néha...de Dorina-ról semmit sem tudnak.Mike és Janet testvérekként szeretik nagyon Dorina-t,sőt!Még talán annál is jobban.Minden egyes nap elhangzik az az egy mondat szájukból: 'Hiányzol',miközben a közös képet simítják végig.
Dorina élete főkként megváltozik,mikor szüleit elveszti egy autóbalesetben.Se testvére,se senkije,csak a nagybátyja aki menedzser.De ez sem segít a lányon.Egyedül érzi magát,és hiányzik neki az az élet mikor a Jackson 5-ot kísérgette el Donk-al(Janet-el),és ha lehetett minden percüket együtt töltötték...megbíztak egymásba,mindent tudtak egymásról.De ez...megszakadt.
Még az ízlésük is ugyan olyan...
Dorina egész nap szinte nem csinál semmit,csak kuporog a szobájában és régi szép időkre gondol vissza.Van hogy sír...vagy hogy nevet fájdalmában,bánatában.A mellkasában teljes üresség jött létre.Van pár ismerőse,de ők az átlagos,mostani életet élik,és cseppet kicsit perverzek.
Egyszer viszont Mike és Dorina összefutnak,de nézzük mi sül ki belőle.

1.feji.

Dorina sz.sz.:

Egy szombati reggelen a szobámban ültem az ágyamon miközben azt a képet tartottam a kezemben amelyiken Donk,Mike és én vagyok.'Istenem de hiányoznak....olyan jó volt velük.Milyen jól éreztük magunkat mindig.Még ha nem is tudtunk mindig csak játszani.Sőt..azt nem  is igazán gyakran csináltuk..de akkor is fáj.' A könnyeim patakként kezdtek el folyni.Vissza gondoltam arra,mikor Mike-al 10 évesek voltunk, Donk meg 2 ő ott ült ártatlanul az egyik ágyon,Mike-al meg egymást püföltük a párnával,mikor nagyon megijedtem mert Tito felkapott az ágyról és ledobott a másikra,majd oda jöttek a többiek is,és csikizni kezdtek.Hullottak a könnyeim a nevetéstől.'Ez egy este volt,amikor Katherine,Michael-ék anyukája rábeszélte Joe-t,az apjukat hogy had aludjak ott náluk.Nem volt nehéz rábeszélni őt,mert úgymond: szeretett engem.Az egész családdal nagyon jóban voltam.Joe-tól én nem féltem.Bár tudom a skacok miért féltek tőle.Engem azért nem utasított el annyira mert a szomszédban laktam,és nagyon sokat szoktam neki segíteni.Meg persze Katherine-ek is.Mindig diktáltam neki és bejelentettem neki hogy ki mit csinál épp,vagy hogy mit kell beszerezni.Értettem az ilyesmikhez.Koreográfiában is segítettem.Katherine-ek meg főzni  és a kertben is,és az állatokkal,persze a többiekkel.Így barátkoztam velük össze.Főleg Mike-al,és mikor Janet idősebb lett vele is jóban lettünk nagyon.Szerettem náluk lenni.
Na szóval ,ott tartottam mikor halálra csikiztek,Joe megjelent az ajtóban és észrevettük,mindenki leszállt rólam és leültek a saját helyükre,mint a kis angyalok,mi meg alig tudtuk vissza tartani mosolyunkat.De,ekkor láttam Joe-t először mosolyogni.Majd azt mondta: Gyerekek!Irány a konyha.Kész a vacsora!' és mindannyian felpattantunk helyünkről és szaladtunk is mint az 5 évesek.Mikor befejeztük a vacsorát elköszöntünk Katherine-éktől és mentünk a szobába.Nagyon sokat..rengeteget beszélgettünk.Én Mike mellett aludtam.10 évesek voltunk.Akkoriban ez természetes volt!xD..Most ha ezt elmesélném a mostani 'barátaimnak',akkor tuti másra gondolnának.' Miközben erre vissza emlékeztem,egy nagy ,de mégis fájdalmas mosoly kerekedett az arcomra,és még mindig sírtam.Gondolataimból,mint minden áldott nap,Jerry a nagybátyám zökkentett ki.Vele lakom.De ő is szinte mindig dolgozik.Menedzser.Szóval gyakorlatilag egyedül vagyok.

-Kicsi lány.Miért kell állandóan a szobádban gubbasztanod azt a képet nézve?!-mindig ezzel jön.-.- Én meg mindig elmondom neki ugyan azt:

-Mert hiányoznak a barátaim érted?!-estem neki/mint mindig/.

-Ők szinte a testvéreim voltak...De elszakadtam tőlük!!Mike-ot is csak akkor látom amikor a tvben adják le a számait!!Akkor is mindig megszakad a szívem!!-ordibáltam már a sírás kerülgetett.

-És Donk?!Nem is tudok végig nézni egy filmet sem amiben ő játszik,mert annyira fáj!!!Ők legalább megértettek!Szerettek!!De mind ez...már csak emlék marad...-temettem kezembe arcomat és sírni kezdtem.Minden áldott nap ezt csináljuk.

-Jól van ne sírj.Nyugodj meg.Sajnálom.-ült le mellém és nyugtatott.Hát igen ...Jerry  nyugtatása nem olyan mint Michael-é vagy Donk-é.Mindhármónk már egymás jelenlétében megtudott nyugodni.Vagy ha esetleg nem,vagy ölelgettük egymást,vagy egymás kezét fogtuk.Olyan helyzetekben mikor nem volt vészes a dolog,akkor még beszélgettünk is.Ha meg az ellenkezője csak sírtunk.

-Csss...-csitítgatott.Vagy 5-10 perc múlva megnyugodtam,és felültem az öléből.

-Ettél már?!Hozzak valami reggelit?-terelte a témát nagybátyám.

-Nem ettem..De nem vagyok éhez köszönöm...-törölgettem nedves arcomat.

-Hát te tudod....de..szombat van..és hát..-dadogott.'Jajj nee..ha már megint azzal a hülye party-val jön nekem,nem tudom mit csinálok!-.-'

-..ma lesz az a party tudod...gyere már el te is!-könyörgött.Már napok óta állandóan nyaggat azzal hogy menjek vele.

-Nem!-válaszoltam rá határozottan.

-De..alig mozdulsz ki itthonról!Egy kis kiruccanás még nem árt!!-nézett rám kiskutya pofival.Mint egy 5 éves komolyan..És már vagy 40 éves!xD Elnevettem magam...Olyan viccesen tud grimaszolni.Sóhajtottam egyet.

-Najó..legyen..Elmegyek veled..De!!-kezdtem neki,mielőtt örvendezne meg minden.

-Odafele beugrunk a mekibe,mert megkívántam a hamburgert..és ha nem érzem jól magam a party-n,akkor haza jöhetek!-szegeztem ki.Vigyorogva bólintott majd ki ment a szobából.Ez a party valami olyasmi lesz ahol csak hírességek lesznek..-.-' Mindig elrángat egy ilyenre.Szinte egész nap nem csináltam semmit/mint mindig/,csak a képet bámultam,de teljesen más dolgok jártak a fejemben.Kivételesen.Mikor Jerry bejött szólni,hogy készülődjek a party-ra visszaraktam az éjjeli szekrényemre a képet,és oda mentem a gardróbomhoz.Végig néztem a ruháimon.

-Milyen típusú lesz a buli!!??-kiabáltam ki hogy meghallja Jerry is.

-Ha azért kérdezed hogy mit vegyél fel akkor,öltözz lazán..vagy valami hip-hop-os cuccot kapj fel..töknyolc..-ment el a szobám előtt.

-Köcc..-és ki is kaptam a laza hip-hop-os nadrágomat ami barna volt,sok zsebes stb.Majd egy mintás pólót is,amire rá volt írva hogy 'Rock',elmentem a fürdőbe lezuhanyoztam stb,felkapkodtam magamra a fehérneműm,majd a kiválasztott ruhát,csak egy szájfényt raktam fel,utálom magam sminkelni.Majd előkerestem a fekete supra cipőm,felkaptam,majd láncokat lógattam le a nadrágomból.Az egyik nadrág száramat feljebb tűrtem,és így már is jobb volt.Belenéztem a tükörbe.Nem azért tényleg.De jól néztem ki.És nem vagyok ronda..de egós sem szal abba is hagytam.Gyorsan még megfésülködtem hátrakötöttem a hajam,csak a frufrumat hagytam oldalt.Felkaptam pár rockos karkötőt a kezemre,a másikra meg egy motoros kesztyűt és már kész is voltam.
Egész nap nem ettem semmit,csak egy kis kekszet,és már kezdtem éhes lenni.Még jó hogy Jerry megígérte hogy beugrunk a mekibe odafele.Mikor Jerry és kész lett el süllyeztettem az egyik zsebembe az IPhone-om,pénzt,stb,és mentünk is.

Michael sz.sz.:

"Hiányzol".Ez járt a fejembe miközben az egyik Dorina-ról,Donk-ról és rólam készült képet bámultam."És már 5 éve nem láttam,nem tudok róla semmit...belelehet őrülni.És ha valami történt vele?!Ha kórházban van?!Vagy már nem is él?!..Úristen Michael...miket hordasz itt össze?!Ilyenre gondolni sem szabad!!...király..tisztára megbolondultam...-.-'''

-Mr.Jackson!!Indulhatunk??-zökkentett ki a testőröm a gondolataimból.

-Ja,persze mehetünk!-hadartam zavartan és elindultam testőröm felé.Valami celeb buliba megyünk.A sofőröm kinyitotta a limó ajtaját,beszálltam és indultunk is.Oda fele beugrottunk egy mekibe,mert éhes voltam...meg kívántam a hamburgert!:$ Közben kiosztottam pár autógrammot a szemfüles rajongóknak,és mentünk tovább.