Michael sz.sz.:
Mikor oda értünk vagy 20 paparazzi,újságíró és interjús fogadott.Felvettem a napszemüvegem(halaszthatatlan kellék:P),majd kiszálltam.Amint ezt megtettem rögtön kérdésekkel bombáztak meg.
-Mr.Jackson!Mikor jelentik meg az új albuma?!
-Mr.Jackson!Ön és Madonna tényleg együtt vannak?!-ezen néztem egy nagyot,de nem foglalkoztam a többivel.Testőreim segítségével végre bejutottam a zenétől dübörgő helységbe.
-Michael!!-jött felém John(Landis).Ő rendezte a Thrillert,amit vagy 3 hete adtunk ki.
-John!-fogtam vele kezet.Beljebb sétáltunk,majd valami puncsos akármit ittam az asztal mellett.De semmi alkohol!!Csak puncs volt.Pont az italomat szürcsölgettem,mikor.....
Dorina sz.sz.:
Oda fele megettem a hambimat(milyen röhejesen hangzik:'D),majd 2 rágót dobtam a számba,és kiszálltunk.Pár paparazzi körénk gyűlt,de Jerry-t nem igazán érdekelte.(mondjuk nem értem.Csak menedzser.Mit kell fényképezgetni?xD) Mikor beértünk a dübörgő zene csapta meg a fülemet.Jó volt a hangulat.
-Iszok valamit!Jössz?!-kiabálta túl a zenét nagybátyám.
-Jaaa!!-válaszoltam vigyorogva.Beljebb kezdtünk menni,majd megálltunk egy asztalnál,aztán egy ismerős,kellemes,lágy de mégis férfias hangra lettem figyelmes.
-Dorina?!-hallottam reménykedő hangját.Rögtön oda kaptam a fejem.'Ez nem lehet igaz...'
-Dorina Fairy?!!-tette le kezéből az illető a poharát,már-már vigyorogva.
-Mikee!!!-visítottam szinte és a nyakába borultam.'Ez most egy álom?!Komolyan itt van?!Nem hiszem el.....'
-Úristen!!Dais!!(Déz...így szokott hívni néha..Dorina,Daisy,Dais...xD).-csak szorongattuk egymást mint két bolond,majd egy kicist eltolt magától hogy a szemembe nézhessen.Boldogságtól csillogó szemei az enyémet fürkészték..és az a mosoly..soha sem változik!:)
-Hiányoztál!!-mondta ki.
-Te is!!-majd megint a nyakába borultam.Az arcom nedves lett...az örömkönnyektől.
-Alig tudom elhinni...-mondtam halkan,de boldogan.
-Tudom...-egy puszit nyomott az arcomra majd leszálltam róla,még se nézzenek hülyének minket.-.-'xD.Csak vigyorogtunk.Majd kihúzta magát viccesen és:
-Hölgyem!Kijönne velem az erkélyre?!Ott nyugalmasabban tudunk elbeszélgetni!?-tette ki a kezét,jelezve hogy karoljak belé.Felnevettem,majd:
-Nem is tudom Uram.De mivel már több mint 5 éve nem láttuk egymást...Egye kukac!-folytattam a játékot és belekaroltam a kezébe.Elkezdtünk nevetni,miközben kifele tartottunk.'Ez hiányzott talán a leges-legjobban..a bolondozása,a humora..na meg persze a vigasztalása is,de...azt hiszem az 1.jobban.'Mikor egy kanapé féleség felé vettük az irányt,ekkor már egymás kezét fogtuk.(tényleg ne értsétek félre).Csak egy páran voltak kint,ők is csak iszogattak,beszélgettek.Már sötét volt.Mike leült és maga után húzott.
-Ülj az ölembe!-kérlelt aranyosan.Istenem..semmit sem változott.
-Nem tudom...vannak egy páran..és manapság félre értelmezik az ilyen dolgokat..még ha nálunk ez természetes is....-húztam a szám.
-Nem érdekel...-majd a derekamnál fogva az ölébe húzott.'Hát igen..mondom..semmit sem változott..:P'
-Tudod hogy milyen rossz volt?..-beszélt halkan,mintha magával beszélt volna,és a földet nézte.
-Micsoda?!-pontosabban nem értettem.
-Az hogy semmit sem tudtunk rólad..eltűntél...aggódtunk érted!-itt a szemembe nézett és magához ölelt.Csak egy mosollyal reagáltam.
-Sajnálom...de ti is nagyon hiányoztatok....-beszéltem a hajába,hisz még mindig ölelt.
-Sziasztok gyerekek!-huppant le mellénk Jerry egy pezsgős pohárral a kezében.
-Szia!-köszöntünk.
-Mike..ő itt a nagybátyám..-mutattam be,hisz Jerry régen nem velünk lakott,így nem nagyon ismerhették egymást.
-Nagyon örülök..-fogtak kezet.
-Szóval..végre találkoztatok,Dorina nagyon sokat,...hmm fincsíí!-nem fejezte be a mondatát,mert közben egy felszolgálónő(eléggé kihívóan öltözve),ment el előttünk egy tálca sütivel,Jerry meg utána.
-Most nem tudom hogy a csajra értette,vagy a sütire!-nevettünk.Jerry mindig is ilyen csajozós volt amúgy.Korához képest sok csaja volt már és van.
-Mit akart mondani?!-kérdezett meg Mike,de szerintem ő is tudta a választ.
-Ahogy ismerem szerintem azt hogy sokat gondoltam rád és Donk-ra..-néztem rá.Elvigyorodott.
-Főleg mióta.......-itt elhallgattam és lefagyott a mosoly a számról...'Michael nem is tudja még hogy anyáék már nem élnek...'Legszívesebben sírni kezdtem volna,de nem akartam Mike előtt,úgy hogy nem is tudja miről van szó...Láthatólag megijedt a tekintetemtől.
-Mi a baj?!-aggódott.Egyre jobban kellett már sírnom,így a könnyek már gyűltek a szemembe.
-Dorina....-suttogott elhaló hangon..
-Mi a baj?!-fejezte be.Megfogta a kezemet,és már is jobban éreztem magam.(erről beszéltem..) Erőt vettem magamon,kiszálltam az öléből és mellé ültem.(mert már eléggé sokan kezdtek el bámulni) Végig rajtam volt a tekintete.Lesem vette volna.Csak várta válaszom.
-Mike...-suttogtam elcsukló hangon.Michael ismerte anyát és apát,és sokszor volt hogy kiskorában ők vigyáztak rá.Meg szerette is őket.
-Anya és apa....meghaltak...-itt kitört belőlem a sírás,és a nyakába borultam.
-Tes...tessék?!-hitetlenkedett.
-Én....annyira ....saj..sajnálom!-dadogott.Hallottam a hangjában hogy elereszt pár könnycseppet.Ő mindig is ilyen volt és lesz.Nem fél az érzéseitől ahogy én sem.2 perc múlva lenyugodtam,és elengedtem Mike-ot.Fájdalmas képet vágott.'Húú..ha tudná hogy nem ez az egyetlen dolog ami azóta történt velem amióta nem láttam......' Kis időt úgy töltöttünk el hogy a földet néztük egymás kezét fogva,majd már kicsit kezdett kínos lenni ez a csend,így valamit mondanom kellett.
-Amúgy...miért vannak ezek a papírcsíkok az ujjaidon?-kérdeztem meg.Amúgy tényleg nem tudom.Lágyan felemeltem kezét és nézni kezdtem az említett kis papírcsíkokat ujjain.
-Tudod....diagnosztizáltak nálam egy bőrbetegséget,és így próbálom az ujjaimon elrejteni..-mondta.Itt rákaptam a fejem.Engem nézett.
-Milyen bőrbetegség?!-kíváncsiskodtam,és vissza néztem kezére.Jobban megnéztem és láttam hogy világosabb a bőre pár helyen.
-Vitiligó...-mondta ki.
-Sajnálom....-majd még mindig a kezét néztem.Mikor hirtelen ránéztem megint/vagy még mindig engem nézett.Zavaromban felkuncogtam.
-Mi az?!-kérdeztem meg.
-Tudod,annyira megváltoztál de még sem változtál...-ezen elnevettem magam.
-Ugye képben vagy hogy semmi értelme nem volt amit az előbb mondtál?!-jelentettem ki vigyorogva.
-Dorina vagy,tudod mit beszélek..-legyintett viccesen.Kicsi később:
-Úgy értettem,hogy...külsőleg sokat változtál,kivéve a szemed és a mosolyod...meg persze ugyan az maradtál aki.Humoros,vicces,és jó fej..-nevetve oldalba lökött..
-Én is így vagyok veled...-néztem rá.Még vagy fél órát beszélgettünk,mikor egy ismerős számra lettünk figyelmesek.Rögtön egymásra mosolyogtunk.A The Jackson Five-tól a Blame it on the Boogie kezdődött el!Imádtam ezt a számot.Sőt most is.És Mike ezt jól tudja.Felállt és a kezét nyújtotta arcán egy széles vigyorral.'Felkért táncolni...régen is rengeteget táncoltunk erre..' Mosolyogva elfogattam,és mentünk is befele.Mindenki táncolt és volt hogy valaki énekelt is.Mi is neki kezdtünk,ahogyan mindig is szoktunk rá táncolni.Sokat nevettünk közben.Mikor vége lett ittunk egy kis puncsot majd leültünk és tovább hülyültünk meg beszélgettünk.
Most így néz ki Michael:D : http://farm5.static.flickr.com/4040/4310084087_9d47b944ef.jpg
