Dorina sz.sz:
"Párnám" föl-le emelkedett.Michael mellkasán pihent fejem,és nagyjából ugyan abban a pózban voltunk,mint ahogy elaludtunk.Szorosan megöleltem.Most valahogy semmi másra nem vágytam,csak az ölelésére.De még sem kelthetem fel szegényt,azzal,hogy: Ölelj már meg kérlek!..xDD Kicsit se szedné le a fejem,hogy ezért felkeltem.Na jó.Talán tényleg nem szedné le,de nem akarok bunkó lenni.Így ahogy csak tudtam oda furakodtam hozzá.Próbáltam vissza aludni,de pár perc múlva Michael mozogni kezdett.Gondolom felkelt.És az állapításom be is bizonyult,mikor hátamat megsimogatta lágyan,majd a fejemre adott egy puszit.Mosolyogva emeltem fel a fejem,és néztem rá.Mikor meglátott elmosolyodott azzal az angyali,édes mosolyával,ami tiszta szívéből jött,és amit én annyira nagyon szeretek benne.
-Már fent vagy?-kérdezte meg mosolyogva.
-Ühüm...-bólogattam,közben feljebb csusszantam mellé.
-Jobban vagy már?-tért komolyabb témára,felkönyökölt,rám nézett,eközben szeme lejjebb vándorolt,nem voltam betakarózva.Egy enyhe mosolyt csalt arcára,majd vissza nézett a szemembe.
-Igen..Köszi..-csaltam egy mosolyt az arcomra,de ebben az volt a nehéz,hogy eszembe jutott Dylan.Elfordultam,kikeltem az ágyból,és kimentem a konyhába."Még is...mennyire szerethet engem,ha utánam jött,JAPÁNBA!!??..Mindegy..Vagyis nem..De..én akkor se szeretek belé újra,mert tönkre tett.Aljas kis féreg..Bár ..nem tudom eldönteni hogy most,tényleg szeret,vagy csak...az a baja hogy..másé vagyok...és mást szeretek?Ez rejtély számomra." Leültem az egyik bárszékre,könyökölve fogtam fejem,mindkét kezemmel,gondolkodva.Majd egyszer csak egy kéz érintette meg a hátam,majd abban a pillanatban meg is ölelt hátulról.Tudtam, hogy Michael az.Természetesen felismertem az ölelését.(Meg különben is,rajta és rajtam kívül senki nem volt a házban,de mindegy.xDD)
-Minden rendben van?-ölelte át kezeimet is,és a nyakamhoz tette fejét.
-Igen..-sóhajtottam.
-Nem úgy látom.Mond el...!Dylan a baj?-hangja lágyan csengett,bár a fájdalmat is éreztem benne.Nem szeretem ezt mondani,mert mások azt hinnék vissza élek vele,és egoista vagyok,de szerintem ez egy igazi kapcsolat,ami Michael és köztem van.És igaz az a mondás: "Ha mosolyogsz,veled együtt mosolyog,ha nevetsz veled együtt nevet,ha sírsz veled együtt sír,ha valami bánt,hagyja hogy megosszad azt vele..!"..Szeretem Őt.Michael az életem.És ...áh..Elmondhatatlan hogy mennyire hálás vagyok neki ezért.
-Mondhatjuk...-suttogtam fájdalmasan,de elgondolkozva.Erre már nem válaszolt,csak nyomott egy puszit az arcomra,és elengedett.
-Elmegyek,felöltözöm..Mindjárt jövök!-ment be a szobába.
-Oké..-suttogtam,szerintem meg se hallotta,nagyon elvoltam gondolkozva.Még bambulva ültem,hirtelen kopogásra lettem figyelmes.Rögtön ránéztem az órára,mennyi az idő.7 óra 56 perc."Ki lehet az ilyenkor??" Gondoltam magamban.Egy szál lenge,gombos pólóban,és egy francia bugyival,elindultam az ajtó felé.Kinyitottam,bár a látvány nem nagyon nyűgözött le.Dylan állt az ajtóban,kész "macsósan",és végig bámult rajtam.
-Te mit keresel itt??-vágtam oda neki rögtön mérgesen,de vissza fogottan.
-Figyelj..!Tudom hogy utálsz...-itt félbe szakítottam.
-..mindennél jobban..!-mondtam neki szúrós szemekkel.Sóhajtott egyet.
-Tudom..!-vakarta meg tarkóját."Csak nem megbánta amit tett??-.-" Néznék nagyot,azt hiszem."
-De..megbántam.Szeretnék bocsánatot kérni,és...elmondani,hogy..Én pedig mindennél jobban szeretlek.!!-nézett mélyen szemeimbe.
-Hagyjál békén..!-vágtam oda neki,sziszegve,szúrós szemekkel.Azt akartam hogy erősnek,és határozottnak lásson,hogy még kicsit se merüljön fel benne,hogy én is szeretem,ami persze nem igaz.Láttam rajta egyre türelmetlenebb.Jobb kezével oda nyúlt,az én kezemhez,és magához húzott.Megijedtem.Ezt erőszakosan csinálta.
-Tudom hogy te is szeretsz..Ne tagadd!!Gyere vissza hozzám...kérlek..!-nyögte oda azt az utolsó kis szót.
-Engedj el..!-mondtam neki,kicsit ijedten.
-Addig nem....-nem tudta befejezni,mert Fred,a biztonsági őrünk jelent meg,a másik oldalról meg Michael."Na ez ütős kis menet lesz..!" Gondoltam.
-Valami gond van Ms Fairy?-állt Dylan mellé,szigorúan.
-Mi folyik itt?-majd mögülem Michael.
-Fred..Kérem!-nem kellett többet mondanom.Leszedte rólam Dylan-t,én meg hátrább álltam.Michael megfogta karomat.
-Jól vagy?-aggódott.Hát persze.Michael nem is ismeri Dylant,még sose látta,nem tudja hogy ő volt az.
-Köszönöm Fred!-mondtam oda a biztonsági őrnek,aki már elhurcolta Dylant.Bólintott egyet.
-Persze..-válaszoltam Mike-nak.
-Ki volt ez az alak?-értetlenkedett.Rá néztem,fájdalmas szemekkel.Rögtön tudta.Vagyis leesett neki.
-Ugye..nem az a Dylan?-beszélt halkan.Ráharaptam alsó ajkamra,elnéztem,és bementem,"válaszul" hogy de.Hirtelen nagy csend lett.Vissza néztem,és Mike sehol,ajtó ugyan úgy nyitva.Megfordult a fejembe sok minden.Majd kifutottam gyorsan.Azt láttam,amit nem nagyon akartam.Michael futva közeledett az elhaladó Dylan felé,Fred meg a kocsinál állt,nekik háttal gondolom nem vette észre őt.Úgy megijedtem.Michael lágy,kedves,félénk,visszahúzódó,imádni való ember,de tud durva is lenni,ha nagyon akar,ezért is pánikoltam be.
-Fred!!!!!-kiabáltam,gyorsan oda kapta hozzám a fejét,mutogattam Mike felé,majd oda is oda nézett,és nagy,de azért erős testével futni kezdett a fiúk felé,ahol Michael épp' beérte Dylan-t.Fred is tisztában van azzal,amivel én,Mike-al kapcsán.Nem nagyon foglalkoztam azzal milyen ruha van rajtam,vagyis hogy mi nincs,mint az őrült futottam feléjük,Michael-t lenyugtatni."Minek játssza az apa szerepet??Vagyis inkább a pasi szerepet??Mindegy..." Mezítelen lábammal,úgy futottam a kövön is,mintha lenne rajtam papucs.Majd mikor az aszfaltra értem,persze könnyebb dolgom volt.Michael már épp' lökdöste Dylan-t,és "beszólogatott" neki.Akkor láttam Michael utoljára ilyennek,amikor 16 évesen zaklatott egy fiú,és Jermaine-el rendezték le,akkor is ugyan ilyen volt bátyjával.
-Michael!!!-próbáltam lefogni,ahogy Fred is,bár be kell látnunk,nem volt könnyű dolgunk,hisz Michael-ről van szó,és akár hiszed,akár nem...erős...ahogy az akarata is.
-Michael csillapodj!!-fogtuk vissza Fred-el,ezúttal sikerrel.Én Michael vállait nyomtam hátra,Fred meg tartotta,ne tudjon kiszabadulni.Michael előtt álltam,Dylan meg mögöttem volt.Mike rám nézett,szemében a düh,és féltés lángjai.
-Jól van.Nyugi van haver!-szólt be flegmán Dylan a hátam mögül.Felé fordítottam fejem.
-Jól van,ellehet kussolni!!Menj haza!!-mint egy kutyának.Michael egy enyhe mosolyt csalt arcára beszólásom miatt,majd átölelt.Dylan féltékenykedve nézett minket,közben próbálta álcázni.Mikor elengedtük egymást,hátra néztem,de Dylan már vagy fél km-re volt tőlünk.Elment.Sóhajtottam egyet,majd Mike összekulcsolta kezünket,és elindultunk a ház felé,de leesett hogy én egy szál francia bugyiban,és egy lenge kis hálóingben vagyok.Hirtelen elengedtem Michael kezét,és futni kezdtem,be a házba.Onnan be a szobába,és a szekrényhez.Elővettem egy hip-hop-os gatyát,és egy mintás lila pólót,fehérneműt,és bevonultam a fürdőbe.Ledobtam magamról ami rajtam volt,és a zuhanyzóba léptem.Megnyitottam a vizet,és hagytam hogy testem minden kis négyzetmilliméterét benedvesítse.Megmosakodtam a gyümölcsös tusfürdőmmel,lemostam magamról,elzártam a vizet,és kiszálltam.Megtörölköztem,felkaptam magamra a piros fehérneműt,majd a kiválasztott cuccot,megfésülködtem,egyebek.A fejem már nem fájt,jobban is voltam.Próbáltam elfelejteni Dylant....Mikor kész lettem,ki mentem.Mike az ágyon feküdt tv-t nézve.Oda kapta hozzám a tekintetét.Majd elkeseredett fejet vágott,mikor végig nézett rajtam.
-Aaaa...Pedig reménykedtem,hogy törölközőbe jössz ki..-poénkodott.Felnevettem,majd oda mentem a szobai cipős szekrényhez,kinyitottam,kiválasztottam egy kék SUPRA-t,felvettem,(megjegyezném,Michael végig engem nézett) oda mentem az ágy széléhez,feltettem a bal lábamat,és felhajtottam a szárát,ahogy ennek a gatyának szokták.Elég hip-hop-osan néztem ki,és én ezt szeretem,nekem ez az igazi énem.Nem az a habos-babos,kis rózsaszín,elkényeztetett valami...És még táncolni is tudok,na ezt adjátok össze!;) Rámosolyogtam a még mindig engem bámuló Michael-re,és kimentem.A konyhát vettem célba,mert éhes voltam.Kinyitottam a hűtőt,majd hosszú gondolkodás után,kiakartam venni a szalámit,vajat egyebeket,de ekkor Michael ölelt át hátulról,és elég meg ijedtem,ugrottam is egy nagyot.De mikor rendesen átölelt,megnyugodtam.Nyakamba belepuszilt,(szokásához híven),majd oda tette fejét.
-Ne ijedezz!Nem eszlek meg!-nevetett rajtam.Elmosolyodtam.
-Ki tudja...-jelentettem ki halkan,poénból.Felnevetett,majd megcsókolt.Nem kellett várnia,rögtön visszacsókoltam.
