Dorina sz.sz.:
Evés közben rengeteget hülyéskedtünk és nevettünk.Tito annyira megváltozott.Persze a többiek is.De Tito annyira..aranyos lett.'Huppsz..bocsi..ez kicsúszott..:$' Mikor befejeztük az evészetet,elég meleg volt.Jan és én egyszerre szólaltunk meg.
-Baromira meleg van!-ezen elnevettük magunkat.A fiúk vigyorogva egymásra néztek.Vagyis mindegyik vigyorgott,de Michael és Tito néztek egymásra.Kicsit megijedtem,tudtam mit jelent ahogy Donky is.De mire menekülni kezdtünk volna a fiúk nekünk támadtak.Vagyis engem Michael kapott fel,Donk-ot meg Tito,és elindultak velünk a medence felé.Nevetni kezdtek mindannyian.Csak mi sikongattunk.
-Michael!!Tegyéééél leee!!!-ordibáltam.
-Tito!!Most azonnal rakjál le!!-majd Janet.Csak nevettek.
-Michael Joseph Jackson!!Ha nem teszel le most azonnal,neked annyi.!!-ezen nagyot nevettek.De addigra oda értek velünk a medencéhez,és megálltak majd ránk néztek,de még mindig az ölükben voltunk.
-Melegetek van?Ezen segíthetünk!-szólalt meg Michael ördögi vigyorral a képén,és még sikítani sem lett volna időnk,mert abban a pillanatban beledobtak minket.Donk-al egyszerre löktük fel magunkat a felszínre levegőért.A fiúk mind a medence szélénél nevettek.
-Húú...Nektek annyi!!-mondtam mérgesen,bár igazából jól esett kicsit megmártózni.És láttam ugyan ezt Janet-en is.Még a vízben voltunk.
-Mond Mike!Minek kérdezted meg evés előtt azt hogy hoztam-e fürdőruhát,mikor ez titeket nem nagyon akadályozott meg abban hogy ruhástól beledobjatok..?-néztem kérdően,majd felnevettek.
-Csak udvariasságból kérdeztem!-poénkodott.Ezen a mi szánk is egy enyhe mosolyra húzódott.
-Marha udvarias vagy komolyan mondom!...-mondtam halkan,direkt úgy hogy csak Janet hallja.De sajnos nem csak ő hallotta.Mindenki.És Michael "megsértődött" .De nem bírta sokáig nevetés nélkül.Neki nem megy ez annyira!:P Mármint csak előttem nem tudja leplezni az érzéseit.Ki akartunk szállni a vízből,és nehezen ment,de a többiek segíteni nem akartak csak nevettek.Rájuk néztünk.
-Udvarias,mi?Azt nem akarjátok megtanulni,hogy : "segíteni a lányoknak kimászni a vízből,mert csupa vizesek és nehéz kijönni"?Hmm?..Nem..hát oké...-beszéltem szinte magammal,és nagyot ugrottam hogy kitudjak jönni.De nem sok sikerrel.Sőt.Bevertem a lábam az egyik csőbe és zsibbadni kezdett.
-Áuu!!-ordibáltam,mert nagyon fájt.Láthatólag mindenki megijedt.Oda jött Tito és Michael is.Megakarták fogni a kezemet hogy kihúznak de nem engedtem.
-Hagyjatok!Nem kell a segítségetek!-durciztam.Meglepve néztek rám.Elég vicces fejet vágtak,de nem engedhettem meg magamnak hogy nevessek.Magam akartam kiszállni a medencéből.Donk-ot már kihúzták a többiek.Vagy 3× nekiugrottam hogy kitudjak jönni,de nem ment.A skacok csak nevetve néztek.Jót szórakozhattak rajtam.Néha én is felnevettem a szerencsétlenségem miatt.Mikor már 5×re sem tudtam kimászni a vízből,ránéztem Mike-ra és Tito-ra bociszemekkel.Mindenki nevetni kezdett mert értették mit akarok ezzel.Oda jöttek és kihúztak a vízből.Nevetni kezdtünk.
-Köszi..-köszöntem meg nekik.Majd egy mozdulattal belelöktem mindkettőt.Felnevettünk mikor felszínre értek.
-Na milyen érzés??-cukkoltam őket.Egy nagy vigyor kerekedett arcukon és kiszálltak.Rohanni kezdtek felém.Nagyon megijedtem.Elkezdtem én is rohanni amerre csak láttam,de két kéz ölelte át a derekamat.Michael volt az.Összerezzentem.Nevetni kezdtünk.Majd Tito is megérkezett és csikizni kezdtek.Már lassan röhögőgörcsöt kaptam amikor megmentettek!xD.A skacok voltak azok.Imádom hogy mindig mellettem állnak ki.:P Ebből a kis játékból már verekedés lett.De persze nevetéssel,mókával kísérve.Csak játszottunk.Észre sem vettük hogy az idő mennyire elszállt.Már kezdett sötétedni.És már hűvös is volt.
Michael sz.sz.:
Nagyon elrepült az idő.Arra eszméltünk hogy már kezd sötétedni és már nagyon hűvös van.A szúnyogok is megérkeztek.Mivel sokszor lökdöstük egymást a vízbe,csurom vizesek voltunk.Főleg a lányok.Kicsit aggódtam,mert mi még oké,mert hosszú nadrágban,max térdnadrágba voltunk,de ők mindketten trikóban és egy szál shortban.
-Srácok!Be kéne menni!-szólaltam meg,és aggódva a lányokon végig néztem.Értették a célzást és be is mentünk.Először ittunk.
Dorina sz.sz.:
Mikor bementünk,a konyhát vettük célba mert szomjasak voltunk,majd elindultam Donk-al átöltözni.Várjunk csak..átöltözni.Hol a francba.Ez a ház akkora hogy ellehet veszni benne.Meg nem is tudom hova vitték a cuccom.
-Hol van a bőröndöm?-kérdeztem meg Janetet hát ha ő tudja.És szerencsére tudta is.
-A fenti szobába.Én is abba a szobába vagyok.-vigyorgott.Vissza mosolyogtam.Mikor felértünk a szobába amit Jan mondott,már minden csupa víz lett!xD Nagyon szép szoba volt.Mondjuk ebben a házban ..akarom mondani birtokba minden gyönyörű szóval nem számíthattam egy fehér falas,egy ágyas szobára ahol a földön egy matrac van hogy azon aludjon egyikőnk,és a szoba csak akkora hogy épp elférjünk benne..xD.Ez épp az ellenkezője volt.Citromsárga fala csak úgy ragyogott,és ez a szoba akkora volt mint az én otthoni szobám 3×osa.Volt benne minden.Szekrénytől kezdve,vázákig.Minden.Bútorok csoda szépek voltak.És külön fürdőszobánk is volt erre a pár napra.Két ágy volt.De ha jól láttam mindegyiket kilehetett húzni több személyesre.Piros áttetsző függöny,és vörös sötétítő.Volt erkély is.Az is hatalmas volt,és a kilátás elkápráztató volt.Az egész Neverland-et láthattuk.Vagyis csak a parkos részét.A vidámparkos,játszóteres részét,ahol tele van fákkal,virágokkal,és medencékkel.xD.Csoda szép volt.Főleg hogy mind estére ki voltak világítva.
Megláttam a bőröndöm és oda mentem.
-Te már pizsibe öltözöl?-kérdeztem meg Donk-ot,aki szintén a bőröndjénél volt.
-ŐŐ..Aham..-mosolygott.Jó.Akkor én is.Mondjuk ahhoz képest meleg volt,nem arról volt szó.Csak csurom vizesen kint este,kicsit más minthogy itt bent vagyunk a meleg "kis" házban.Így egy rövidnadrágot vettünk elő mind a ketten,és egy sima pólót.Nevettünk egyet mert a pólónk teljesen ugyan olyan volt.Először Janet vonult be a fürdőbe lezuhanyozni,meg egyebek,majd én is.Lekapkodtam a vizes ruhát ami egy kicsit nehéz volt.Megnyitottam a jó meleg vizet és alá
álltam.Megmosakodtam,kiszálltam megtörölköztem,elvégeztem még a többi teendőimet is,felöltöztem és kimentem Janet-hez.Az ágyon ült és nézte a tv-t.Várjunk csak.Nem is láttam eddig hogy van tv.Na mindegy.xD.Ledobtam magam mellé,és beszélgetni kezdtünk,de úgy döntöttünk kipakoljuk a cuccainkat.Mikor végeztünk elégedetten dőltünk le az ágyra.Kis idő múlva valakik
kopogtattak.
-Gyere!-szólaltunk meg egyszerre.A fiúk nyitottak be szintén már pizsamában,vigyorogva.Becsukták az ajtót.
-Látom berendeztétek a szobát.-vigyorgott Mike miközben körbenézett.Mosollyal a szánkon bólintottunk.
-Akkor..úgy lesz,hogy ez persze a ti szobátok lesz,a fiúk meg külön szobában lesznek.-mondta.De a fiúknak nem tetszett.
-Jajj ne már Mike!!-nyafogtak.
-Tök régen láttuk egymást..
-Ja!-egyezett bele a többi.
-És különben is,régen mindig egy szobában...sőt egy ÁGYON aludtál Dorina-val..-nyafogtak még mindig.
-Azt én nem mondtam hogy én is külön szobában leszek.Csak azt hogy ti!-poénkodott.Ó..már értem.xD Donkyval felnevettünk,a fiúk meg durcisan néztek rá.
-Jól van..csak vicceltem.Ha a lányoknak nincs kifogásuk ellene,aludjunk egy szobában.Mondjuk ebben..ez több személyes..-ránk nézett Mike.Gondolom a beleegyezésünket várták.Egymásra néztünk.
-Megbeszélés!-mondtuk egyszerre tök komoly hangon.Eléggé furán nézte ránk,de mi elfordultunk és beszélgetni kezdtünk halkan ne hallják a többiek.Mikor megbeszéltük a dolgot,felálltunk a helyünkről,és oda léptem a többiekhez,majd belekezdtem.
-Mivel oly módon bántatok velünk,de ennek ellenére jól éreztük magunkat.Hangsúlyozom:Csak a végénéél!!..Nem is tudjuk..Annál maradtunk hogy a válaszunk: NEM!-mondtam nekik.Meglepetten néztek ránk.Igazából csak hülyéskedtünk.Imádjuk egymást szivatni.
-Mi??-szólaltak meg egyszerre.Istenem..látszik hogy van közük egymáshoz.xD Alig tudtam a nevetést vissza tartani,de mivel Donk és én jó színészek vagyunk,sikerült.Majd komoly képpel bámultam rájuk,főként Mike-ra aki még jobban megvolt lepve a dolog miatt.Majd egyszerre Donkból és belőlem kitört a röhögőgörcs.Ekkor esett le nekik,de ők is csak nevettek.
-Istenem..ez jól esett..-mondtam Janet felé nevetve.
-Ja!És láttátok volna a képeteken mikor Daisy bejelentette hogy nem aludhattok velünk.Mekkora show volt!-mondta Janet szintén nevetve,majd lepacsiztunk egymással.A fiúk csak mosolyogtak rajtunk.Kifújtuk magunkat,majd kitaláltuk hogy Monopolyzunk.Mikor mindent előkészítettünk hozzá,játszani kezdtünk.Játék közben nevettünk sokat,de még is...olyan feszültnek éreztem magam.Mintha már nem lennék közéjük való.Ez volt a leges legelső ami beugrott.És szerintem tényleg ez volt az.Miközben játszottunk tényleg feszült volt a hangulat.Már nem bírtam tovább.Szinte fizikailag majd nem megfullasztott ez az
egész.'Muszáj kimennem innen.Muszáj,különben megfulladok!' járt a fejemben."El kéne mondanom valakinek..muszáj,különben még rosszabb lesz az egész." És persze Janet volt az akinek elakartam mondani.Mindig ő a leges-legelső akinek
el kell hogy mondjak valamit.Az arcomra is már kezdett kiülni ez a dolog,és láttam hogy már páran észre is vették,de nem szóltak.Végül már nem bírtam.Nem érdekelt semmi,csak hogy elmondjam Janet-nek.Felpattantam elindultam az ajtó felé és vissza néztem.Mind engem néztek meglepődve.De nem foglalkoztam velük.
-Jergenergett.Bergeszérgélhergetürgünk kirgint ergegy kirgicsirgit?(Janet.Beszélhetünk kint egy kicsit?)-azért így mondtam mert ezt kizáróan CSAK Janet érti a fiúk nem.Régen is mindig így szivattuk őket ha ott voltak,így beszélgettünk,és ők ezt nem értik.Janet ijedten felpattant a helyéről.Tudta hogy baj van.
-Pergeszerge!(Persze)-mondta majd kimentünk.Az egyik szomszéd szobába mentünk át,a többiek ne hallják mit beszélünk.Becsuktam az ajtót.
-Valami baj van?-kérdezett rá félve.Rá néztem szomorúan.
-Igen...-ültem le az ágyra.
-Mond!Mi bánt?-ült le mellém,és átkarolt,mint egy anya vagy egy nővér.(Igaz én idősebb vagyok de mindegy..)
-Az..az hogy,..Kérlek ne nézz hülyének,de úgy érzem..már nem vagyok...nem vagyok közétek való.-böktem ki.Janet arcára értetlenség ült ki.
-Miket beszélsz??-"szidott le".Sóhajtottam.
-Olyan..olyan feszültnek éreztem magam játék közben ,hogy már majd nem fizikailag fulladtam meg.Muszáj volt elmondanom,ne haragudj!-öleltem át.
-Ne mondj butaságokat.Te mindig is közénk tartozol!!Semmi nem állhat közénk!Értetted??-mosolygott már-már a végén,de persze biztató mosoly volt.Annyira szeretem Janetet.Benne ez a legjobb.Bármit elmondhatsz neki,és ha úgy véli ez nem igaz,akkor szép "beszédet mond"..Nagyon szeretem.De még is..Még mindig így éreztem.
-Haza..Haza megyek.-jelentettem ki,bár ahogy mondtam éreztem nem vagyok benne meggyőződve hogy kéne,de még is.Szóval..komplikált.Egyik felem azt súgja menjek,a másik az ellenkezőjét.
-Mi??Dehogy mész!!Figyelj..-ült oldalra hogy szemben legyen velem,és megfogta a kezem.Rá néztem,vártam mit mond.
-Lehet néhányan megváltoztunk kicsit,és ezért van egy kis feszültség.De soha az életben nem szakadunk el egymástól,mint ahogy az elmúlt 4 évben!Soha.!.nem szabad.Mi egy nagy család vagyunk.És te is közénk tartozol,még ha te úgy véled nem így van.Mi így gondoljuk,és ha megint úgy elveszítenénk téged,akkor az egyik családtagunkat veszítenénk el újra.A testvérünket,érted??-beszélt halálosan komolyan.Már majd nem könnyeztem ettől a beszédétől.Meghatott,és elhittem neki.Meggyőzött.Szorosan megöleltem.
-Köszönöm!!-nyögtem ki.
-Szeretlek!-mondta mint a testvér a testvérnek.;)
-Gyere menjünk vissza.A skacok már biztos aggódnak.-felálltunk.
-Jó de előbb elmegyek iszom egy kortyot..-mentem lefele a konyhába.Nagyjából már tudtam hol van a konyha.Ittam egy pohár vizet,és elgondolkoztam azon amit Janet mondott."Mi egy nagy család vagyunk.És te is közénk tartozol...." Szép lassan vissza indultam a szobánk felé.Mikor benyitottam az összes szem rám szegeződött kivéve Janeté.Furcsa volt a dolog.Mindegyik ugyan úgy nézett,amikor beugrott,és hirtelen a bujkáló Janet-re néztem.
-Elmondtad nekik??-szegeztem fel a költői kérdést.
-Kiszedték belőlem!-mutogatott a fiúkra.'Oh..ez remek.Legszívesebben most elfutottam volna,de beelőztek." Oda jöttek hozzám mindannyian.
-Hogy gondolhatsz ilyet??-hangzott el Mike szájából szomorúan.
-Igen..te közénk tartozol!Ne járjon ezen az agyad.
-Igen!-egyezett bele a többi amit Jackie mondott.Elmosolyodtam és Michael-nek támadtam.Vagyis megöleltem,amit persze rögtön viszonzott.Majd egy közös ölelés kerekedett belőle.
-Szeretlek titeket...-mondtam halkan.
-Mi jobban..-hallottam Mike hangjában hogy elmosolyodik.Nyomtam az arcára egy puszit majd vissza ültem Janet mellé.Ők is így tettek.De mikor rá néztem a bábukra meg minden...Kicsit fura volt.
-Az én bábum nem itt volt!!-mutattam rá,és felnéztem a fiúkra.Hisz vagy 5 megállásnál hátrébb volt most a bábum.Michael,Jackie,Tito,Marlon és Jermaine nevetni kezdtek.Óh..szóval Randy a bűnös.Mosolyogva rá néztem.Épp bujkált
előlem,ahogy Janet amikor bejöttem.Felnevettem.Össze kócoltam a haját,és a játékra néztem.Mikor vége lett,elpakoltuk a társast.Majd vissza ültünk egy körbe ahogy eddig is.Mike dúdolgatni kezdte az egyik számát,amit kifejezetten imádok..A Best Of Joy-t.Ránéztünk vigyorogva és a következő pillanatban már hangosan énekelte.A végére becsatlakoztunk mi is.Egymás kezét fogva dőltünk balra-jobbra énekelve.Imádom ezt a számot.Michael az egész szám alatt szinte csak rám nézett.Éreztem hogy ezt a dalt most leginkább nekem szánja,azután a kis félre értés után.
A végén közösen megöleltük egymást,majd Jackie és Tito hoztak fel rágcsálni valót.Enni kezdtük ezeken,miközben ökörködtünk.Egyszer Tito félre nyelt.De vicces volt.Már nem azért tényleg.A végén jót nevettünk vele együtt.Én Michael és Tito mellett ültem.Eléggé furán éreztem magam,de nem tudom miért.
-Amúgy Mike kell menned valahova a héten?-kérdezte meg Jarmaine.
-ŐŐhm..Hát igazából csak annyi hogy holnapután egy dedikálásom lesz,de semmi több.-mosolygott.Kicsit még beszélgettünk.Elővettük a laptopomat,vissza ültem a helyemre és a google fordítóba minden hülyeséget beírogattunk,mint pl.: A japánok hogyan mondják azt hogy Michael Jackson,és meghallgattuk.Végig röhögtük az egészet.Majd Mike megszólalt.
-Szerinted jelent magyarul valamit a nevem?-kérdezett meg.
-Nem tudom,de mindjárt kiderül.-átállítottam a célnyelvet magyarra,beírtam hogy Michael Jackson.De semmi.
-Semmit..-jelentettem ki viccesen.
-És a tiéd?-kérdezte meg Tito.Beírtam a nevetem.: Dorina Fairy.Majd valami ki volt írva.Elolvastuk.: Tündér.Kicsit meglepődtem.
-Tündér?Ez milyen jó!Mostantól úgy foglak hívni hogy Tündérem!-kacérkodott viccesen Michael.Felnevettünk.Hirtelen megjelent egy kis ablak.Valaki írt nekem.Msn-en.Megnéztem.: Dylan...Francba..Megnyitottam.A többiek csak nézték.Ez volt az üzenet: Szia Baby!Holnap nem érsz rá este?..és egy ilyen nyálas hangulatjel.Kicsit megijedtem.'Csak hogy ne maradjatok le,Dylan az egyik "expasim". Szakítottam vele egy dolog miatt.De az ő tudatában még mindig az van hogy együtt vagyunk.Nagyon erőszakos,és perverz.Utálom.Kár hogy nem gondoltam erre akkor amikor jártam vele.' Michaelék furán néztek.Nem vagyok fent gyakran msn-en,és Dylan neve még mindig így állt: Dylan(L)(L)(L)
-ŐŐ...-gondolkodtam,mert elég kínos volt a helyzet.Majd felálltam és a szemben lévő székre ültem,szembe velük,hogy ne lássák amit írok.Írni kezdtem,de már égett az arcom a pirulástól,hisz végig éreztem a tekintetüket rajtam.Ezt írtam: Dylan!Ne szólíts Baby-nak,mert nincs közünk egymáshoz!Utállak és utálni is foglak..Az életemet tetted tönkre amit tettél velem!Gyűlöllek!!..majd elküldtem és kijelentkeztem,lecsuktam a laptopot.
-Terge nergekerged vargan pargasirgid??(Te neked van pasid?)-szólalt meg Janet.
-Nirgincs.Őrgő nergem arga pargasirgim.Orgokérgé?(Nincs!Ő nem a pasim.Oké?)-válaszoltam.
-Mi lenne ha úgy beszélnétek hogy mi is értsük?-szólalt meg egy kicsit dühösen Mike.
-Igen mondjuk!Az jó lenne!-egyeztek bele a többiek.
-Dorina.-fordult hozzám.
-Neked...van barátod?..És mi erről miért nem tudunk?-szólalt meg Michael kicsit csalódottan.
-Nem.Félre értitek.-mondtam az igazságot,de leintettek.
-Miért nem mondtad?-támadtak le megint.
-De én...-kezdtem volna neki,de megint közbe vágtak.
-Azt hittem ennél jobb a kapcsolatunk..-folytatták.
-Az is!Higgyétek el.Azért nem beszéltem róla..mert...mert nem lényeg..ő nem a barátom.!-álltam ki az igazamért.
-Oh..szóval nem lényeg.Legközelebb lelőnek és azt fogod mondani nem lényeg ezért nem mondtam??Vagy mi?Igaz is..mert mi nem értenénk meg!!-kapta fel a vizet Mike.Ez fájt.Nagyon fájt.Még sose beszélt velem így.Mike arca hirtelen megváltozott.Gondolom elért az agyáig amit mondott nekem.Ahogy letámadt.Már épp sajnálkozni kezdett volna amikor én könnybe lábadt szemmel kirohantam a szobából."Ez tényleg fájt..főleg a hasonlat.És ahogy leordította a fejem...nem is tudja miről beszél.Nem engedte hogy elmondjam amit akartam...még soha az életben nem beszélt és viselkedett velem így...' Sírva kirohantam az udvarra.Egy
menedékre vágytam.Kiskoromban is volt mindig egy titkos helyem,hogy ha megbántottak,vagy hasonló eltudjak rejtőzni és gondolkodni tudjak.Egyedül.Ahol a nagy óriáskerekek és hinták voltak,megpillantottam egy kis lyukat ahol épp belefértem."Ez jó lesz..eldugott és beférek.." Gondoltam magamban.Beültem oda.Igazából nagyobb volt mint hittem.Hisz nagyon nem láttam semmit mert már sötét volt,és csak a játékok lámpái világítottak.Sírni kezdtem.Magányra vágytam és Janet-re.De nem mehetek vissza.Nem telt el 1 perc már hallottam hogy Michael kiabál:
-Daisy!Dais!Dorinaa!!Hol vagy??-kiabált.A hangja víz hangzott.
-Dorina!!Kérlek!Ne haragudj....-a végét már halkabban mondta de én hallottam.Nem érdekelt.Csak sírtam,és próbáltam nem úgy hogy hallja.De én viszont egyre közelebb hallottam lépteit.
-Dorina!-mondta ki a nevem,mikor meglátott.Beült mellém.Nem néztem rá.Csak felhúzott lábaimat összekulcsoltam kezeimmel és a fejem meg ráraktam és sírtam.
-Kérlek ne haragudj rám...nem akartam..-mondta halkan.De nem reagáltam.Sóhajtott egyet.Ez amolyan "hogyfogokebbőlkimászni"sóhaj volt.A következő pillanatban éreztem hogy átkarol.Nem érdekelt.Nem akartam vele beszélni,és látni se.
-Kérlek bocsáss meg nekem..-mondta megint,majd az államnál fogva oda fordította a fejemet maga felé.
-Miért borultál ki ennyire?-ez a kérdés.Teljesen normálisan,bűnbánóan kérdezte de én akaratom ellenére is neki estem.
-Hogy miért?!!Talán azért mert nem hallgattál végig,és nem tudod hogy mi van a háttérben!!-ordibáltam,de megbántam.De szerencsémre nem lett dühös,csak elnézett.
-Miért..mi van a háttérben?-kérdezte meg.Még jobban sírni kezdtem,de nem engedtem hogy hozzám érjen.
-Kérlek..mond el..-kérlelt aranyosan és halkan.Erőt vettem magamon,és neki kezdtem.
-Dylan az expasim.Nagyon erőszakos.És azt akarta hogy feküdjek le vele,de én nem akartam.Így erőszakolni kezdett.-itt végig folyt az arcomon 2 könnycsepp.Nem néztem Michael-re,csak előre,és arra figyeltem hogy úgy mondjam el a dolgot ahogy történt.
-A végén már túlságosan bevadult.Kétségbeestem.Féltem.Sikongattam.De semmi.Folytatta.Végül kifogytam az erőből és már szinte nem voltam magamnál,így csinálhatott velem amit akart.Másnap meztelenül ébredtem.Dylan a kanapén ült.Egyszerre féltem,és dühös voltam.Neki estem hogy hogy mert velem ilyet csinálni,meg minden,és amikor elő álltam neki azzal hogy bemegyek a rendőrségre,előkapott egy pisztolyt....és lelőtt..-miközben meséltem lejátszódott az egész a fejemben újra mint egy kisfilm.És egyszer csak "durr".Lelőttek.
-Lelőtt,és mikor már felébredtem a kórházban voltam.Anya és apa ültek mellettem.De emlékszem...pontosan emlékszem hogy amikor elköszöntek,mert csak azt várták meg hogy felébredjek,mert dolgozniuk kellett,elmentek és nagy fájdalmat éreztem a hasamba.Ekkor bejött a nővér és elmondta hogy mi történt velem.Azt mondta : A hasamba lőttek,közvetlen a méh mellett.Belsővérzésem lett.2 hónapon keresztül küzdöttek az életemért.Mert két dolog is veszélyben volt.Az életem és a méhem.Ha nem sikerül megmenteni a méhem akkor nem lehet gyerekem soha.De azt mondták az életem fontosabb.De végül mindkettőt megmentették.Majd a hosszadalmas műtétek után még 1 hónapig kellett bent maradnom.De ez az egy hónap volt számomra a pokol..mert közölték velem,hogy a szüleim meghaltak...Sírni kezdtem majd valami szúrást éreztem ott ahol műtöttek.Kiderült hogy elpattant egy ér.Nagyon fájdalmas,hosszú időt töltöttem a kórházban.-itt már sírtam.Michael átölelt.Nem szólalt csak szorított magához.
-Nem tudom mit csinálnék hogy ha ezt nem élted volna túl...-hallottam hogy zokogni kezd.Egy puszit nyomott az arcomra,majd a homlokát neki támasztotta a fejemnek.Még mindig hullottak a könnyei ahogy nekem is.
-Szerencsénk van,hogy te ilyen erős,kitartó nő vagy..-mondta ezt most halálosan komolyan.Még jobban magamhoz öleltem.Érezni akartam az illatát.Ami mindig megnyugtatott.
-Sajnálom...-mondta halkan.Válaszul csak egy puszit adtam a szája sarkába.Ne értsétek félre.5 perc múlva Mike megfogta a kezemet.
-Gyere menjünk vissza.Hűvös van.-bólintottam.Felhúzott és kézen fogva sétáltunk némán egymás mellett.Gondolom mindkettőnk gondolatai tomboltak.Már nem úgy.
Michael sz.sz.:
Nem tudtam elhinni amit Dorina mesélt.Csak dermedten hallgattam.Nagyon fájt ez az egész nekem is.Meghalnék ha ő nem lenne most velem.Kézen foga szótlanul sétáltunk egymás mellett fel a szobába.Mikor benyitottunk azt vettük észre hogy mindenki alszik kivéve Janet-et.Rögtön oda rohant hozzánk,látva hogy nedves az arcunk.
-Mi történt??-aggódott.
-Holnap elmeséljük.Oké?De most túl fáradt vagyok..-mondta már nagyon álmosan de fájdalmasan Dorina.Janet megértően bólintott.Vissza néztünk a fiúkra,mennyi helyet foglalnak.Háát..Igazából elférnénk még 3-an,de az egy kicsit szűkös lenne.
-Én szerintem átmegyek egy másik szobába.Nem szeretek szűkös helyeken lenni...-mondta Donk.Bólintottunk.Elköszöntünk egymástól és kiment.Mi lefeküdtünk egymás mellé Jermaine és Randy közé óvatosan.Elhelyezkedtünk.Én az egyik kezemmel Dorina-t öleltem át,ő meg hozzám bújt.Ez a kis "történet" nagyon megrázott.És a legjobban az fáj,hogy én hülye le ordítottam a fejét,mert féltékeny lettem a srácra mert azt hittem barátja van.Igen...féltékeny lettem...Nem tehetek róla.
-Jó éjt Mike!-adott egy puszit az arcomra.
-Jó éjt....Tündérem..-mosolyodtam el.És valahogy éreztem hogy ő is ezt teszi.A fejét a nyakamhoz fúrta,majd nem telt bele 2 percbe,hallottam ahogy édesen szuszog.Végig azon gondolkodtam amit mesélt."Megfogom ölni a srácot komolyan mondom...!" Dühöngtem magamban.Majd olyan 10 perc múlva én is álomba merültem.
